Függőség 1-2✅

70. fejezet

Még aznap este felébredtem. Egy kis ideig azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de miután megláttam, hogy Black konkrétan alattam van és alszik, beugrott, hogy minden megtörtént. Apám tényleg kórházba van.

Elkezdtem fészkelődni, nem voltam képes tovább aludni. Ideges voltam és nagyon rossz érzésem támadt. Black csendben szuszogott, egyik kezét a hátamon tartva, másikat feje alá helyezve, hogy kényelmes legyen neki a kanapé, így bármennyire is igyekeztem minél óvatosabban lemászni róla, nem sikerült.

- Ev – nyitotta ki szemeit – minden rendben? – kérdezte végül kicsit rekedt hangon. Mégis hány óra lehet?

- Persze – bólintottam, de közel sem éreztem úgy. Mintha a kérdése ismét felidézte volna bennem a félelmet, újra remegni kezdett a kezem. Szemem enyhén könnyes lett. Tudjátok milyen ez. Mikor valaki megkérdezi, hogy mi a baj és egyszerre kitör belőletek minden. Ez pont ennek indult.

Mielőtt bármit is tehettem volna miután lekászálódtam Blackről, ő azonnal visszarántott, nem törődve azzal, hogy valószínűleg ez fájhatott neki, mert teljesen elvesztettem ez egyensúlyomat és szabályosan rázuhantam.

- Ne aggódj, rendben? Nyugodj meg.

- Nagyon félek, Black – motyogtam, arcomat mellkasába fúrtam és sírva fakadtam. Éreztem, hogy kezével nyugtatóan simogatja a hátamat.

- Nem lesz baj, Ev. Higgy nekem – biztatott.

Percekig tartott míg sikerült elfojtanom a könnyeimet. Black szoros ölelésén lazított, majd lefordított magáról, betakart egy kis pokróccal és adott a homlokomra egy puszit.

- Hozok egy kis vizet neked. Nem vagy éhes? – kérdezte halkan, suttogva.

- Nem – válaszoltam.

Ezt követően Black óvatosan kiosont a konyhába a korom sötét nappaliból, majd felkapcsolta a villanyt, így egy kevéske fény beszúródott a helyiségbe. A fülsértő csendben hallatszott, hogy a barátom vizet tölt egy pohárba, majd ahogy visszacsavarta a kupakot a palackra és lassú léptekkel visszaindult felém.

- Tessék – nyújtotta át a poharat, mibe belekortyoltam. Nagyon jól esett a hideg víz.

- Kérsz még? – kérdezte, mikor meglátta az üres poharat.

- Nem. Köszönöm.

Black a poharat az asztalra rakta, majd felkapott menyasszonypózba és felvitt a szobámba. Egyáltalán nem tiltakoztam, amiért így hozott fel. Lerakott az ágyamra és betakart figyelmesen.

- Mész ma dolgozni? – kérdezte mire bólintottam.

- Az majd eltereli a figyelmemet – feleltem, mert láttam Black arcán, hogy nem tartja jó ötletnek, de miután némiképp átgondolta a dolgokat, végül igazat adott.

- Aludj még egy kicsit.

- Itt leszel ha felkelek? – kérdeztem, mert tartottam tőle, hogy itt hagy.

- Itt leszek – felelte és egy puszit nyomott a homlokomra. Utána felmászott az ágy másik oldalára, de nem takarózott be – mintha nem lenne fáradt – és simogatni kezdte a kezemet. Pillanatok alatt visszaaludtam érintése hatására.

A telefonom helyett Black édes csókjaira ébredtem. Nagyon nehezen keltem fel, hiszen nagyjából egy órát aludhattam a szobámban azután, hogy felébredtem.

- Lassan fel kell kelned, ha dolgozni akarsz menni. Bár én azt se bánnám, ha ma itthon maradnál. Nem vagyok benne biztos, hogy a sok ember meg persze Grayson jót tenne neked ezek után.