-zene mellett ajánlott-
Végig néztem, ahogy Sam elsétál. Végig azt hittem, hogy ez egy rossz vicc, de miután lefordult és hátra se nézett, rájöttem, hogy nem. Ez a fájdalmas igazság... Naív voltam és azt hittem, visszajön és azt mondja, hogy „ Csak vicceltem!". De nem, nem jött vissza.
Fölösleges lett volna tovább ott üldögélnem, ezért felpattantam, majd Black háza felé vettem az irányt.
Út közben átgondoltam a történteket. Kerülő uton mentem, nem akartam egyhamar odaérni. Gondolataimba merülve sétáltam egyedül az utcákon, míg végül Blackhez nem értem. Bekopogtam, majd miután rájöttem, hogy nem foglya kinyitni, mert gipszben van a lába, benyitottam és szembe találtam magam Blackkel és... Sammel?
- Sam? – kérdeztem könnyes szemekkel.
- Már megyek is. Csak leintéztem mindent Blackkel is. – mondta, majd ki akart kerülni, de én nem engedtem.
- Ne. Kérlek Sam. Nem akarom eléveszíteni a legjobb barátomat. – mondtam könnyes szemekkel miközben megöleltem és arcomat mellkasába furtam. Sam megsimogatta a hátamat, majd lassan megpróbált eltolni magától de én nem hagytam magam.
- Én sem akarlak elveszíteni. Hidd el, de muszáj. – mondta lehajtott fejjel, szomorúan.
- Nem. Nem muszáj. – feleltem.
- Sajnálom. Bocsáss meg, de nem maradhatok. Ez lesz nektek a legjobb. – mondta.
- És neked? És neked mi lesz a legjobb?
- Majd kitalálom. Azon ne aggódj.
- Nem. Nem akarok több csalódást okozni neked. Nem lehetek ennyire szörnyű barát.
- Sose voltál szörnyű barát. A lehető legjobb voltál, jobbat nem is kivánhattam volna helyetted. – mondta mire mégtöbb könny gyűlt össze a szemembe.
- Black, segíts. – könyörögtem megtörten. Nem akartam elengedni.
- Sam. Tedd félre az önző és irigy szándékaidat és nézz rá Evre. Képes vagy elviselni, hogy miattad sír? Képes lennél így itthagyni? Nem lehetsz ennyire szívtelen.
- Igazad van Black. Nem tudom elvileslni, hogy miattam sír. De képes lennék itthagyni, mert itt vagy neki te. Te szereted és bármit megtennél érte. Pont, mint most. Segítséget kért, te pedig segítesz. Ez így van rendjén. Itthagyom neked, véglel, vigyázz rá és segítsd át őt ezen. Bízom benned, hogy képes vagy erre.
- Ne csináld kérlek, Sam. Ne ronsd a helyzetet. – felelte Black a fejét ingatva.
- Emlkészel, mikor azt mondtad, hogy nem hagysz egyedül ingatag lelkiállapottal? Mikor Black és én összevsztünk és a padlon voltam? Nem okozhatsz ekkora csalódást Sam. Nem csinálhatod ez.
- Emlékszem... de nem neked okozok csalódást, hanem saját magamnak. És miattad, hogy neked később jobb legyen, bevállalok még egy kudarcot.
- Nem az a Sam vagy akit megismertem. – mondtam sírva és meglepődve.
- Te pedig nem az az Evelyn, szerencsére. Teljesen az ellentéte vagy, mint ahogy megismertelek még hetedikben. És ennek örülök. Szívből... Mindent sajnálok. Bocsáss meg hogy itthagylak Ev. – mondta, majd enyhén félretolt és kisétált az ajtón.
- Nem ér semmit a bocsánatkérésed! Tudod, milyen érzés elveszíteni egy olyan személyt, akiben megbíztál? Tudod, milyen szörnyű érzés elveszteni a legjobb barátodat? – kiabáltam utána sírva. Sam hátra fordult.
- Igen. Tudom. – mondta, majd egy könnycsepp végigfutott arcán, egészen az álláig. Elfordult, majd vissza se fordulva elment. Ismét...
Black becsukta az ajtót, amjd felém fordulva átölelt. Nem mondott semmit, de az ölelésében minden benne volt. Sajnálat, támogás, szeretet, düh és tanácstalanság.
- Elment. – suttogtam magam elé meredve.
- Elment. – mondta Black halkan.
Egy ideig így álltunk, majd én bementem a konyhába és valami szeszt kerstem.
- Ev, mit keresel? – kérdezte Black aggódóan.
- Alkoholt. – feleltem, miközben tovább keresgéltem.
- Nem. Nem iszol alkoholt. Az nem megoldás semmire se. – mondta Black. Tátszott rajta, hogy tanácstalan, hogy nem tudja mit csináljon.
- Van esetleg... - kedztem de félbeszakított.
- Egy kicsi, nagyon rég találkoztam már Jacksonnal és nem tudtam szerezni. – mondta. Ezek szerint rögtön leesett neki, hogy mi kell nekem... Kábszer.
Miután Black beletekerte egy cigarettába a cuccot, odaadta nekem.
- Ne az egészet. Bőven elég lesz neked a fele is. – mondta és meggyújtotta.
Olyan régen éreztem már ezt. Feldobodtam és akaratlanul is felnevettem, pedig végig tudtam, hogy mi történt... minden rossz eltörpült.
Miután Black elvette tőlem a cigit, felkísért a szobájába, azon belül is a fürdőbe és megért, hogy fürödjek le, utána pedig aludjak. Teljesítettem a kérését, lefürödtem, majd befeküdtem az ágyba és pár perccel később már húztam is a lóbőrt.
Másnap reggel korán felkeltem. Körbenéztem, majd szenbesültem a dologgal, hogy Black már nincs itt mellettem. Kimásztam az ágyból, majd lementem a konyhába, ahol megtaláltam, de nem egyedül. Shawn állt vele szembe.
- Hát te? – kérdeztem értetlenül.
- Black megkért, hogy hozzam el a táskádat és pár ruhát, hogy el tudj menni suliba. – mondta mire egy pillanatra megdermedtem.
- Milyen nap van? – kérdeztem.
- Hétfő. – válaszolta Black.
- Hány óra van?!
- Bőven van időd elkészülődni. Az első órád elmarad. – mondta Shawn.
- Az tök jó. – lelkesedtem fel.
- Hogy vagy? – kérdezte Shawn.
- Remekül. Te? – kérdeztem vissza.
- Én is jól. – mondta, majd Blackkel összenéztek. – Most viszont mennem kell.
- Oké, szia. – köszöntem el tőle, majd leültem egy székre és Blackre néztem aki valószínűleg nem tudta miért nézem.
- Elmondtad neki ugye? – kérdeztem.
- Anélkül is rájött volna. Leesett volna neki a vörös szemeidből. – mondta.
- Nem, nem arról van szó, hogy kábszereztem. Samről... - mondtam.
- Jobb lett volna, ha otthon kezd el faggatni? – kérdezte.
- Nem. Nyilván nem. De mindegy. Hagyjuk. – mondtam, majd felálltam a székről és elmentem felöltözni, utána pedig összedobtam valmai reggelit kettőnknek.
- Black... te miért nem vagy suliban? – kaptam hirtelen a fejemhez, mikor tudatosult bennem, hogy még mindig itt van velem, miközben neki órája lenne.
- Megvárom, míg elinulhatunk. – felelte miközben a regelijét ette.
- De neked órád van!
- Neked pedig lyukasórád! – próbált kontrázni, de nem igazán jött össze, ezért mindketten elröhögtük magunkat.
Remélem tetszett!(bocsánat, hogy egy kicsit lapos rész lett) Ha tetszett vote-olj és írj pár sort kommentbe😊💕 Örülnék néhány kommentnek ❤💕
YOU ARE READING
Függőség 1-2✅
RomanceÁTÍRÁS ALATT „De tudhattam volna, hogy egy olyan erős kapcsolat, ami köztünk van, nem múlik el fájdalom nélkül. És jelenleg mindketten küzdöttünk a fájdalom ellen, mert nem akartuk elveszíteni egymást." #1 in barátság 2019.12.22. #6 in ifjúságiiroda...