Függőség 1-2✅

94. fejezet

Vasárnap reggel kilenc után ébresztett fel Black, mert még elszeretett volna vinni reggelizni, mielőtt felülnénk a repülőre, így felöltözünk és elindultunk. Nem mondta meg, hogy pontosan hova visz, vagy, hogy milyen messze van, de gondoltam, hogy közel, mert nem hívott taxit.

– Ha nem mászkáltál a városban, honnan tudod, hogy hova viszel? – kérdeztem gyanakodva.

– Tudod, a térképet feltalálták és tegnap este betanultam az irányt a telefonomról. Tudom, hogy merre vagyunk és, hogy körülbelül öt perc és ott vagyunk – mosolygott rám.

Igaza volt, mert öt perccel később megállt egy aranyos kis pékség ajtaja előtt.

– Megérkeztünk – mondta és kinyitotta az ajtót előttem -, hölgyeké az elsőbbség. – mosolygott és kitartotta az ajtót, majd miután beléptem ő is követett.

– Arra gondoltam, hogy oda a sarokba beülhetnénk és megihatnánk egy kávét és croissantot ehetnénk. Ha már itt vagyunk, legyen egy hagyományos „olasz módra" reggelink, nem? – kérdezte, majd leültünk a sarokban elhelyezett fotelba.

– Ez igazán jó ötlet – nagyon lelekes voltam, érdekelt, hogy az olaszok miként reggeliznek minden nap.

– Akkor megyek és megrendelem őket, várj itt – mondta és egy homlokpuszi kíséretében otthagyott. Néztem, ahogy a pulhoz sétál, majd valamit magyaráz, elég hosszasan a pult mögött álló férfinak. Aztán mindketten felém fordultak, mire azonnal elvörösödtem, mire inkább mosolyogva elfordultam és az asztalon elhelyezett szalvétatartót piszkálgattam. Nem sokkal később Black visszajött és vigyorogva leült velem szembe.

– Miért néztetek felém mindketten? – kérdeztem zavarban.

– Csak megmutattam neki, hogy ilyen gyönyörű barátnőm van – vigyorgott vissza.

– Ez most komoly? – kérdeztem nevetve és még inkább elpirultam.

– Teljes mértékben, és nem féltékenykedtem, mikor egyet értett velem, hogy gyönyörű vagy – mondta, majd áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon.

– Ez már haladás – nevettem. – Black – dermedtem meg egy pillanatra, mikor eszembe jutott a hazaút.

– Mi a baj? – kérdezte rám meredve, aggódva.

– Elfelejtettük tegnap megvenni a jegyemet – estem pánikba. Mostanra már biztos nincs szabad hely, így itt kell maradnom, míg Black hazautazik. Kivéve, ha itt marad velem, bár a szülei biztos nem örülnének, ha egy repülőjegy árát kellene lehúzniuk a vécén.

–Nem vetted észre, mikor úgy köszönt el, hogy majd küldi a jegyeket? Előre megbeszéltem vele, hogy együtt vegye meg, hogy egymás mellett ülhessünk. Természetesen, majd visszafizetem neki az árát – mondta nyugtatólag és simogatni kezdte a kezemet az asztal fölött.

– Visszafizetem én neked – vágtam rá kapásból. Azért egy repülőjegy nem egyenlő egy reggelivel. Nem engedhettem meg neki, hogy az én jegyemet fizesse.

– Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani, de már mindegy – válaszolta mosolyogva.

– Black, nem mindegy. Rosszul fogom magam érezni, ha nem fizethetem ki. Rengeteg pénz egy repülőjegy és nem érdekel, hogy mit mondasz, akkor is kifizetem.

– És ha azt mondom, hogy az oda-vissza út rohadt sokba kerül és minössze néhány napért jöttél ki, akkor én ezek után ne érezzem magam rosszul?

– Nem örülsz, hogy kijöttem? – kérdeztem kicsit meghökkenve.

– Dehogynem. Az előbb félreértettél. A nagyon boldog emberré tettél, mikor megjelentél az ajtóm előtt. Az zavar, hogy ennyi pénzt költöttél anélkül, hogy megbeszéltük volna. Ahogy mondtad, rengeteg pénz egy jegy és feltételezem az összes pénzed elúszott ezzel az utazással.