Függőség 1-2✅

79. fejezet

Mire hazaértem Blackkel, viszonylag lenyugodtam. Talán azért, mert a barátom illata megnyugtat és biztonságban érzem magam mellette. Lehet, hogy a környezetváltozás hozta meg ezt a változást bennem, hogy nem kell tovább egy légtérben maradnom azzal az idióta kávémániás hülyegyerekkel.

– Na látom kicsit már jobban vagy – vette észre Black is. Kedves mosoly terült szét az arcán, majd kezével végigsimított az arcomon gyengéden. Fejemet tenyerébe fektettem és élveztem az érintését.

– Igen. Sokkal jobb veled lenni, mint Graysonnal – bólintottam és megöleltem.

– Hát még szép. Ezt ki se kellett volna mondanod, annyira egyértelmű – nevetett, majd bementünk együtt a házba.

Mindketten helyet foglaltunk a nappaliban lévő kanapén, majd bekapcsoltuk a tévét és nézni kezdtünk egy filmet. Nem nagyon törtük meg a kettőnk közé letelepedett csendet, inkább csak élveztük egymás társaságát egy ideig.

Néha Blackre tekintettem a szeme sarkából és nagyon úgy tűnt, mintha valamin törné a fejét. Elég komoly volt a kinézete.

– Min gondolkodsz ennyire? – kérdeztem és összekulcsoltam az ujjainkat. A keze mindeddig a combomon pihent, de nem zavarta a cselekedetem. Felém fordította a fejét és mintha egy percig habozott volna, hogy elmondja az igazat, de végül kimondta:

– Miért nem mondasz fel? – tért a lényegre. Elsőre ez a kérdés teljesen meglepett és nem is nagyon tudtam rá mit reagálni, majd gondolkodóba estem.

– Elfogadható válasz, ha azt mondom, hogy nagyobb a büszkeségem, minthogy egy ilyen idióta miatt felmondjak kemény egy hét után az első munkahelyemen? Hogy nézne az ki, ha ezt megtenném? – kérdeztem.

– Senkit se fog zavarni, hogy csak egy hétig voltál az első munkahelyeden – állapította meg Black és látszott rajta, hogy nem éppen a megfelelő választ kapta tőlem az előbb.

– Tegyél félre minden kedvességedet és mond meg őszintén: azt akarod, hogy felmondjak?

– Igen! – vágta rá kapásból, ami meglepett. Mégis hogy mondhat nekem ilyet? Nem inkább támogatnia kellene?

– Rendben. Most én is őszinte leszek veled. Érzékeny téma most ez nekem, mert nem akarok felmondani. Akkor sem, ha te ezt akarod. Az életben lesznek Graysonnál nagyobb buktatók is és véleményem szerint inkább mellettem kellene állnod, mint ellenem. Tudod, hogy fontos nekem ez, te mégis arra kérsz, hogy hagyjam ott? Átgondoltad ezt az én szemszögemből is vagy csak magadra gondoltál?

– Fontos neked? Pontosan mi is? Az a rohadt kávézó vagy inkább a főnököd? – Black kezdett ingerült lenni.

– Egyet árulj el nekem Black! Miért hiszed azt, hogy Grayson ennyire fontos szerepet tölt be az életemben? Nem látod, hogy tiszta kávé vagyok miatta? A rohadt életbe is, leöntött! Szerinted számít nekem ő egy kicsit is?

– Ismerem Graysont, képzeld. Éveken keresztül láttam, hogyan próbálkozik a lányoknál. Van egy rögeszméje is. Tudod mi? – itt egy kis hatásszünetet tartott, majd folytatta – Úgy véli, hogy a szeretet és az utálat között nagyon kicsi a határ. Egyszer azt veszed észre, hogy utálod, majd csak annyit, hogy teljesen beleszerettél. És azt kell, hogy mondjam eddig nagyon jól halad és ha nem mondasz fel, akkor itt bajok lesznek. Kettőnk között.

– Jézusom! Te tényleg azt hiszed, hogy képes lennék Graysonnal összejönni? Jézusom! Neked teljesen elmentek otthonról! – akadtam ki teljesen jogosan.

– Ha megtörténik a baj, akkor ne gyere hozzám sírva, amiért otthagytalak. Nem leszek rá vevő. Nem kell olyan lány nekem, aki párkapcsolat mellett hülyít még egy másik fiút is.