Függőség 1-2✅

41. fejezet

Nos hát, amit tegnap este megbeszéltünk Blackkel az nem úgy történt. Nem töltöttük a délutánunkat együtt, mert kiment a fejéből, hogy pont aznap (és még sok másik napon) neki érettségi előkészítője van. Ezerszer meg ezerszer bocsánatot kért azért, mert kiment a fejéből. Persze nem vertem nagy dobra, de látta rajtam a csalódottságot és ez pont elég volt.

A délutánomat a fiúkkal töltöttem az egyik közeli parkban, próbáltak felvidítani, de nem nagyon sikerült nekik.

-Tudod mit csináltam?-kérdezte Hunter.

-Mit?-kérdeztem unottan.

-Feldugtam egy szentjánosboharat a seggembe.-mondta halál komolyan. Egy pillanatra összezavarodtam, majd mire az agyam felfogta a hallottakat csak ennyit tudtam hozzászólni:

-Miért?

-Azért, mert így világítania kéne a pukimnak.-röhögött fel hangosan Hunter. Nincs mit tenni, Hunter mindig is ilyen volt és ilyen lesz. Nem a vicc, inkább a fiúk eszeveszett nevetése csalt mosolyt az arcomra bár nem sokáig tartott, mert Sam telefonja elkezdett csörögni. Sam először a kijelzőre, majd rám pillantott. Ebből tudtam, hogy Black kívánkozik beszélni vele.

-Pillanat és jövök.-mondta majd egy kicsit arrébb sétált. Az életkedvem úgy tűnt el, mint a hirtelen jött jókedv. Pillanatok alatt.

-Szerintem én most hazamegyek.-feleltem a fiúknak, miközben felkaptam a táskámat a földről.

-Mi? Miért?-kérdezte Luke.

-Nincs kedvem itt lenni.-rántottam meg a vállamat lazán. Samra néztem aki láthatóan meglepődött, hogy a táska már a vállamon van, még inkább azon, hogy intek neki egyet majd elfordulok tőle.

-Ev! Várj! Hova mész?-kiált utánam.

-Haza.-mondtam az egyszerű választ.

-Maradj még egy kicsit.-próbált marasztalni.

-Minek? Azért, hogy a szerencsétlen és szomorú pofámat bámuljátok? Meg, hogy jobb kedvre próbáljatok deríteni? Nem nagyon van kedvem itt maradni.

-Mihez lenne kedved?-kérdezte Sam.

-Szivem szerint úgy leinnám magam, hogy azt se tudnám lány vagyok-e vagy fiú. De szerencse, hogy nem a szívemre, hanem az eszemre hallgatok.-húztam el a számat.

-Miért nem hallgatsz a szívedre? Gyere el hozzánk, egyedül vagyok otthon. Igyunk együtt.-ajánlotta fel Sam olyan vagy beleegyezem vagy nem, nem érdekel stílusban.

-Rendben, holnap úgy is valami értekezlet van a suliban, szóval nem kell menni.-mondtam ki döntésemet. -De nem szándékozom töményet inni.-kötöttem ki az egyetlen feltételt.

-Rendben, van otthon narancslé, majd kikeverjük a vodkanarancsot neked, ha az jó.-mondta elgondolkodva.

-Az jó lesz.

-Akkor mi megyünk.-mondta Sam és elköszönt a két idiótától, akik elkezdtek valamilyen oknál fogva bukfencezni? Mindegy rájuk hagyom...

Elindultunk Samék háza felé miközben a piálást beszéltük... Nem mintha sokat lehetne róla beszélni, csak egyeztettünk, hogy nem iszom le magam annyira, hogy kihányjam stb...

A konyhába érve Sam előkapott az egyik szekrényből egy nagy üveg vodkát, majd a hűtőből két üveg narancslét. Elővett még két hatalmas poharat, a vodka felét beleöntötte egy kancsóba, majd ráöntötte az egyik üveg narancslét.

-Tessék, ez az egész a te adagod. Nem muszáj meginnod az egészet, ha nem akarod.-mondta mellékesen. Az adagom rendesen meghaladta az egy litert, minimum volt másfél liter ránézésre.