Függőség 1-2✅

5. fejezet

Lukenak visszaadtam a füvet majd a fiúk után mentem, hogy az utolsó órákat is velük tölthessem. Nem akartam a jövőn agyalni, a jelennek akartam élni.

Szeretek itt lenni. Értük szinte bármit meg is teszek. Férre értés ne essék, nem vagyok senkibe se szerelmes és senki nem is szerelemes belém, csak ők akkor is itt voltak nekem, amikor apám még nem volt teljesen jól. Neki is volt egy hatalmas hullámvölgye pár éve, amikor minden szomorúsága kijött rajta. Azokban az időkben ivott, ezért volt, hogy valamelyik fiúnál kellett aludnom. De ma már teljesen jól van, mintha kicserélték volna.

-Gyere Ev! Mutatok egy új deszkatrükköt.- mondta Hunter.

-Rendben.-mondtam mosolyogva. Végignéztem a mutatványát, ami után Hunter megkérdezte, hogy meg akarom-e tanulni. Természetesen igent mondtam.

-Jólvan, nem nehéz csak csináld utánam.-mondta az után, hogy Luke lepasszolt nekem egy deszkát.

Hamar megtanultam, amin csodálkoztak a többiek is.

-Hé, ne legyetek már ilyenek.-mondtam nevetve, mert a csodálkozó tekintetük röhejes volt. -Gyorsan tanulók, mellesleg jó volt a tanár.-mondtam ismét elnevetve magamat.

-Hát oke.-mondták.

Órákkal később a fiúk hazakísértek. Természetesen elrakták a cigijüket és bevettek egy szem rágót is, hogy felszínesen eltüntessék az apám szerinti "mocskokat". Az ajtóban mindenkit megöleltem búcsúzásként.

-Ha megbeszélted a költözés dolgot azonnal írj a csoportba!-mondta Sam.

-És ha valami baj lenne, akkor is!-mondta Luke.

-Oké, mindenképp közlöm majd a tényeket.-mondtam.

-Ha tudunk valamiben segíteni, szólj.-mondta Hunter.

-Oké-oké.-mondtam.- Sziasztok.-küldtem feléjük egy mosolyt.

-Szia.-mondták.

A házba belépve megcsapott az otthon melege. Bár örültem annak, hogy végre hazaértem mégis elkeserített a tény, hogy Shawnék még mindig nem mentek el innen! Mi a szart keresnek még itt?!

-Hol voltál? Hívtalak, de nem vitted a telefonodat!-kérdezte apám. Látszólag dühös volt.

-Elmentem sétálni.-hazudtam. Hogy miért is hazudok? Egyszerű, mint az 1+1. Apám nem tud a fiúkról, nem mondtam neki, hogy a suliban nem csak tanulni járok, azt sem mondtam neki, hogy nem járok semmilyen szakkörre, pedig behazudtam neki, hogy minden szerda délután rajzon vagyok. Olyankor mindig a fiúkkal elmegyek vagy deszkázni, vagy akkor kapjuk meg a cigit Blacktől. De már az is előfordult, hogy elkísértek könyvet vásárolni. Titkolnom kell őket, mert ha megtudja, hogy cigiznek, isznak néha, és még füveznek is, nem engedne el velük sehova, mert félteni fog, hogy én is olyan leszek, mint ők. Hát ezzel már elkésett!

-Megbeszéljük a költözést, MOST!-emelte meg a hangját.

-Oké.-mondtam majd leültem a nappaliba ahol Shawnt és Karent pillantottam meg.

-Szia Evelyn!-köszönt kedvesen Karen.

-Hello.- mutattam neki műmosolyt. Közben apám is leült.

-Arra gondoltunk, hogy a következő hétvégén költözhetnétek hozzánk, Kanadába.-mondta izgatottan Karen.

Gondolkodást színlelve hatásszünetet kényszerítettem rájuk, majd kijelentettem, hogy:

-Nem. Nem akarok innen elköltözni, új iskolába kerülni. Semmiképp. Vagy itt maradunk és ti jöttök, vagy én maradok és apám megy.

-Mi történt veled Evelyn? Nem így neveltelek. Nem ismerek rád.-sóhajtott apám.

-Te is ilyen lennél, ha nem vakítana el a szerelem. Nekem van életem, nem akarom megváltoztatni és itt hagyni mindent.-feleltem.

Szemlátomást ez Shawnnak sem tetszett.

-Evelyn!-mordult rám apám.- Mégis milyen életed van? Mást sem csinálsz, mint suliba jársz, olvasol és sétálgatsz! Ezeket Kanadában is meg tudod csinálni!-akadt ki apám.

-Tudod mit? Hagyj békén! Egyáltalán nem is tudom, hogy miért vitatkozunk ezen! Mióta anyu meghalt én gondoskodtam rólunk! Én takarítottam, én főztem és ha még munkát is vállalhattam volna még azt is megtenném most is! Hagyj itt és éld a boldog életedet velük! Biztos jobb család lesz, mint amilyen anyu és én voltam!

-Na itt fejezd be!-mondta majd felugrott és megpofozott. -Takarodj a szobádba! Jövő héten költözünk! Nincs mese!

-Azt te csak hiszed!-üvöltöttem sírva. -Eszem ágában sincs elköltözni Kanadába! Eszem ágában sincs egy olyan fiúnak a mostohahúgának lenni, aki azt állítja az anyukámról, hogy ribanc! Eszem ágában sincs feladni az életemet egy másik miatt!-kiabáltam majd a telefonomat felkaptam az asztalról ahol hagytam és felrohantam a szobámba.

Bezártam, majd pakolni kezdtem. A megspórolt pénzemet beleraktam a táskámba (50.000$-t), ruhák tönkelegét suvasztottam bele egy kis sporttáskába és a kedvenc könyvemet is elraktam. Utána egy kisebb táskába raktam az alap dolgokat: fülhallgató, töltő, egy kevés smink, hajgumi, stb...

Majd következhetett a sulis táskám. Minden könyvemet és füzetemet a táskámba raktam, tollakkal együtt. Mind ezt sírva.

Az legféltettebb kincsemet is el akartam rakni, Blacktől kaptam szülinapomra egy doboz Marlboro Gold Touch cigit, amit nem találtam! Nem volt bent a szekrényem kis zugában!

Valahogy sejtettem, hogy Shawn vette el, mert ha apám találta volna meg akkor már rég szóvá tette volna a nappaliban történtek előtt. Nem tudom visszaszerezni tőle, ha apám meg tudja lenyakaz!

Sírva elfogadtam a tényt és megfogadtam, hogy visszaszerzem tőle!

A csoportot hívni kezdtem...Hunter, Luke majd Sam is csatlakozott.

-Fiúk...-sírtam. Nem tudtam tovább mondani, mert sírásba törtem ki.

-Mi a baj?-kérdezték egyszerre.

-Nem maradhatok itt.-zokogtam.

-Gyere a pályára, itt vagyunk mindannyian.-mondta Sam.

-Nem úgy. A cuccaimat összepakoltam. Apám...-ismét elcsuklott a hangom.

-Akkor az utcátok sarkán várunk téged! Hozz mindent, a többit megbeszéljük.-mondták majd lerakták.

Okosan kellett cselekednem. Az ajtómon nem mehetek ki, hisz apám észrevenné, ha a nappalin keresztül jutnék ki a házból. Egy választásom maradt, az ablak. Odarohantam felhúztam az üveget majd kinéztem rajta. Nem kell nagyot ugranom. Először a táskáimat kidobtam az ablakon majd egy nagyobb pulcsit felvettem, fejemre húztam a kapucnit és kiugrottam.

A földet érés kicsit fájt, megkarcoltam a karomat egy fa ágával, de semmi komolyabb nem történt. Felvettem a földről a táskákat, majd amilyen gyorsan csak tudtam futásnak eredtem a sarok felé. Könnyek áztatták az arcomat, még mindig égett a pofontól. Észre se vettem, hogy valakibe belementem, futás közben. Szerencsére a fiúk voltak azok.

-Ev. Mi történt?-kérdezte Luke lehúzva a kapucnit a fejemről...és akkor megpillantották vöröslő arcomat.

-Luke! Ne az utcán! Nem látod? Vigyük el valamelyikőnkhöz akinél tud aludni és ott miután lenyugodott, majd akkor kérdezgesd!-mondta Black.

Imádtam, hogy ennyire jól tudja kezelni az ilyen helyzeteket is. Mindenki felvett egy táskát majd elindultunk Blackékhez...