Függőség 1-2✅

39. fejezet

-Nos, van testvéred?-kérdezte az apám minden bevezetés nélkül.

-Nincs. Bár sokszor elképzeltem, hogy milyen lenne, ha lenne egy.-felelte miközben megfogtuk egymás kezét az asztal alatt.

-Szüleiddel milyen a kapcsolatod? Mit dolgoznak?-tudakolózott tovább.

-Nagyon jó a kapcsolatom velük, mindig mindent meg tudunk beszélni. Elfoglalt üzletemberek, ezért nem szoktak otthon lenni, mindig másik városból mennek a másik városba, mert annyi dolguk van.-felelte.

-És téged otthon hagytak egyedül?-csodálkozott az apám.

-Igen. Megbíznak bennem, ismernek és tudják, hogy felelősségteljes fiúk van.

-Felelősségteljes mi? Tudják, hogy függő vagy és a barátaid is azok?-kérdezte úgy, mintha tudná ezzel beadta az adu-ászt.

-Tudják. A barátaimra meg figyelek, ha látom, hogy baj készülődik, leállítom őket, ők meg hallgatnak rám, mert tudják, hogy az én felelősségem alatt vannak. Mindig vigyázok rájuk, nehogy baj történjen.

-Mik a terveid az életben?-kérdezte, hirtelen témát váltva.

-Mindenképp le szeretnék érettségizni, utána pedig dolgozni mennék. Bár megfordult a fejemben az egyetem is. Ha úgy döntök, hogy egyetemre megyek, olyat választok ahol tudok mellette dolgozni.-felelte magabiztosan ám nem nagyképűen.

-És mik a terveid Evelynnel?-kérdezte szigorú hangsúllyal.

-Hát... összeköltöznék vele, ha ő is leérettségizett, persze csak ha ő is benne van. Nem erőltetnék semmit... Az érettségi alatt biztos segítenék neki. Összefoglalva az a tervem, hogy boldog legyen mellettem.-mondta mosolyogva majd rám nézett. Nem tudom, hogy szerethetem-e ennél még jobban. Egyszerűen, ahogy ezeket a mondatokat kiejtette a száján úgy éreztem, hogy egyre jobban belé szeretetek.

-És ha nem melletted lesz boldog? Hanem egy normális fiú mellett?-kérdezte az apám mire Black egy kicsit lehangolódott, lehajtotta a fejét és elhúzta a száját.

-Akkor tudomásul veszem és elfogadom a tényt. Nem fogok rászállni, de azért remélem, hogy akkor továbbra is barátok leszünk.-fogalmazta meg gondolatát egy kis szünet után.

-Téged szeretlek Black, senki mást.-mondtam és egy csókot adtam a szájára mire ő visszacsókolt.

-Én is téged szeretlek Kicsim. Csak is téged.-mondta és mosolyogva néztünk egymás szemébe.

-Black, dolgoztál már nyári szünetekben?-kérdezte az apám megszakítva a pillanatunkat.

-Igen, minden nyáron 1 egész hónapot. Szeretek dolgozni. Voltam már fagyi árus is.-felelte a barátom.

-Nem ilyedtek meg a gyerekek a külsőd miatt?-kérdezősködött tovább.

-Nem, igazából viccesnek találták, a szülőket se nagyon zavarta.

-És van hobbid?

-Szeretek deszkázni.

-Főzni szoktál-e?

-Általában igen, mindig csinálok magamnak, és ha van nálam valaki, akkor neki is valami főtt ételt. Kivéve, ha nagyon sietnem kell és nincs időm. Ritka, de megesik néha.

-Rendben, köszönöm, hogy leültél beszélgetni egy kicsit. Azt hiszem, bocsánattal tartozom, amiért rosszul ítéltelek meg. Egyet kérnék. Vigyázz a lányomra.-mondta az apám.

-Nem kell bocsánatot kérni, megértem miért gondolta. Evre pedig jobban fogok vigyázni, mint magamra. Megígérem.-mondta majd ismét felém nézett és egy puszit nyomott a homlokomra.

A beszélgetés után elhoztuk Blacktől a cuccaimat és hazaköltöztem ismét.

-Bánod, hogy haza jöttem?-kérdeztem mikor mindketten az ágyamon ültünk. A nyitott ablakon keresztül lehetett érezni, hogy a levegő lehűlt és besötétedett.

-Nem. Talán egy kicsit, de legalább minden rendben van köztem és az apád között. Ezért is megérte szerintem már.-mondta majd vállamnál fogva magához húzott és hosszasan megcsókolt.

-Igen , ennek én is nagyon örülök.-mondtam miközben mindketten hátradőltünk az ágyon. Az ágyon fekve nem csináltunk semmit, csak élveztük egymás jelentétét. Vannak pillanatok, mikor sokkal többet jelent a csend, mint néhány kedves szó.

-Szeretlek.-mondta Black megszakítva a csendet.

-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva.

-Lassan mennem kell.-mondta Black. Felnéztem az órára ami est tíz órát mutatott.

-Nem maradnál itt estére?-kérdeztem és az oldalamra fordultam, hogy lássam.

-Maradhatok, de minden sulis cuccom otthon van, szóval reggel korábban kell kelnünk, mert akkor még haza kell mennem és csak az után tudlak elvinni suliba.-mondta átgondolva a dolgokat.

-Akkor felkelünk korábban.-mosolyogtam rá kedvesen, bár tudtam, hogy nyert ügyem van.

Fél tizenkettőkor már mindketten lefürödve feküdtünk az ágyamban. Én pizsiben feküdtem, míg Black csak egy nadrágban, csupaszon hagyva felsőtestét. Akaratlanul a tekintetem kockás hasára irányult.

-Tetszik amit látsz?-kérdezte Black egy mosoly kíséretében miközben beletúrt vizes hajába. Éreztem, hogy arcom vörösödni kezd, erre Black még édesebb mosolyra váltott. Élvezte, hogy zavarba hozhat. Karjával átölelt engem és mellkasára húzott.

-Nagyon szeretlek Kicsim.-mondta miközben a kezeit derekamon pihentette, majd ez után hosszas csókba hívta ajkaimat. Éreztem, ahogy felsőteste melegít engem.

-Én is szeretlek Black.-mondtam miután ajkaink elváltak.

Black ezután oldalra fordult, engem is magával fordítva, majd kis kifli-nagy kifli formában feküdtünk.

-Olyan aranyos vagy mikor zavarban vagy.-mondta Black.

-Nem is voltam zavarban csak...csak meleg volt.-próbáltam tagadni a tagadhatatlant.

-Oh...persze, értem.-mondta Black ironikusan. Látszott, hogy nem nagyon tudtam valami értelmes kifogást találni. Miután ezt kitárgyaltuk és „elfogadta" a tényt, hogy meleg volt, tovább beszélgettünk, persze egymás felé fordulva.

Szemeim egy idő után ólomsúlyúak lettek, melyet Black is észrevett.

-Álmos vagy?-kérdezte egy halvány mosoly kíséretében.

-Kicsit. Hosszú volt a mai nap.-feleltem egy ásítás után.

-Elhiszem. Akkor aludj. Jó éjt Kicsim.-mondta és egy jó éjt puszit adva, fejemet elhelyeztem mellkasán.

-Jó éjt Black.-mondtam és viszonoztam a jó éjt puszit. Ezek után Black egyik kezét hátamra vezette és simogatta, míg a másikkal megkereste a kezemet és rákulcsolta ujjait az enyémre. Szemeimet lehunytam, Black illatát mélyen beszívtam, majd elaludtam...Black mellkasán. 🙂