Függőség 1-2✅

77. fejezet

Mikor megérkeztünk Samhez leszálltunk a motorról, majd bementünk a házba.

– Itt vagyunk! - kiáltott Black, mert néma csend fogadott, ami meglepett, mert azt hittük, hogy Sam rögtön visszaköszön vagy valami hasonló. Miután nem válaszolt elkezdtünk körül nézni, mely nem maradt eredmény nélkül. Legjobb barátunk ugyanis az igazak álmát aludta a kanapén fekve. Szembe vele a dohányzóasztalon, egymás hegyén-hátán álltak a pizzás dobozok és italok.

– Hát itt meg? - fordultam Black felé. Reménykedtem, hogy ő képes ésszerű magyarázattal szolgálni.

– A füvezéshez hangulat kell nem? És nem maradhat el a kaja sem. Nem tudhatjuk, mikor jön rád a kaja flash – vigyorogva mondta, miközben átkarolta a vállamat és a fejem búbjára adott egy hatalmas puszit. Korábbról Black már biztos megfigyelte, hogy füvezés után csillapíthatatlan éhség tör rám és úgy tűnik figyelt erre a szokásomra.

– Na de ennyi kaja nem kell. Mégis ki fizette ezt az egészet? – húztam össze a szemöldökömet. Ha tudtam volna, hogy ilyen sok mindet vesznek, én is beszálltam volna a költségekbe.

– Ketten voltunk Sammel. És ami Samet illeti, szerintem már megevett egy pizzát és kajakómában van – nevetett és megnézett egy dobozt, ami a kanapé mellett volt, közvetlenül Sam feje alatt. – Felébresszük? – kérdezte végül visszafordulva hozzám, kezében tartva az üres karton dobozt, amiből tényleg hiányzott egy egész pizza.

– Ébresszük. Csak nem akar lemaradni a buliról – vontam vállat jókedvűen, majd figyeltem, ahogy a barátom odasettenkedik Sam fejéhez és kiabálva felébreszti, csak a poén kedvéért.

Sam azonban ezt az ébresztési módszert nem igazán értékelte, helyette morgott valamit, majd egy párnával fejbe vágta Blacket és visszadőlt.

– Most inkább szunyókálsz, vagy kezdhetjük? – kérte számon Black és visszadobta a párnát a fejére, majd a dobozt is neki vágta.

– Kezdjük. Hány szálat csináltál? – kérdezte, miután lassú mozgással felült a kanapén és a könyökét dörzsölve – ahol Black eltalálta a pizzás dobozzal -, Blackre nézett.

– Mindenkinek van egy-egy. Gondoltam elég lesz, de ha kell még, akkor tudok csinálni, nem használtam fel mindet – felelte Black, majd előhúzta a zsebéből a dobozát és megmutatta az emlegetett papírba tekert és az alufóliába csomagolt maradék füvet.

Ezt követően kicsit besötétítettünk, ám az ablakokat nyitva hagytuk, hogy a meleg továbbra is beáramoljon. Itt a szobában mindenki tudta, hogy a meleg hatására jobban üt a fű, ez alól senki nem volt kivétel, hiszen az évek alatt elég sok tapasztalatot szereztünk.

A tévét bekapcsoltuk, majd rákapcsoltuk egy laptopot és indítottunk egy erre az alkalomra jellegzetes zeneszámot: Mandragora - Fake Acid című számot. Ez meghozta a megfelelő hangulatot, így más dolgunk már nem volt, mint kényelembe helyezni magunkat és rágyújtani. Sam átült az egyszemélyes fotelbe mi ketten pedig a kanapéra helyezkedtünk el. Hátamat Black mellkasának támasztottam, majd egyszerre gyújtottuk meg mindhárman. Éreztem, ahogy Black mélyet szív és lent tartja a tüdejében hosszú ideig, majd, ahogy kifújta. Ugyanezt csináltam én is. Beszív. Lent tart. Kifúj. És újra.

Néhány percbe telt mindössze míg a jointot teljesen elszívtuk, majd vártunk, hogy kifejtse a hatását. Black a hátára feküdt, fejét a kanapé kartámlájára helyezte, majd én is követtem és továbbra is elfoglaltam a mellkasán a helyemet. Teljesen ellazultam és körülbelül öt perc elteltével kezdtem érezni a bizsergést és remegést, ami az egész testemre kihatott. Én voltam az első, aki megtörte a csendet egy rövid kacagással. Olyan rég éreztem ezt, hogy kénytelen voltam ennek hangot is adni, még akkor is ha csak nevetni tudtam. Miközben nevettem Black elégedetten belecsókolt a nyakamba. Éreztem, hogy ő is mosolyog. Minden kezdett nagyon lassú lenni és kellemes szédülés nehezedett a fejemre. Forgattam a fejemet a félhomályban és próbáltam mindnet megfigyelni, ami körülöttem volt, de nem sikerült. Hihetetlenül jó érzés volt. Szemeim mintha szétcsúsztak volna, képtelen voltam rendesen kinyitni. Éppen csak annyira telt tőlem, hogy lássak.