Függőség 1-2✅

16. fejezet

-Akkor most békülj ki Black-kel. Legyél vele is olyan jóba, mint a bátyáddal. Emlékszel, hogy vele bármit megtudtál beszélni még régebben?-kérdezte Sam.

-Ez nem ilyen egyszerű. Tudom, hogy hibáztam és ezért félek, hogy  Black máshogy nézne rám.-mondtam ki őszintén. 

-Azért csak próbáld meg.-mondta Sam egy mosollyal az arcán majd elkiáltotta magát.-Black, gyere!

Black az egyik ház mögül kilépett. Fekete ruhában volt, cigivel a kezében. Lazán lépkedett ide hozzánk.

-Sam! Azt mondtad, hogy egyedül vagy!-feleltem enyhe méreggel a hangomban miközben Sam-re néztem kérdőn.

-Én egyedül voltam. Az már más dolog, hogy Black a környéken volt.

-Megjegyeztem, ne feledd.-szűrtem a fogaim között.

-Oké, csak nyugodtan. De tudom, hogy ezt még megköszönöd nekem. Mindegy, hagylak is titeket, beszélgessetek.-mondta majd leugrott a padról. Black Sam helyét elfoglalva leült mellém.

Egy ideig néma csend uralkodott közöttünk majd megszólaltam.

-Bocsánatot kérek, amiért hazudtam Hunter-nek a pc.-s ügyről.

-Elmosta a víz.-mondta.-Én is bocsánatot kérek amiért úgy viselkedtem veled. Nem kellett volna. Nem az én dolgom, hogy milyen pc.-t akarsz.-felelte.-De azért az érdekelne, hogy miért döntöttél úgy, hogy ékszert rakatsz a szádba.-gondolkodott el.

-Családi dolgok miatt...-húztam el a számat.

-Elmondod?-kérdezte halkan. Egyet bólintottam majd elkezdtem mesélni.

-Mióta Karen a családunk tagja, apu szinte nincs is otthon, mert mindig dolgozik és azt vettem észre, hogy nem nagyon zavarja ami velem történik. Ezt érteném például a szaktanárira vagy az igazolatlan órákra. Nem nagyon érdekli mi van velem. Ezért bepróbálkoztam a pc.-s üggyel. Mit is mondjak rá? Füstbe ment terv lett a vége...Addig érdekelte, míg el nem mondtam, hogy nem kell fizetnie semmit. Vagyis teljesen leszar. Lehet, hogy meg se csináltatom, hisz értelme sincs. Jó, mondjuk tetszik meg minden, de nem érem el vele a célomat.-feleltem teljesen lehangolva.

-Értem. És mi van azzal a Shawn gyerekkel? Mint észrevettem, elég jóban vagy vele...-érdeklődött tovább.

-Igen, legalább a családban valakivel jóban vagyok. Segít a töriben.-feleltem érzelem mentes hangon.

-És a cigi? Nem zavarja?-kérdezte.

-Nem, ő adott, mert látta, hogy szarul vagyok nélküle.-rántottam meg a vállam olyan "nem érdekel" alapon.

-Értem.-mondta majd a zsebébe nyúlt és kivett belőle valamit.-Tessék, ha jól tudom, ez a kedvenced.-mondta mikor felém nyújtotta a kedvenc cigimet, méghozzá egy egész dobozzal.

-Köszi, de egyenlőre legyen nálad.-mondtam egy mosollyal.

-Rendben. Amúgy...akkor most szent a béke?-kérdezte a remény lángjával a szemében.

-Igen, azt hiszem. De nehogy azt hidd, hogy a cigi miatt. Épp azért mondtam, hogy legyen nálad. Nekem ti mindannyian többek vagytok holmi cigi kínálgatóknál. A legjobb barátaim vagytok már 7. óta és ezt szeretném, hogy így is maradjon. Hiányoztatok mind az elmúlt napokban.-mondtam miközben felálltam, mert már kezdett elzsibbadni a lábam a sok üléstől.

-Te is hiányoztál a csapatból.-mondta mosolyogva miközben ő is felállt.

Elnevettem magam, az örömtől pedig kicsordultak az első öröm könnyeim. Nem bírtam, egyszerűen megöleltem Black-et. Ő egy percig se habozott, rögtön visszaölelt. Félhomályban öleltük egymást. A boldogság miatt folyamatosan könnyeztem.

-Mondtam, hogy megköszönöd ezt még nekem.-hallottam Sam hangját. Felé fordultam, de csak épp, hogy odafordultam, máris ölelésébe zárt ő is.

-Köszönöm, tényleg. Nagyon hiányzott már az idióta fejetek.-mondtam nevetve.

-Te is hiányoztál Törpe.-mondta kedvesen.

-Ne viccelődj már a méretemmel. Nem tehetek róla, hogy túl magasak vagytok.-nevettem miközben abba hagytuk az ölelést.

-Nem mi vagyunk magasak, te vagy túl alacsony, hozzánk képest.-nevetett.

-Azt hiszed?-nevettem.-Szerintem nem alacsony vagyok, szimplán a természet megáldott egy cuki magassággal és ezt innentől lezártam, nincs vita, cuki vagyok és kész.-feleltem mosolyogva.

-Oké, ahogy akarod.-nevetett Sam és Black is egyszerre.

-Evelyn?-hallottam a nevemet magam mögött. A fiúk arcán a düh ült ki. Mikor hátra fordultam, hogy szemügyre vehessem azt aki megszólított, megértettem, hogy miért. A bátyám állt ott, Shawn.

-Te mit keresel itt?-kérdezte Shawn Black-re meredve.

-Te mit keresel itt?-kérdezte vissza Sam flegmán.

-Az ősök hazaértek és beszélni akarnak velünk. Mivel Ev nem volt otthon, azt mondták, hogy vigyem haza.-felelte unott hangnemben.

-Shawn, ilyenkor nicsenek otthon. Mindig 9 után érnek haza.-feleltem halkan, hisz a helyzet ezt követelte. Feszült volt a levegő azóta, hogy Shawn felbukkant.

-Nem baj. Gyere haza.-felelte felém nézve.

-Más dolga van, ha nem vennéd észre.-küldte Black a mondatát a bátyámnak.

-Te ne szólj bele! Tudtommal én vagyok a bátyja és nekem van jogom szólni neki, hogy jöjjön haza.-mondta miközben közelített felénk, majd megállt előttem. A szeme szikrákat szórt a dühtől.-Szóval Ev most haza jön velem.-mondta majd megfogta a csuklómat és elkezdett rángatni.

-Shawn, engedj el! Nem rángathatsz haza csak úgy!-mondtam majd próbáltam kirántani a kezemet vasmarka közül. Nem sikerült...

-De igen. -felelte és tovább rángatott.

Ami a következő percekben történ, arra szemernyi esélyt se láttam, hogy valaha megtörténhet.

Sam és Black egy pillanat alatt közénk ugrottak, ezzel elválasztva kezeinket. Az utolsó pillanatban még Shawn lökött rajtam egyet, ezzel a cselekedetével pedig szépen kiterültem a betonon, fejemet beverve az egyik padba. Egy ideig nem mozdultam onnan, mert nem tartottam valami jó ötletnek, ugyanis éreztem a fejemnél valami meleg folyadékot...azt hiszem vért...a sajátomat. A kezemet a fejemre tettem majd rátettem a homlokomra, azt remélve, hogy ezzel majd enyhül a fájdalom vagy a szédülés. Nem nagyon vált be ez az ötlet.

Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki felültet. Nem nyitottam ki a szemem, nem tudtam.

-Ev, hallasz?-kérdezte egy közeli hang de azt nem tudtam eldönteni, hogy ki a gazdája.

-Basszus Sam, hívd a mentőket! Vérzik a feje!-hallottam távolról egy hangot. Mintha egyre távolabbra kerültem volna onnan. A végén már csak valami szirénát érzékeltem. Onnantól kezdve néma csend kerített hatalmába...