Függőség 1-2✅

72. fejezet

Black szemszöge

Miután kiléptem Evék házának ajtaján zsebemből előhalásztam a telefonomat és csörgetni kezdtem Samet. Nem kevés időbe telt mire felvette.

- Sam, úton vagyok feléd egyedül. Kapd össze magad – mondtam köszönés nélkül. Utána néma csend telepedett közénk, majd csak annyit hallottam, hogy Sam kiokád magából mindent. Mi a franc?

- Sam – szóltam bele még egyszer, megadva az esélyt neki, hogy reagáljon.

- Uhhh... - de csak ennyit tudott kinyögni. Hirtelen elképzelni se tudtam, hogy mégis mi baja lehet Samnek, hiszen tegnap nem volt semmi baja. Átfutott az agyamon, hogy esetleg beteg lett hirtelen vagy elrontotta valamivel a gyomrát.

Inkább nem gondolkodtam, helyette gyorsabbra vettem a tempót és folyamatosan szólongattam Samet, aki nem nagyon akart semmi értelmeset megosztani velem.

Mikor az ajtaja elé értem próbáltam kinyitni, de zárva volt. Most komolyan kizárt? Szerencsére nem tettem le a telefont, míg ide nem értem, így azonnal szóltam Samnek, hogy nyissa ki.

- Hmmm... - motyogott valamit.

- A francba Sam! Nyisd már ki az ajtót, hogy bemehessek!

- Lábtörlő... - mormogta magában. Egy kevés ideig el kellett gondolkodnom, hogy mégis mit mondott, de utána leesett, így azonnal a kis szőnyeg alá nyúltam és kihúztam a pótkulcsot alóla és kinyitottam az ajtót.

Belépve a házba semmi szokatlant nem láttam egészen addig, míg be nem léptem a nappaliba.

Az első és legfeltűnőbb dolog, amit észrevettem, hogy a kanapén fekszik, felső nélkül és mellette tiszta hányás a föld. Azonnal odasiettem és csak azután vettem észre a temérdek mennyiségű alkoholos üvegeket. Volt ott minden, sör, vodka, bor és még likőr is. Ami leginkább aggasztott, hogy mind üres volt szinte.

- Te mi a jó istent műveltél? – akadtam ki azonnal, de magamra erőltettem egy kis magatartást és tovább nem ordítoztam a legjobb barátommal. Helyette elkezdtem Samhez beszélni, hogy tudjam kell-e esetleg mentőt hívnom.

- Sam. Figyelj rám, jó?

- Hmmm... - még mindig nem mondott semmi értelmeset.

- Most szépen felkelsz a kanapéról és lezuhanyozol. Telibe okádtad magad. Na gyere – mondtam és lassan, a hányással nem törődve kisegítettem a fekvőhelyéről. Nehezen lábra állt, szédelegve sétált el velem a fürdőig.

Megnyitottam a vizet, majd Samet a víz alá segítve, ruhástul hagytam ázni, hogy ez is segítsen kicsit kijózanítani. Falba kapaszkodott, fejét lehajtotta és komolyan attól tartottam, hogy bármelyik pillanatban kidől. Végig ott álltam mellette és vigyáztam nehogy elcsússzon. Mert ezt megteszi az ember a legjobb barátjáért, én pedig nem akartam, hogy ilyen állapotban egyedül legyen.

Mikor teljesen eltűnt róla a saját hányása, óvatosan kisegítettem a zuhany alól, majd törülközőt terítve rá, visszasétáltunk a nappaliba.

- Figyelj Sam, mindjárt hozok neked vizet és fájdalomcsillapítót de Ev külön kérte, hogy hívjam és biztos vagyok benne, hogy idegösszeroppanást kapott a várakozás alatt – mondtam, majd a zsebemből előhalászva a telefonomat gyorsan hívtam is a barátnőmet.

- Mi a franc történt? – szólta bele azonnal szinte kiáltva.

- Rosszul van. De nem kell mentőt hívni, szóval ez egy jó pont – feleltem bár pont ebben a pillanatban Sam ismét elhányta magát. Felé fordulva láttam, hogy milyen pocsék állapotban van, így igyekeztem rövidre zárni a szót.