Függőség 1-2✅

19. fejezet

Biztos említettem, hogy utálom Shawn-t. Eddig csak annyi volt az indokom, hogy a családba került. Na most szerintem sztornóznom kell az eddigi álláspontomat. Nem azért utálom, mert a családom része hanem mert egy kibaszott nagy áruló. De, hogy mit árult el, vagy pontosabban kit? Egyszerű a válasz. ENGEM!  Beárult az apámnál, hogy cigizek, drogozok és hogy a fiúk a barátaim.

Jó ez így elsőre elég zavaros lehet. Elmesélem a legelejéről...

Pénteken már mentem suliba. Szokásosan a délutánomat a fiúk társaságában töltöttem, mikor is SMS-em jött.

Shawn: A bosszú édes húgi ;)

EV: Még is miről beszélsz?!

Shawn: Arról, hogy mostantól nem találkozhatsz a pasijaiddal.

EV: Nekem nincs pasim! Egy se. Nem tudom miről beszélsz!!

Shawn: Ha haza érsz rájössz...a helyedben még kiélvezném az utolsó órákat...

És innentől nem írt...

-Black, had menjek Csodaországba!-mondtam neki kicsit meggyötörten. Nem tudtam kiverni a fejemből Shawn szavait.

-Hogy hova akarsz menni?-értetlenkedett.

-Adj füvet. Most. Kérlek.

-Mi történt?-kérdezte közelebb jőve hozzám.

Nem válaszoltam, csak átnyújtottam a telefonomat, hogy elolvashassa.

-Szerintem baj van. Kinézem abból a féregből, hogy valamit bekavart...-felelte mérgesen Black miközben vissza adta a telefonomat.

-Elengedsz Csodaországba?-kérdeztem a szempilláimat rebegtetve.

-El.-mondta majd átnyújtotta a drogot.

-Köszönöm.-mondtam majd tüzet kértem Sam-től.

-Nahát nahát. Miről maradok én le?-kérdezte szemügyre véve a drogomat.

-Sok mindenről. Nagyon sok mindenről Sam.-adtam a választ.

-Black?-kérdezte Sam hátha választ kap.

-Ev-en múlik, hogy elmondja-e vagy sem.-vonta meg a vállát. Egy jó mélyet szívtam a cigiből, majd Sam-nek odaadtam a telefonomat.

-Kiherélem. Ki fogom azt a buzit herélni!-mondta mérgesen Sam.

-Kit fogsz kiherélni? Segíthetek?-kérdezte Hunter jókedvűen odasétálva hozzánk Luke társaságában. Szépen Lassan ők is elolvasták az üzeneteket.

-Hmmm... érdekes lesz kiherélni Sam. Én végig azt hittem, hogy lány.-mondta Hunter.

Mindenkiből kitört a nevetés. Hunter-t ismerve gondolhattuk volna, hogy valami ilyesmit fog mondani. Kiszámítható általában ám erre még én se számítottam.

-Komolyan mondtam.-mondta Hunter továbbra se nevetve. Ekkor mindenki lefagyott.

-Hunter. Nem lehetsz ennyire hülye.-mondta Sam.

-Látnotok kellett volna az arcotokat.-tört ki hangos nevetésbe Hunter. Valahogy éreztem, hogy valami még vissza van Hunter viccéből. Nem okozott csalódást. :)

-Hunter, ne viccelődj. Most nem alkalmas.-szólt rá Sam élesen.

-Jó, bocsánat, csak próbálom oldani a feszültséget.-mondta.

-Haza akarsz menni egyáltalán?-kérdezte Sam.

-Sam. Amit jelenleg akarok az az, hogy elszívhassam ezt.-mutattam a füves cigimre. Elegem volt a sok problémámból. Végre elakarok lazulni egy kicsit. Túl sok minden történt mostanában.

-Jó, megértelek, de ebből baj lesz. Figyeld meg, hogy ebből nagy baj lesz Ev.-mondta miközben az agya folyamatosan kattogott.

-Nem érdekel. Túl sok minden történt mostanában. El akarok lazulni. Elfelejteni mindent és csak élni, mintha ez lenne az utolsó napom.-feleltem ingerülten.

-Rendben...-felelte Sam. A többiek eközben végig csendben voltak.

A maradék időt deszkázással, cigivel és hangos zene hallgatással töltöttük. Hamar eltelt a délután...ezek után történt a baj...

Csörög a telefonom...All my friends are heathens, take it slow...Wait for them to ask you who you know...

A kijelzőre nézek majd megpillantom apám nevét...Mielőtt felvenném felnézek a fiúkra, akik lehalkítják a zenét és feszülten figyelnek engem.

Lassan elhúzom a kis ikont majd fülemhez emelem.

-Takarodj azonnal haza! Nem várok!-kiabált a telefonba az apám...

-Szia apa.-szóltam bele.

-Ennyit tudsz mondani?! Hogy szia apa??! Nem mondom kétszer, hogy takarodj haza! Mindent tudok! Egy életre megtanulod, hogy ne cigizz és drogozz!-kiabált majd kinyomta a telefont. 

Lesápadtam...megmozdulni se tudtam. A telefon kiesett a kezemből. Tudtam, hogy a fiúk hallottak mindent, hisz úgy kiabált, hogy még szerintem a szomszéd is hallotta...

-Ev, figyelj megoldjuk.-mondta Black.

-Ezen nincs mit megoldani...apám ki fog nyírni!-feleltem könnyes szemekkel.-Érted? Ki fog nyírni!-mondtam már-már remegve.

-Ev...-mondta Luke.

-Nekem kampec!-még mindig egy helyben álltam. Lesápadva álltam ott. A világ egy pillanat alatt tört össze bennem. Darabokra hullott a szemem láttára egy másodperc alatt...

-Ha nem megyek haza, apám még jobban mérges lesz. Ki fog nyírni...-hebegtem magam elé bámulva. A fiúk lassan körém jöttem.

-Próbálj meg lenyugodni Ev.-mondta Sam.

-Hogy mit próbáljak meg Sam? Hallod magadat?-kérdeztem ráemelve a tekintetemet.

-Igen hallom...-mondta de félbe szakítottam.

-Na ez a baj, hogy én is hallom. Mégis hogy a retkes életbe nyugodjak meg?! Otthon a saját kivégzésem vár! El se tudjátok hinni, hogy apám mennyire utálja azt amit én csinálok nap mint nap! 2 éve...2 kibaszott éve...-suttogtam megtörten.

-Jól van. A sarokig haza kísérünk, addig próbálj meg némileg megnyugodni. Ha szükség van ránk írj, hívj vagy nem tudom.-mondta Black és a vállamnál átölelt. Jól esett, nem tagadom. Féltem elengedni. Arcomat mellkasába fúrtam és könnycsatornáimat kieresztettem.

-Lassan indulnunk kell ha nem akarod apádat felidegesíteni még jobban.-suttogta Sam miközben hátamra tette a kezét nyugtatás képp.

-Rendben.-feleltem.

Lassan elindultunk az utcánk felé. Mikor a sarokhoz értünk megtorpantam.

-Nem fog menni.- feleltem remegő hanggal.

-De menni fog. Ne aggódj. Ha baj van mi ott leszünk a pályán olyan 9-ig.-mondta Luke miközben körbe fordult, hogy a fiúk véleményét is kikérje, ők mindannyian bólogattak.

-Rendben...köszönöm fiúk. Nem is tudom, hogy hol lennék most nélkületek.

-Valószínűleg, most nem állnánk itt.-húzta el a száját Sam.

-Tudod, hogy nem úgy értettem.-feleltem egy kis mosollyal az arcomon. Láttam rajta, hogy félt engem. Talán ő a legjobban...

-Akkor sziasztok.-köszöntem el tőlük.

-Szia.-mondták egyszerre úgy, hogy mintha temetésen lennének. A szemükben ott csillant az aggodalom. Egy utolsót vissza mosolyodtam, majd elindultam a házunk felé.

Az ajtó előtt egy pillanatra megdermedtem majd végül a kezemet a kilincsre helyeztem és lenyomtam. Beléptem és megpillantottam apám szikrákat szóró tekintetét. Beljebb léptem a lakásba. Mentem volna fel a szobámba de apám villám sebességgel termett mögöttem majd rántott le a lépcsőröl a kezemnél fogva. Utána olyan történt amit nem néztem volna ki apámból...