Függőség 1-2✅

49. fejezet

Mivel másnap reggel Blacknek suliba kellett mennie – nekem nem, mert Shawn intézett nekem egy kétnapos igazolást - "korán" felkeltünk. Természetesen megengedtem Blacknek, hogy itt zuhanyozzon le, mert otthon arra már nem lenne ideje, nekem meg mindegy, hiszen nem megyek ma sehova, ráérek megfürödni az után is, hogy Black elment.

Miután Black kijött a fürdömből, leindultunk az emeletről, ahol én már elkészítettem egy gyors reggelit neki, amit megevett indulás előtt. Végig néztem ahogy a barátom sietős tempóban eszi a rántottát. Tény, hogy egy kicsit elaludtunk, de szerintem még így is simán beér az első órára.

Miután végzett kisétáltunk együtt a kapuig – én pizsomában természetesen, hiszen mindezek után én visszafekszem az ágyba -, Black pedig sietősen elindult volna haza, mert minden cucca otthon maradt, de még mielőtt elment volna szembefordult velem, mire kicsit meglepődtem, hiszen olyan gyorsan végzett mindennel ma reggel, hogy nem gondoltam volna, hogy most kezd el lelassulni. Lenézett rám, kezét arcomra helyezte, majd közelebb hajolt és egy szenvedélyes csókban részesített. Miután elváltunk, piroskás arccal mosolyogva hajtottam le a fejemet és megszólaltam.

- Azt hittem, hogy sietsz.

- Siettem is, hogy legyen még erre időm. – mondta célozva az elöbbi csókra. Majd meglepő módon ismét megcsókolt. – És erre is. –felete a végén.

- Szeretlek. – mondtam miközben egy szélfuvallat szétborzolta a hajamat. Black aranyosan elmosolyodott, majd egy hajtincsemet, ami pont a szemembe lógott, a fülem mellé eltürte azután pedig az egyszavas, már sokszor elhangzott szerelmi vallomásom következtében adott egy szájrapuszit. Végülis nem hagyott kétségeket bennem, annak ellenében, hogy nem mondta ki ő is. Ő tettekben bizonyit, nem pedig szavakban és ezt imádom benne. Enyhén szerelmes kábultságban néztem utána, miközben szépen lassan, ráérősen sétált hazafelé.

A nap további részében természetesen feküdtem, de annak érdekében, hogy ne egy lusta lánynak nézzek ki, közben bemásoltam a tegnapi anyagot, tanultam és még arra is ráértem, hogy elmosogassak. Milyen luxus élete van azoknak, akiket akár hetekre is kiír az orvos, miközben semmi baja nincs!

Délután fele elkezdtem egy filmet nézni, ami többnyire lekötötte a figyelmemet, de nem eléggé, ezért felöltöztem rendes ruhába és lementem a konyhába telefonozni. A közösségi oldalak pörögtek, sok mindenről mégsem maradtam le.

Éppen valamilyen játékkal játszottam, mikor egy üzenet érkezett.

HUNTER: Be tudnál jönni MOST a kórházba? Nem akarlak megijeszteni, nem fogok semmit se írni, csak arra kérlek hogy gyere be azonnal!

EVELYN: Mi történt?! Mond, hogy csak viccelsz! Ki került kórházba? Te? Mindjárt indulok!

HUNTER: Black

Ennyit írt és én egy pillanatra sokkot kaptam, mégis mi történhetett vele?! Semmi konkrétat nem tudtam, mégis villámgyorsasággal keszülödtem el és rohantam ahogy csak a lábam bírta.

A kórházba beérve, megpillantottam Huntert a földszinti váróban föl-alá mászkálva, lehajtott fejjel, kezeit tördelte, majd mikor felnézett és megpillantott megállt egy helyben és aggódó tekintettel méregetett. Nem jót sejtettem...

- Hunter, mi a baj? Mi történt? – kérdeztem remegő hanggal, bekönnyesedett szemekkel.

- Arra kérlek, hogy ülj le és ne aggódj oké? Az orvosok szerint nincs nagy baja, de mindenképpen megvizsgálják. – kezdte de nem tudtam végig hallgatni, mert az idegesség egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam.