Hunter egyáltalán nem örült a döntésemnek. Nem tartotta jó ötletnek, hogy apám beleegyezése nélkül szúrassam át a számat. Azzal próbált érvelni, hogy apám előbb-utóbb de meg fogja látni. Hiába magyaráztam neki, hogy nem érdekel az apám véleménye, nem tántorított az álláspontja mellől és próbált lebeszélni, hogy megcsináltassam.
-Hunter. Látom nem fogod fel. Nem. Érdekel. Az. Apám.-mondtam tagoltan.
-Jó. Nem állok le veled veszekedni. De ebből baj lesz.-mondta majd felkapta a deszkáját és visszament a többiekhez.
Nem gondoltam úgy, hogy maradásom van ott ezért egy utolsó cigit kértem Black-től majd hazaindultam.
Haza felé a fülesemet bedugtam a fülembe és zene hallgatás közben mászkáltam az emberektől zsúfolt utcán. Teljesen elragadott a zene, olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy videoklipben lennék.
Lassan a házunk elé értem. Egy kis ideig haboztam, majd lenyomtam a kilincset és beléptem az előszobába.
Otthon, édes otthon. Ezt mondanám miután sok belopódzás után rendese figyelembe vehetem a lakásunkat. De nem mondom, mert ezt nem nevezem otthonomnak, amióta Shawn-ék itt vannak. Meglepő ugye? Az ember azt hinné, hogy sok idő után elhatározom magam és haza jövök, szépen nyugodtan besétálok a házunkba, majd minden rendben lesz, hogy nincs már mitől tartani. Pedig ez egyáltalán nem igaz...
A családunk széthullóban van. Apámmal már 1 hete nem beszéltem többet egy "Szia"-nál, Karen-t nagy ívben elkerülöm pont, mint a fiát. Én szinte csak aludni meg fürödni járok haza. Azért ez gáz nem? Hogy apám ebből semmit sem vesz észre. Már abban se vagyok biztos, hogy tudja van egy lánya. Csak Karen és Shawn lebeg a szeme előtt. Rólam tudomást se vesz.
Besétáltam a nappaliba ahol apám és Shawn bambulták a TV-t. Pasik...
-Apu, beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze, mondd.-mondta majd felém fordult. Shawn se tett másképp.
-Szeretnék egy ajak pc-t. Alá kéne majd írnod egy papírt.-mondtam rezzenéstelenül.
-Mennyit kell fizetnem?-kérdezte.
-Semmi, én veszem magamnak.-feleltem.
-Akkor jó. Hozd majd a papírt.-felelte és visszafordult a TV irányába.
Egy pillanatra ledermedtem. Ennyire nem törődik velem? Shawn látszólag észrevette a kétségbe esett arcomat mert egy pillanatra se vette le a tekintetét rólam. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy mit gondolhat, de nem is nagyon akartam. Sarkon fordultam és felmentem a szobámba.
Próbáltam úgy tenni mintha meg se történt volna a beszélgetés. Bekapcsoltam a gépemet és kinyomtattam az a képet amit "Black"( igazából fogalma sincs semmiről) küldött el a szalonból, ahol majd a pc-met csináltatom meg és levittem aláíratni. Apám egy pillanatra se nézte meg, hogy mit ír alá. Kezébe nyomtam egy tollat majd sebesen aláírta, hogy tovább nézhesse a filmet. Kedves ugye?
Ezek után felmentem ismét a szobámba majd a laptopommal az ágyamra huppantam és elkezdtem nézni egy olyan sorozatot amiről más nagyon sok jót hallottam: Stranger Things.
Egyszerre végig néztem 6 rész, majd elmentem fürödni. Miután végeztem bebújtam az ágyba és írtam Hunter-nek egy üzenetet, arról, hogy megvan az aláírás.
Ezek után mivel nem bírtam ki, végig néztem a maradék 2 rész, ezzel kivégezve az első évadot. Rettentő büszke voltam magamra, hogy egy délután és éjszaka alatt végig néztem az első évadot. Az utolsó rész járt az eszemben mikor elaludtam.
Reggel...egy csodás napnak nézhetek elébe, nemde? Gyorsan felöltöztem, majd bepakoltam a táskába a mai tancuccokat, mellé behajítottam 1-2 tollat és már készen is voltam. Lent a konyhában összecsaptam 2 szendvicset, majd mentem is a reggeli törzshelyünkre a fiúkkal.
Én érkeztem leghamarabb, később a többiek is ideértek, legelőször Black.
-Ev, nem akarsz valamit mondani nekem?-fürkészte az arcomat Black.
-Öhmm...nem. Vagyis...adsz egy cigit?-kérdeztem.
-Egy kicsit gondolkozz...-mondta és nem adott cigit.
-Jó, de adsz egy cigit?-kérdeztem ismét.
-Nem.-mondta egyszerűen.
-Most mégis mi a bajod van?-emeltem fel a hangomat.
-Gondolkozz...nem beszéltél mostanában Hunter-rel pc-vel kapcsolatosan?-kérdezte miközben kifújta a mámorítóan gyönyörű ködös füstöt.
-Nem.-egy pillanatig se haboztam.
-Biztos?-kételkedett a válaszomban. Bravó! Hunter köpött. Elmondta neki...Fasza.
-Igen, de adj már egy kibaszott cigit!-mondtam kissé kiabálva.
-Nyugalom van gyerekek. Mi a frászt kiabáltok hajnalban?-kérdezte mögöttem Sam.
-Miről beszélsz?! Reggel fél nyolc van! Dehogy van hajnal!-kiabáltam rá.
-Black, mit csináltál?-kérdezte rögtön Black-et.
-Én semmit.-mondta halál nyugodtan.
-Akkor miért kiabál Ev?-kérdezte Sam furcsállva.
-Bazdmeg Sam! Miért kell neked mindig minderről tudnod? Inkább vedd elő a hülye cigidet és adj belőle, mert Black nem képes erre.-lekiabáltam Sam fejét.
-Hmm...Miért kell neked a HÜLYE cigim?-kérdezte húzva az agyamat.
-Bazdmeg. Basszátok meg mindketten.-feleltem halkabban és elsétáltam tőle.
Mi a frászért kellett Hunter-nek beköpnie? Jó, végül is azt mondtam, hogy Black-kel beszéltem de akkor is! Nem mindegy neki?! Kapucnimat felhúztam a fejemre, majd a fülhallgatómat bedugtam a fülembe és ezerrel bömböltetni kezdtem a jelenlegi kedvenc számomat.
Egyedül sétáltam, nem vártam meg a fiúkat. A suli kapujához értem mikor valaki majdnem fellökött. De nem, mert a karom után kapott és megfogott.
-Bocs. Jól vagy?-kérdezte egy 12.-es fiú. Asszem Black osztálytársa.
-Ja.-feleltem komoran.-Kösz, hogy majdnem fellöktél.-feleltem bunkón.
-Amúgy Kevin vagyok.-mondta figyelmen kívül hagyva az előbbi mondatomat.
-Oké. Faszomat se érdekli, hogy ki vagy.-mondtam majd beléptem a suliba.
Nagyon jól indult a napom...
A cigi nélküli reggelemnek és a veszekedésnek köszönhetően a hangulatom egyenlő volt a halálvággyal. Az a tipikus hangulat, amikor semmi, de úgy abszolút semmi nem érdekel. Így kezdődött, hogy a reggeli biológia dogámat üresen adtam be, majd veszekedni kezdtem a tanárral, hogy ennek semmi értelme, mert ez egy szar óra. Begyűjtöttem az első szaktanárimat...egy lapáttal rosszabb hangulat. Azaz!
A következő órán, matekon már be se mentem az órára. Helyette bementem a WC-be és megírtam egy beadandót a következő irodalom órára.
Az irodalom viszonylag jól telt. Aki megírta a beadandót az elfoglalhatta magát, a többiek, akik nem vették a fáradságot (és még a WC-ben sem írták meg, mert annyira lusták voltak) azok óra 30-ig kaptam időt,hogy megírják.
Én semmi extrát nem csináltam, elővettem a fülesemet, majd a padra hajtottam a fejem és zenét hallgattam.
YOU ARE READING
Függőség 1-2✅
RomanceÁTÍRÁS ALATT „De tudhattam volna, hogy egy olyan erős kapcsolat, ami köztünk van, nem múlik el fájdalom nélkül. És jelenleg mindketten küzdöttünk a fájdalom ellen, mert nem akartuk elveszíteni egymást." #1 in barátság 2019.12.22. #6 in ifjúságiiroda...