Függőség 1-2✅

27. fejezet

A kapcsolatom a fiúkkal szinte megszakadt. Nem tudom, hogy mi történt Sammel, de sok időt tölt a fiúk társaságában, engem kihagyva. Én nem megyek oda hozzájuk. Nem hívnak, nem mintha akkor odamennék. Inkább antiszociális életemet élem Shawnnal, minthogy azt nézzem, hogy Black csókolgatja Violetet. Félre értés ne essék, bírom a csaj, egyedül Black az akadálya mindennek. Cigit nem tudok szerezni, csak is tőlük, de mivel ez a harmadik napja, hogy nem beszélek velük, elég húzós most ezt kibírni. Nem kertelem, kell a cigi, pocsékul vagyok nélküle. Nem tudom, hogy mennyire látszik rajtam, de Shawn eléggé aggódó tekintettel néz rám most is.

-Minden rendben?-kérdezte nagyon sok idő múlva először.

-Hogyne.-hazudtam. Nem gyakran hazudok, de ez most muszáj volt, nem szeretem, ha valaki aggódik értem. Szerintem ez a gyengeség jele, ha ilyeneket kérdezgetnek tőlem. Nem akarok gyengének tűnni hisz nem vagyok az. Rengeteg mindent kibírtam már eddig...

-Oke...-felelte Shawn. Tudtam, hogy nem hisz nekem, de örültem annak, hogy nem firtatta a dolgot.

Együtt elindultunk a suliba, mint mindig. Az út csendben telt, nem beszéltünk egymáshoz.

A nap sugara égette a bőrömet, a szél belekapott barna hajamba. Az időjárás igazán tavaszias volt.

A sulihoz érve elköszöntem Shawntól, majd elindultam a bejárat felé. Lassan lépkedtem, mert a fejem egyre jobban fájt és enyhén szédültem. Mit vártam három nap után cigi nélkül, azt hogy majd kivirágzom? Hogy fog végig menni ez a nap, 8 órám van ma összesen!

Az első óra osztályfőnöki volt, mondanám, hogy majdnem elaludtam, de nem, mert a padtársam Ben folyton bökdösött.

-Hallod, ne aludj már.-kezdte a második órán is a bökdösést és ez így ment a negyedik óráig. Én feküdtem és írtam, míg ő bökdösött engem, mert unatkozott. Az ötödik óra tesi volt.

Levonszoltam magam az öltözőbe, majd gyorsan lefirkantottam egy papírra a tesi felmentést, majd apám nevében aláírtam. Nem az első alkalom ez, szóval a tanárnak nem fog feltűnni. Mikor becsengettek a tanár behívta a lányokat a tesi terembe, közben én oda sétáltam mellé és odaadtam a papírt. Ő elolvasta, majd azt mondta, hogy maradjak az öltözőben. Örültem neki, nem nagyon volt kedvem bemenni és hallgatni a fiúk idegbeteg kiáltozásait. Szó szerint ordibálták azt, hogy „FOCI! FOCI! FOCI!". Nem normálisak, de ez ellen nem lehet mit tenni.

Bent az öltözőben lefeküdtem a padra, hogy ne hullámozzon a szemem előtt semmi. Vágytam a cigire...tudtam, hogy az nélkül van mindez.

Miután ezt az órát is túléltem valahogy, mentem a hatodik órára, földrajzra.

A tanár kihívott engem felelni. FIGYELEM! Erős fantázia kell, hogy elképzeljétek! (irónia). A felelés úgy zajlott le, hogy kisétáltam a táblához, a tanár elé.

-Készült?-kérdezte a tanár.

-Nem.-feleltem és neki dőltem a táblának, mert éreztem, hogy a térdeim nem bírják sokáig.

-És még is miért nem?-kérdezte a tanár felemelve a hangját.

-Mert nem tudtam.-feleltem halkan. Miért emeltem volna fel a hangomat? Az csak rontott volna a helyzeten.

-Rendben, egyes. Add az ellenőrződet.-felelte csapkodva.

-Nincs itt az ellenőrzőm.-feleltem még mindig a falnak dőlve. Félig kábultan álltam előtte, az ájulás szélén voltam.

-Hogy mersz még így is szemtelenkedni? Hiányzik még egy egyes?-állt fel úgy, hogy a szék is feldőlt mögötte. Az arca ijesztően gyorsan váltott át fehérből vörössé.