Függőség 1-2✅

3. fejezet

Futottam, nem is láttam merre. Könnyeim minden egyes pillanatban felszántották arcomat. A hidegben kezeim lefagytak és vacogtam. Hallottam, hogy Shawn a nevemet kiabálja, de én nem álltam meg. Legalábbis önszántamból nem álltam volna meg. Neki ütköztem valakinek, ezek miatt padig a földön kötöttem ki.

-Mi a baj Júlia? Elhagyott a Rómeó?-kérdezte valaki. Éreztem, hogy árad belőle a piaszag.

-Semmi közöd hozzá!-mondtam majd épp felálltam, mikor megfogta a csuklómat és ráncigálni kezdett. Egyre jobban sírtam. Szemeimet erősen behunytam és próbáltam szorítását leszedni a karomról, de nem tudtam. Szemeimet kinyitottam majd, miután szembesültem a ténnyel, hogy egy sikátorhoz vezet engem ismét szorosan behunytam a szememet és csak sírtam.

Majd hirtelen a szorítása ellágyult, ennek következményére pedig a földre kerültem ismét. Nem néztem meg mi történt. Térdeimet átkarolva sírtam és remegtem. Hideg volt, az esti őszi szél a ruhám alá is bejutott.

-Evelyn! Evelyn!-hallottam, hogy valaki a nevemen szólít, de nem tudtam felnézni, féltem.

-Evelyn! Én vagyok, Shawn!-hallottam ismét a hangját. Félve felnéztem és Shawn aggódó tekintetével találtam szembe magam.

-Jól vagy?-kérdezte az arcomat fürkészve. Erre nem feleltem, helyette sírásba törtem ki.

Éreztem, hogy Shawn a térdeim alá rakta egyik kezét, a másikat pedig hátamhoz, majd felemelt.

-Annyira sajnálom! Miattam történt ez!-mondta Shawn.

-Igen, miattad.-mondtam sírva. Észrevettem, hogy Shawn egy pillanatra megdermed.

-De megbocsájtok.-mondtam szipogva.-Mert, ha te nem vagy, akkor, ki tudja mi történik velem. Köszönöm, hogy megmentettél.-mondtam felnézve rá.

Shawn egy szomorú mosollyal jutalmazott meg, majd egy puszit adott a homlokomra.

Mikor hazaértünk, már mindenki aludt, és hogy ezt honnan tudtuk? Minden villany le volt oltva.

Halkan belépett velem Shawn a házunkba, majd felvitt a szobámba. Lerakott az ágyamra ő pedig szembe velem leült a székre.

-Fáj valamid?-kérdezte.

Erre csak megmozgattam a megszorított csuklómat, mire felszisszentem. Shawn kezébe vette a karomat majd megvizsgálta.

-Megengeded, hogy bekössem?-kérdezte rám emelve tekintetét. Bólintottam, nem volt erőm ellenkezni és nem is akartam.

Shawn felállt, majd a fürdőbe belépve megkereste az elsősegély dobozomat. Ismét leült velem szembe, majd kinyitotta a dobozkát. Kivette a kötszereket, majd lassan és óvatosan lefedte a területet. Hozott nekem fájdalom csillapítót is amit lenyeltem.

-Köszönöm.-mondtam lehajtva a fejemet.

-Semmi okod nincs köszöngetni, haragudnod kéne rám.-mondta miközben államat felemelte, kényszerítve, hogy rá nézzek.

-Ez nem igaz.-mondtam.

-Jól van, ezt még megbeszéljük.-mondta.- Aludj, késő van már.

-Jóéjt.-mondtam.

-Neked is Evelyn.-miután elhagyta ajkait ez a mondat kilépett a szobámból.

Bemásztam az ágyamba majd lehunytam szemeimet, várva, hogy az álom magával rántson. De nem nagyon sikerült. Forgolódtam, mert akárhányszor becsuktam a szemeimet, újra meg újra halottam és éreztem a részeg pasit, a borzalmas tetteit és szavait.

Nehezen kimásztam az ágyamból, majd kiléptem a szobámból. Átsétáltam Shawn szobájának ajtajához és benyitottam.

-Shawn.-suttogtam belépve az ajtaján.

-Ev? Baj van?-kérdezte felülve az ágyán.

-Zavarok?-kérdeztem ismét suttogva.

-Nem, de mi a baj?-kérdezte.

-Nem tudok aludni. Akárhányszor lehunyom a szememet mindig meglátom és megérzem azt a barmot.-mondtam szipogva.

-Értem, és én mit kezdjek ezzel?-kérdezte.

-Semmit.-mondtam majd becsuktam az ajtót. Nem mertem volna megkérni, arra, hogy aludjon mellettem, ezért visszasétáltam a szobámba.

Ott bemásztam az ágyamba majd megpróbáltam volna aludni, de hallottam, ahogy nyílik az ajtó.

-Evelyn. Ébren vagy?-suttogtam.

-Igen.-mondtam, de nem fordultam felé.

-Sajnálom, nem akartam bunkó lenni, elhiszem, hogy most szar neked. Aludjak melletted?-kérdezte kedvesen. Semmi gúny nem volt hangjában. Inkább törődést és aggodalmat lehetett volna kiolvasni a hangjából.

-Kérlek.-mondtam szipogva. Újra könnyek szöktek a szemeimbe. Shawn odajött az ágyamhoz, majd felemelte a takarót, melyre megéreztem a hideget egy pillanatra.

-Ne sírj.-mondta miközben karját átvetette a derekamnál és magához húzott.

-Köszönöm.-mondtam a ma már sokszor elhangzott mondatot.