Függőség 1-2✅

48. fejezet

Az ajtó kinyílt, majd Shawn arcát fedeztem fel.

- Valaki szeretne veled beszélni. - mondta, majd teljesen kitárta az ajtót, hogy a hirtelen jött vendég is beléphessen a birodalmamba. Szeretnétek találgatni? Mert ha igen adok egy kis időt, hogy kigondold, ki lehet ő... Megvan? Rendben, ha Blackre gondoltál, el kell hogy szomorítsalak, mert nem ő a nyerő. Ha Samre gondoltál jól kiismerted őt és tudod, hogy nem hagyná a dolgokat annyiban.

- Sam, mit keresel itt? - kérdeztem kedvtelenül.

- Nem tudtam aludni, unatkoztam és nem volt otthon pia. Ezért átjöttem. - felelte a padlót szemlélve.

- Értem. Ez remek, csak annyi a hátrány, hogy most kurvára nincs kedvem az emberekhez sem. Maradhatsz nyugodtan, csinálj, amit akarsz, de én most elérhetetlen vagyok. - feleltem fáradtan, majd visszadőltem az ágyamba és hátat fordítva Samnek, az ablakot kezdtem nézni. Igazából nem volt igaz, hogy nincs kedvem az emberekhez. Egy személy kivétel ez alól, az pedig nem más, mint Black. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a szakítás. Igazából még csak most jöttem rá, hogy sokkal rosszabb egy olyan személyt elveszteni, aki a tied volt, mint egy olyan embert aki sose volt a tiéd, itt pont arra célzok, mikor Black és én összevesztünk és Black becserkészte Violetet. Hasonló a két érzés, mégis kilométerekre vannak egymástól.

- Figyelj Ev. Sose akartam, hogy miattam szakítsatok. Mindig is az volt a célom, hogy boldog legyél. - hallottam Sam szomorú hangját.

- Boldog voltam, ha ez megnyugtat. Mégis talán az lenne a legjobb, ha ezt tisztázni tudnánk Blackkel is, mert így kurvára azt hiszi, hogy van köztünk valami. És tudod, ez az érzés kikészít, hogy nem tudja az igazságot. - feleltem, majd ismét meghallottam egy koppanást az ablakomon, de ez valahogy más volt. Hangosabb és erősebb...

Értetlenül néztem magam elé, majd valamilyen ötlettől fogva kiszálltam az ágyamból és az ablak felé vettem az irányt. A függönyt elhúztam, majd kinyitottam az ablakot és kihajoltam. Na jó, tévedtem. Aki Blackre gondolt, ne szomorodjon el, mert itt van az ablakom alatt.

- Black? - kérdeztem miközben szemeim megteltek könnyekkel.

- Sajnálom, annyira idióta voltam, hogy hagytam, hogy a féltékenység eluralkodjon rajtam. Teljes mértékben megbízom benned és ha azt mondod, hogy nincs közted és Sam között semmi én hiszek neked. Tényleg ne haragudj. - tompán hallottam a hangját, mert közben kint szakadt az eső és igen, Black szakadó esőben is képes volt ide eljönni és bocsánatot kérni. Most erre mit mondjak? Azt, hogy most még inkább szeretem mint ezelőtt?

- Most erre mit mondjak Black? - kérdeztem a meghatottságtól könnyes szemekkel.

- Azt, hogy csak barátok vagytok és, hogy elfelejtjük mindazt, ami órákkal ezelőtt történt és továbbra is a barátnőm maradsz. Legalább is ennek nagyon örülnék. - felelte.

- Képes voltál szakadó esőben egy szál pólóban eljönni otthonról és bocsánatot kérni. Szerinted képes lennék azt mondani, hogy húzz haza és felejts el örökké? - kérdeztem miközben egy esőcseppet vagy könnycseppet töröltem le az arcomról.

- Remélem nem. De ha azt is mondanád, nem érdekelne, ismersz nem? Tudod, hogy őrülten szeretlek. Túlságosan is ahhoz, hogy hagyjam, hogy a saját idióta hibám miatt megváltozzon mindkettőnk élete. Nekem nem ér annyit, kellesz nekem Ev. Veled minden hibám kijavul és teljes vagyok. Nélküled pedig egy utolsó senki vagyok akiben nincs annyi férfiasság, hogy képes legyen megtartani maga mellett egy csodálatos lányt. Nem tudnék úgy a szemedbe nézni, hogy miattam vagy szomorú. Amint elmentem onnan, rögtön megbántam a szavaimat. Soha az életbe nem szakítanék veled. Soha! - felelte majd az ablakom melletti fára nézett és elkezdett rajta felmászni.

- Mond, hogy megbocsá... - kezdte majd megakadt a mondat közepén, mikor az ablakom szegélyéhez ért. Hirtelen megdermedtem és tudtam, hogy mi történt. Black meglátta a szobámban Samet. Na igen... most indult be Black fantáziája, ami nem jelent semmi jót.

- Mit keres itt? - kérdezte Black teljesen elkomorodva.

- Nem tudom. Mielőtt elaludtam volna, Shawn benyitott, hogy van valaki, aki beszélni szeretne velem és hát ő volt az. - vallottam be.

- Tényleg? Véletlenül se te hívtad ide? - kérdezte.

- Fasza. Azt hittem az előbb komolyan mondtad azt amit mondtál. Most akkor hiszel nekem vagy sem? Mert tudod, baszottúl szar, hogy ennyire nem bízol bennem! Nem én hívtam ide, magától jött, ráadásul nem is én engedtem be! Köszönöm, hogy megtisztelsz a bizalmaddal Black. Mindig is imádtam, hogy ennyire kételkedsz bennem. – feleltem drámai átéléssel.

-Nem, ne kezdjük, hiszek neked. Sajnálom, csak... nem tudom. Hiszek neked. Csak barátok vagytok, értem. Rendben van. Ne haragudj. Ne veszekedünk kérlek. - kezdte Black mire viszonylak lenyugodtam. Igazából boldog voltam, hogy nem szakított velem másodjára ezen a napon Sam miatt.

- Black, sajnálom a félreértést. Én is elszeretném mondani, hogy nincs köztünk semmi barátságon kívül. Nem akarok a legjobb haverommal rosszban lenni. - hallottuk Sam hangját.

- Értem. Ez esetben bocsánat, hogy hogy majdnem "kinyírtalak" Sam. - felelte Black.

- Nem baj. Igazából várható volt ez tőled. - kezdte Sam. Nos igen, azt hiszem ezzel rápakolt egy lapáttal az izzó parázsra...

- Ezt hogy is érted? - kérdezte Black összehúzott szemekkel.

- Kiismertelek annyira, hogy tudjam mennyire forrófejű vagy. Igazából csodálkozom, hogy nem emeltél kezet még Evre. - kezdte Sam.

- Sam, most pontosan mit is akarsz elérni? Ha kibékülni akarsz akkor elárulom, hogy nagyon szarul csinálod. - kérdeztem értetlenül. - Miért nem bírsz magaddal és miért kell keverned a bajt? - kérdeztem fáradtan és egyben feladva.

Most komolyan, Sam aknamezőn akar sétálni?!

- Csak tűnjön fel Ev, hogy Black milyen is valójában. - felelte.

- Tudom milyen. Vannak hibái, pont mint neked. Nem bírod elfogadni, hogy te nem vagy Black, te nem tudsz engem boldoggá tenni. Tény, hogy Black rengeteg szart elkövetett már de mind ezt leszámítva ha valakit szeret, azt tiszta szívvel szereti és nem hagyja el. - feleltem.

- Persze.

- Figyelj Sam. Elhiszem, hogy féltékeny vagy. Elhiszem, hogy szarul esik, hogy Ev szeret engem és én viszont szeretem. Elhiszem most már, hogy tényleg szereted, nem is tudom, hogy miért nem tűnt fel eddig. De egyet véss az agyadba. Nem hagyom mostantól, hogy közénk állj. Semmilyen ok miatt nem fogom elhagyni Evet, pláne nem miattad... megint jár a szád, mint a kacsa segge. Beszélj, amit akarsz, próbálj meg felhúzni, le fogom szarni, mert Ev többet ér, minthogy leálljak veled veszekedni. - felelte Black majd magához húzott, karjait hasam előtt átfogta, én pedig mellkasának döntöttem a fejemet.

- Ja és még valami, azt hiszem ideje távozni. Jó éjt Sam. - köszönt el Black kedvesen.

Sam egy pillanat erejéig rám emelte tekintetét, majd miután ráeszmélt, hogy nem kívánom maradását, meglepően nyugodt állapotban elhagyta a szobámat.

- Komolyan gondoltad mind azt, amit lent mondtál? - kérdeztem enyhén elvörösödve.

- Minden egyes szavát. És tényleg nagyon sajnálom ami órákkal ezelőtt történt. - mondta majd maga elé fordított, államnál felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Egy ideig tanulmányozta az arcomat, majd lehajtotta a fejét és halkan megszólalt.

- Sírtál? - kérdezte halkan.

- Sírtam. - vallottam be.

- Ne sírj utánam. Nem szeretem ha sírsz és én sem érek annyit, hogy sírj miatta. - mondta majd ajkait ajkaimra helyezte.

- De igen. Érsz annyit. Többet is. - feleltem és megöleltem.

- Amúgy nem fázol? - kérdeztem mikor tudatosult bennem a tény, hogy bőrig ázva álldogál az ablak előtt ahol fúj a szél.

- Egy kicsit. – felelte aranyos mosollyal az arcán.