Függőség 1-2✅

98. fejezet

Augusztus 30.
Az esküvő napja.

Másnap kora reggel kellett felkelnem, hogy el tudjak készülődni mindennel. Tudtam, hogy az esküvőt reggel tízkor kezdik kint a parkban és semmi pénzért nem akartam később odaérni, így reggel hétkor szándékoztam kikelni Black mellől, bár ő ennek annyira nem örült.

– Csak öt percet bébi – morogta félálomban és csak azért sem engedte el a derekamat.

– Black, nem fogok tudni elkészülődni, ha most nem engedsz el – feleltem kicsit élesebben a kelleténél, mire elengedett, de csípősen kommentálta nemtetszését.

– Menjél – morogta, majd hasra fordult. Pedig igazán megérthette volna, szerettem volna zuhanyozni, aztán megcsinálni a hajam és a sminkem, majd felvenni az új csodaszép bordós ruhámat és még az is jó lett volna, ha tudok reggelnizni és nem éhgyomorral kell odamennem.

Nem törődtem Black rosszkedvével, helyette besiettem a fürdőbe és gyorsan a zuhany alá állva igyekeztem felfrissiteni magamat. Még éreztem, hogy a karom zsibbadt, amiért elfeküdtem és a nyakam is fájt egy kicsit. Gyorsan hajat is mostam, majd miután végeztem egy gyors mozdulattal magamra tekertem egy nagy törülközőt és kimentem a fürdőből. Black még mindig aludt és mivel tudtam, hogy az ő készülődése fele annyi időbe se fog telni, mint az enyém, hagytam, hogy nyugodtan aludjon.

A következő megállóm a táskám volt, amibe belesuvasztottam egy csomó sminkcuccot, amivel visszatérve a fürdőbe, rendbe tettem az arcomat. Pirosra varázsoltam a szemhélyamat és élénk, piros rúzst raktam az ajkaimra, hogy jól illjen a ruhámhoz. Ezt követően hajat szárítottam, majd egy elegáns kontyba fogtam, hogy ne lógjon az arcomba egy tincs se. Ezután, ismét kimentem a szobába, hogy magamhoz vegyem a ruhámat, mikor észrevettem, hogy hamarosan kilenc óra, így bátorkodtam odamenni Blackhez, hogy felébresszem. A törülközőt magam előtt tartva, szorosan fogtam, nehogy leesen, majd odatotyogtam Blackhez és ébreszteni kezdtem.

– Black, ébredj fel, hamarosan kilenc óra – mondtam, mire morgott egyet, a hátára fordult és rám nézett. Szemei egy pillanat alatt kikerekedtek és azonnal eltűnt az álmos köd is, mely a tudatát botította el minden reggel.

– Gyönyörű vagy, de megkérdezhetem, hogy mit csináltál majdnem két óráig, ha még fel sem öltöztél? – kérdezte és felvonta a szemöldökét.

– Lezuhanyoztam aztán hajat mostam, kisminkeltem magam, amit vagy háromszor kellett újra kezdenem, mert elrontottam, aztán megcsináltam a hajam és itt tartunk. Most akartam felöltözni, csak mivel megláttam az órát, gondoltam inkább felébresztelek.

– Előttem szeretnél felöltözni? – kérdezte kaján vigyorral az arcán, mire felnevettem.

– Nem – vágtam rá, majd a kezemben lévő ruhámmal besiettem a fürdőbe és a biztonság kedvéért magamra zártam, nehogy Black leskelödjön. Mielőtt még hallottam volna, hogy Black elhagyja a szobát, kikiabáltam neki:

– Csinálnál egy bögre kávét, ha megkérlek? – kérdeztem, miközben a ruhámba bújtam bele.

– Persze – mondta, majd hallottam, ahogy csukódik az ajtó. Néhány másodperccel később sikeresen felvettem a ruhámat és elégedettséget éreztem, mikor megláttam magam a tükörben. Ezzel a sminkkel sokkal jobb, mint mikor felpróbáltam két nappal ezelőtt.

Kilépve a fürdőből megkerestem a csomagomban a piros magassarkúmat, majd lesiettem velük a kezemben a lépcsőn.

– Black – szóltam és beléptem a konyhába. Black éppen háttal állt nekem, de mikor meghallotta, hogy szólok, felém fordult. A kezében tartott cukrot elejtette, a szemei kikerekedtek és csak nézett rám, minta nem evilági lennék.