Függőség 1-2✅

45. fejezet

Másnap reggel dél körül ébredtem, amit azért nem is csodálok, mert sokáig fent voltam. Fetrengtem az ágyban még egy jó ideig, míg ki nem nyílt az ajtóm. Nem láttam, hogy ki jött be, mert háttal feküdtem az ajtónak és nem is fordultam oda.

-Ev, ébren vagy?-hallottam Shawn suttogó hangját.

-Igen.-feleltem tömören, majd felé fordultam. Shawn eközben leült az ágyam melletti szönyegre, így szemeink egy síkba kerültek.

-Jól vagy?-kérdezte, miközben az arcomat tanulmányozta.

-Persze.-hazudtam. Igazából nagyon nem voltam jól. Másra sem tudok gondolni, csak Samre... hogy mit tettem vele, csak azért, mert érez valamit irántam. Sohasem akartam megbántani, pláne nem a padlóra küldeni, szó szerint.

-Nem úgy tűnik.-mondta eldöntve a fejét.

-Tökmindegy. Megvan az igazolás?-kérdeztem terelve a szót.

-Megvan, hétfőn mész legközelebb suliba.

-Két napos igazolás... köszönöm.-feleltem, tovább feküdve az ágyban.

Ezt követően Shawn még bent volt egy ideig. Próbált rávenni, hogy kikeljek az ágyamból, de nem járt sikerrel. Az akaratom erős és törhetetlen. Miután kiment a szobámból elnyúltam a telefonomért, hogy megnézzem, lemaradtam-e valmai fontosról. Nem sok minden történt, csak Black írt.

BLACK: Történt valami? Baj van?

BLACK: Ev, kérlek válaszolj...

BLACK: Basszus EV, mondd kérlek, hogy nincs semmi baj és jól vagy... Átmegyek hozzád suli után oké?

EV: gyere nyugodtan

Miután Black üzeneteiből kiléptem megpillantottam Sam nevét, miszerint van egy üzenetem tőle.

SAM: A lehető legjobb barát vagy, nálad jobbat nem is kívánhatnék

Ezt az üzenetet olvasva ismét belémmart a bűntudat. Nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni ezentúl. Ő biztos, hogy nem emlékszik semmire a tegnap estéből, nem tudja, hogy bevallotta nekem, hogy mit érez...

EV: Nem Sam, borzalmas barát vagyok... és ezen ne vitatkozzunk... történtek dolgok míg te részegre ittad magad tegnap és sajnálom...

Itt úgy döntöttem, hogy tovább fekszem az ágyban. Befordultam a fal felé, majd a telefonomon elindítottam a kedvenc számomat, ami nem más, mint a Can you feel my heart. Vagy egy órán keresztül hallgattam, mikor ismét nyílt az ajtó, amit szintén nem láttam, mert megint a fal felé fordultam.

-Kicsim? Alszol?-hallottam Balck halk hangját. Miért van az, hogy ha valaki bejön és meglát engem az ágyban feküdni rögtön azt hiszik, hogy alszom?

-Nem, nem alszom.-feleltem miközben a hátamra feküdtem és felé fordítottam a fejemet. Ő leült az ágyam szélére ezért nem kellett kitörnöm a nyakamat, hogy lássam.

-Miért nem volt kedved jönni suliba? Baj van?-kérdezte miközben megfogta a kezemet. Én felültem az ágyban, majd hátamat a falnak döntöttem.

-Túl hosszú és senki se jönne ki jól belőle, ha elmondanám. –feleltem őszintén. Tudom, hogy egy kapcsolatban az első a bizalom, de ez egy más téma. Ismerem Blacket, tudom, hogy könnyen megy az agya, ha valami olyanról van szó.

-Elmondasz legalább valamit? Tudok segíteni?-kérdezte.

-Nem egészen tudom, hogy mit kéne elmondanom. Segíteni sem tudsz.-feleltem lehangoltan.