Miközben vártunk az út szélén sunyiban odasúgtam Shawnnak.
– Pszt... Shawn. Te tudod, hogy hova megyünk? – kérdeztem halkan, abban reménykedve, hogy Black nem veszi észre.
– Ötletem sincs és őszintén, reménykedtem benne, hogy te majd tudsz egy kis infoval szólgálni. Semmit se tudok – válaszolta halkan hozzám hajolva.
– Hát ez remek – fúztam el a számat. Már iszonyúan égetett a kiváncsiság de tudtam, hogy fölösleges lenne Blacket tovább nyúzni a kérdéseimmel, hiszen mindössze percek kérdése volt, hogy fény derüljön a tervére.
Várakozásunk közepette megállt egy autó pontosan előttünk, majd mikor az ablak is leereszkedett, megpillantottuk Samet a kormány mögött.
– Szálljatok be Csodabogarak! – köszönt vigyorogva. Shawn ült legelőre, én pedig hátra Blackkel.
– Hova megyünk Sam? – kérdeztem előre hajolva, megkisérelve az utolsó kérdésemet. Ha ezek után se mondanak semmi, végleg feladom.
– Közel húsz perc múlva megtudod – kacsintott rám, majd összenézett Blackkel és egymásra vigyorogtak.
Hátravetettem magam, keresztefontam a karomat magam előtt és bevágva a mű durcit, nem szóltam senkihez az út alatt.
– Naa – lökdösött Black élvezve a helyzetet. Bizots szórakoztatónak találta, hogy mennyire akartam tudni a tervét, mégse sikerült kiderítenem semmit.
– Nincs „naa" – feleltem mire felnevetett. Rajtam és Shawnon kívül mindenki tudta, hogy mit tervez, még a saját apám is!
Végül Black odabújt hozzám, a hátam mögött átkarolt és megcsókolta, majd kicsit megharapta a nyakamat, mire egy kisebb nevetésféle tört ki belőlem. Játékosan el akartam tőlni magamtól, de túl makacsnak bizonyult, nem eresztett a karjai közül egészen addig, míg meg nem érkeztünk.
– Fák. Fák mindenütt... Elhoztál minket egy erdőbe? – kérdeztem hunyorogva. Nagyon sok variáció megfordult a fejemben, és esküszöm még az idősek otthonára is felkészültem, de erre nem.
– Nem csak egy erdő. Menjün beljebb – felelte, majd kisegített az autóból és tologatni kezdtett befelé az ösvényen.
– Tisztázzunk valamit. Nem azért hoztál ide, hogy elásd a hullámat igaz? – kérdeztem poénkodva.
– Dehogy, de most, hogy mondod – nevetett velem együtt. Hátra fordultam, majd megnéztem, hogy Sam és Shawn mennyire vannak lemaradva. Közel két méter különbség volt köztünk, viszont nem úgy tűnt, mintha zavarná őket a lemaradás. Beszélgettek, eléggé elmerülve a témában.
Mikor visszafordultam Black a szemeimet eltakarva vezetett kicsit lassabban.
– Gyökér – szólt, mire akaratom ellenére is elnevettem magam.
– Mármint lépd át – nevetett, mikor igyekeztem átlépni egy olyan dolgot, amit nem is láttam. Mikor tovább szerencsétlenkedtem és idétlenül emelgettem a lábaimat minden lépésnél Black megunta és a fülembe suttogta, hogy hagyjam csukva a szememet, majd csípőmnél megemelve közel egy méter távolságott tett meg velem. Utána visszahelyezte a kezét a szemeim elé és tovább terelgetett.
– Ott vagyunk már? – kérdeztem néhány perccel később az után, hogy majdnem elestem egy kiálló valamiben.
– Mindjárt – nevetett Black és nyomott egy puszit az arcomra. Kicsit türelmetlen voltam, de türtőztettem magam, mikor hangokat keztem el hallani. Feltételeztem Black is hallotta, mert elkáromkodta magát az orra alatt bár nem volt bosszakodó, tovább vezetett. A hangok egyre erőteljesebbek lettek, majd rájöttem, hogy ez csakis Luke és Hunter lehet.
YOU ARE READING
Függőség 1-2✅
RomanceÁTÍRÁS ALATT „De tudhattam volna, hogy egy olyan erős kapcsolat, ami köztünk van, nem múlik el fájdalom nélkül. És jelenleg mindketten küzdöttünk a fájdalom ellen, mert nem akartuk elveszíteni egymást." #1 in barátság 2019.12.22. #6 in ifjúságiiroda...