Függőség 1-2✅

69. fejezet

Black motorjának köszönhetően pillanatok alatt visszatértünk a Black rezidenciára. Leparkolta a járművét, majd mindketten leszálltunk.

- Ne haragudj, amiért elfelejtettem sisakot hozni. – mondta mikor feltételezem meglátta összekócolt hajamat.

- Nem gond. – mosolyogtam rá kedvesen.

- Na most, hogy épségben hazaértünk, - kezdte a mondandóját, miközben bementünk a házba, - miről is akartál beszélni velem? – komolyra fordította a hangnemét, közben mégis érdeklődés tűnt fel hangjában.

- Menjünk be a nappaliba – mondtam, majd megfogtam kezét és magam után húztam. Leültünk egymással szembe, majd belekezdtem a mondanivalómba.

- Először is, nincs miért kiakadnod, szeretném, ha higgadtan reagálnál a dolgokra.

- Ez nem valami biztató, ezt ugye tudod? – kérdezte miközben kínosan elnevette magát. – Miről lenne szó? Rólunk? – kérdezte félve, miután látta, hogy én nem nevettem el magam.

- Nem, nem rólunk. Velünk minden rendben és pont az lenne a célom, hogy így is maradjon, ezért nem szeretnék veled ezek után vitába keveredni.

- Minden tőlem telhetőt megteszek, te is tudod. Nem akarok szándékosan kiakadni, de ez nem éppen olyan dolog, amit teljesen kordában tudok tartani – vallotta be, amit már amugy is tudtam.

- Tudom, ezért kezdtem úgy, hogy higgadtan kezeld a helyzetet és, hogy tulajdonképpen nincs miért aggodnod.

- Rátérsz a lénygre, vagy még nyugtatsz egy kicsit? Szeretnék túlesni rajta, mert utána nekem is lenne mondanivalóm neked. Ha már komoly beszélgetésekre került sor és ne maradhatok ki belőle.

- Történt valami? – kezdtem azonnal aggodni. Black nem szokott így beszélni kivéve, ha valami olyan nem történt, ami nekem nem fog tetszeni. Az adrenalin átjárta a végtagjaimat és egy pillanatra el is felejtettem, hogy én kezdeményeztem ezt a beszélgetést, tehát nekem kell elkezdeni, hogy minél hamarabb megtudjam, mégis mi járhat Black fejében.

- Fog történni – bólintott és kicsit sem tűnt boldognak, ami engem is elszomorított egy kicsit tudat alatt. Nem jóra számítottam és jó előérzetem se volt ezzel a dologgal kapcsolatban.

- Tudod, hogy egy kávézóban dolgozom. - kezdtem bele, mert nem akartam tovább firtatni Blacket. Ő is kíváncsi rám és én is kíváncsi vagyok rá. Mikor bólintott foglytattam a beszélést.

- Biztos vagyok benne, hogy emlékszel még Grayson Woodra, aki ellen meccseztetek még suliban.

- Arra a csótányra, hogy ne emlékeznék? Akkora egy dög volt, nem egyszer állítottak ki miatta, mert sérülést színlelt – látszott rajta, hogy a régi emlékek visszahozták a régi indulatokat is. Tele volt a szeme ellenszenvvel és utálattal. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés embert tudnék felsorolni, akire hasonlóan reagálni. Mekkora mázli, hogy pont ő van a középpontban... remélem érezhető volt az irónia. Kicsit sem örülök és őszintén kicsit feszélyezve is érzem magam, amiért egy olyan emberről kell beszélnem, mint főnők, akit ennyire utál a barátom.

- Ő a főnőkőm – csaptam bele a lecsóba, nem akartam tovább kertelni.

Elsőre Black hosszasan elgondolkodott és látszott rajta, hogy igyekszik visszafoni a feltörni készülő dühét. Végül rám nézett és megszólalt.

- És ezt mégis miért csak most tudom meg? – kért számon. Toleráns énemhez híven ezt a hangnemet elengedtem a fülem mellett. Egyáltalán nem volt szükség a kiakadásomra egy ilyen kis dolog miatt, mert Black ilyen állapotban még simán azt is hiheti, hogy bármiféle viszonyom van Graysonnal.