Függőség 1-2✅

55. fejezet

Nem sokkal később Black negyed unokatestvére is lejött hozzánk.

- Na vágjunk a közepébe. – kezdte izgatottan. – Hogy ismerkedtetek meg?

Kérdőn Black felé fordultam, mert nem tudtam, hogy mennyit tud a cigis-drogos szokásainkról.

- Három barátja is idejött, míg ő a nyolcadik osztályt járta és összeismerkedtem velük. A következő évre felvették Evet, de mi már nyáron összeszoktunk egy csapattá. Valahogy így kezdődőtt minden. – felelte Black miözben ujjait rákulcsolta ujjaimra.

A továbbiakban pedig kiveséztünk mindent, ami Blackkel, velem vagy kettőnkkel kapcsolatos. Végül hazamentem.

A maradék délutánomat lazán töltöttem, filmeztem majd egy kicsivel később olvastam A ragyogás című könyvet Stephen King-től.

/Másnap/

Reggel a megszokottnál is korábban keltem. Elnyúltam a telefonomért, majd megnéztem, hogy mennyi lehet az idő. Hajnali 5 óra. Ha visszaalszom még tudok 2 órát pihenni suliig... így hát miután megállapítottam, hogy ez viszonylag még sok idő, a telefonomat visszaraktam a helyére én pedig visszaaludtam.

Mikor megszólalt az ébresztőm, lekapcsoltam és nekiálltam készülödni, bár sok kedvem nem volt a sulihoz. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet, majd felöltöztem és bhepakoltam a táskámba.

Gyorsan lesiettem a konyhába és csináltam magamnak reggelit, majd az is betettem a táskámba, azzal az elhatározással, hogy majd óra előtt megeszem. Ez után kimentem az előszobába és felvettem a Nike Cortez cipőmet, közben pedig köszöntem Shawnnak aki elég ramaty állapotban, de lesétált az emeletről.

- Hogy aludtál? – kérdeztem kicsit szórakozottan, mert nem mindig látom Shawnt ennyire „zombinak".

- Ne is kérdezd, pocsékul. Hajnali nem tudom hánykor felébredtem és nem bírtam visszaaludni.

- Te szegény. Én is felébredtem de én visszaaludtam. – mosolyogtam.

- Ha-ha-ha, nagyon vicces. – felelte majd ő is elmosolyodott.

- Min mosolyogsz? – kérdeztem vissza. Nem számítottam arra, hogy ennek örülni fog. Teljesen meglepett a reakciója.

- Neked suliba kell menned. – felelte még mindig mosolyogva.

- És neked is. – feleltem értetlenül.

- Persze. Bár ráérek beérni a haramadik órára. Az első kettő nekem elmarad. – felelte most ő mosolyogva.

Én nem mondtam semmit, irigységemben. Nekem szinte sose marad el egy órám se persze...-

Miután abba hagytam magamban a mérgelődést, elindultam otthonról. Az idő meleg volt viszonylag, kellemesen járt a szél én pedig egy laza pólóban sétáltam a napos utcán át egészen a suliig. A kapunál megpillantottam Samet aki egy másik, ismeretlen lány társaságában beszélgetett. Láthatóan boldog volt, és élvezte a lány társaságát, nem zavarta semmi. Feltételeztem, hogy az egyik osztálytársa vagy esetleg az évfolyamtársa, mert míg sétáltam elkaptam egy mondtatfoszlányt miszerint pont a kémia tanárról beszéltek. Hogy a lány imádja a tantárgyat, majd az lepett meg, hogy Sam is ezt válaszolta, mire a lány fellelkesedett. Itt márcsak az volt a bökkenő, hogy Sam egyáltalán nem szereti a kémiát, sőt, jó, hogy nem áll belőle bukásra. De nem akartam tovább "hallgatózni" ezért tovább mentem.  Mikor átmentem a kapun, köszöntem Samnek, mire ő visszaköszönt mosolyogva. Ha akartam se tudtam volna azzal magyarázni a mosolyát, hogy találkozott velem. Szinte biztos vagyok, hogy a másik lány dobta fel már most a napját, nem pedig én. Mert végülis én csak köszöntem neki, ő pedig - nem is tudom milyen korán- de eljött a suli elé, feltételezem azzal a szándékkal, hogy ezzel a lánnyal beszélgethessen.

Besétáltam az osztálytermünkbe, majd kipakoltam a matek felszerelésemet utána pedig előhalásztam életem elő King könyvét a táskámból és olvasni kezdtem. Próbáltam a hangokat kiszűrni, de nehezen ment így a könyv elejét még elképzelni se tudtam. Veletek volt már olyan, hogy olvasod a könyvet és csak azt veszed észre, hogy nem is tudod, hogy mi történik? Na most pont ez volt velem.

Becsengetéskor, mint egy stréber, jókislány elraktam a könyvemet és vártam a tanárt. Öt perces késéssel betoppant a terembe, majd mentegetőzni kezdtett a közeledő érettségivel kapcsolatosan, majd utána nekiálltunk a tananyagnak, miután megiratot gyorsan egy dolgozatot a másodfokú egyenletekből.

A többi óra is hasonló képpen telt el. feleltünk, írtunk, mert közel volt már az év vége és van akinek nem árt a javítás, hogy ne huzzák meg év végén. Személy szerint a padtársam, Ben, aki bukásra állt történelemből, eért a dolgozat írás közben megpróbáltam összekaparni neki egy hármast az ő és az én tudásommal, mert én se vagyok valami nagy történész...

Órák után szokásosan megvártam Blacket, és nem szokásosan a két idiótát ( Lukeot és Hunert), majd elindultunk a pálya irányába, mert már rég kapcsolódtunk ki négyen együtt.

A pályához érve Hunterék rögtön elfoglalátk a részüket, mi pedig a falnak támaszkodtunk és mindketten elszívtunk egy cigit.

- Milyen volt a napod? – kérdezte Black miközben fél karral átölelte a csípőmet, majd maga mellé húzott.

- Eltelt. Neked? – kérdeztem vissza.

- Eltelt nekem is. – válaszolta. – Van kedved ma elmenni valahova? – kérdezte miután eldobta a csikket.

- Tételeket kéne tanulnod. – feleltem.

- Tudom, de az utolsó négy napban már úgyse fogok tudni semmit meg tanulni. Most márcsak el kéne lazulnom, hogy ne idegeskedjek. – felelte.

- Tudni fogod őket? – kérdeztem bizonytalanul, de nem kételkedve.

- Minden erőmmel azon leszek. – mondta, majd ismételten megérdezte, hogy elmennénk-e mi ketten valahova.

- Mire gondolsz? – kérdeztem.

- Mozi, vacsora... - kezdte sorolni a lehetőségeket.

- Rád bízom a választást. – feleltem és megcsókoltam.

- Mit szólsz egy vacsorához?

- Benne vagyok. – mosolyogtam.

Órákon keresztül voltunk a pályán, volt, hogy csak Luke és Hunter mutatványait néztük, amik általámban kudarcba fulladtak. Vagy frontális ütközés volt a vége, vagy egymás miatt kerültek a földre. Az előbbi is pont ilyen volt. Hunter egy oléyan tervet eszelt ki, hogy ő majd lefekszik (?) a deszkájára miközben gurul és Lukenak át kell őt ugornia. Na a megvalósítás ennél sokkal nehezebb volt. Hunter félrefeküd vagy nem tudom mit csinált de leesett a deszkáról, szóval ő már ennél elbukott. Luke azért valamivel ügyesebb volt, mert sikerült neki átugrania a nem mozgó Huntert.Igen, eddig minden szép és jó volt, mindaddig, míg Luke földet nem ért, úgyanis Luke pont Hunter deszkájára ugrott aminek köszönhetően hatalmas eséssel került a földre. De hogy ebben mi volt a durva? Az, hogy ezt mindketen élvezték!

Végül a nap végén Blackkel elmentünk egy étterembe, ahol kettesben, gyertyafényes vacsora közben tudtunk nyugodtan beszélgetni. Ez egy jó program volt a nap lezárására.

3 nap van vissza Blacknek az érességiig... - ezzel a gondolattal aludtam el, Black védelemző karjai közt.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Ha igen kérlek jelezd nekem egy csillaggal és egy kommenttel! Nagyon sokat jelentene, ha érkezne néhány komment és csillag.

Bár még jelentkezni fogok addig, előre is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak. Remélem jól vagytok. 😊❤💕

Ui: Ebben az évben befejezem a könyvet, pár rész van vissza a végéig ezért is jelentenek nekem sokat a visszajelzések. ❤