-Evelyn! Lejönnél segíteni?-kiabált fel apám. Gondolom Shawn elmondta lent, hogy sikerült hazajönnöm. Remek...
Mivel hallottam a léptek zaját úgy tettem, mintha aludnék. A takaró alá bebújtam és édes szunyókálást tettettem. Hallottam, hogy az ajtó kinyílik, majd Shawn hangját hallottam meg.
-Vonszold le a segged és segíts pakolni...-mondta majd elhallgatott.
-Tudom, hogy nem alszol.-mondta. Egyre jobban éreztem fűszeres parfümének illatát, ami azt jelentette, hogy közeledik.
Ott állt, majd megéreztem ujját az arcomon. Lágyan megsimogatta majd leheletét a nyakamnál éreztem.
-Szeretlek, tudom, hogy máskor nem tudnám elmondani, de szeretlek.-suttogta.
Itt teljesen lefagytam. MI?! Szeret?! Biztos csak egy trükk, hogy kizökkentsen a szerepemből...Miközben próbáltam megmagyarázni magamnak, hallottam az ajtó csukódását, majd kintről Shawn kiáltását apáméknak üzenve:
-Alszik!-kiabálta az emeletről a földszintre.
Ezek után, már tényleg nem akartam ébren lenni. Reméltem, hogy csak álmodtam az egészet.
\Reggel\
Kora reggel kimásztam az ágyból, hogy el tudjak készülődni a suliba. Gyorsan hajat mostam, felöltöztem egy tetszőleges szettbe, majd kicsit kisminkeltem magamat és lementem reggelizni.
A reggeli után a szokásos helyre indultam, van egy megbeszélt "szívjunk el egy reggeli cigit" törzshelyünk a fiúkkal. Mire odaértem, mindenki ott volt.
-Jó reggelt.-köszöntek nekem.
-Jobbat.-morogtam fáradtan.
-Hu, valaki nem kávézott reggel?-kérdezte Luke.
-Nem, nem arról van szó.-mondtam majd könyörgő tekintettel néztem Blackre, hogy megszánjon egy szállal. Felém nyújtotta a dobozt, majd kivettem belőle és szívni kezdtem.
-Mi történt?-kérdezte Hunter.
-Igazából én magam sem tudom. Lehet, hogy csak álmodtam, de nem tudom.-túrtam a hajamba.
-Mi volt az ami lehet, hogy "álom" volt?-kérdezte Sam.
-Nem tudom, hogy mondjam el.-mondtam zavartan.
-Magyarul?-kérdezte egyszerre Luke, Hunter és Sam.
-Ráér. Először megemésztem, utána pedig elmondom.-feleltem.
-Hát oké, jössz a pályára ma is?-kérdezte Sam.
-Nem kérdés.-mosolyogtam.
Miután befejeztük a reggeli rutinunkat elindultunk a suli felé.
A téli időjárás már beteljesedett. Mínusz fokok voltak, az ég a szokásos szürke színt öltötte fel, a nap már nem sütött olyan fényesen, mint eddig. Hideg, téli szél járta be az iskola udvarát. A diákok fáradt arccal közlekedtek a semmibe meredve. Nem volt semmilyen kacarászás vagy vihorászás, halk beszélgetésekből suttogás lett a szél miatt. Mintha valami vírus fertőzte volna meg az iskola diákjait. Semmi jókedv, csupán az üveges tekintetek és a mozgolódások nyugtattak meg, hogy élnek még.
-A pályán találkozunk majd.-köszöntem el tőlük, majd elindultam az osztálytermembe. Üres volt az osztályterem, a fáradt napfény besütött az ablakon keresztül, bár minimális fényt jelentett a sötét és unalmas teremben.
Helyet foglaltam majd olvasni kezdtem a félhomályban. Vártam az óra kezdetét.
Tíz perccel később az osztálytársaim elkezdtek beszállingózni. Felkapcsolták a villanyt, majd kezdetét vette a ricsaj. A telefonjukból bömböltetni kezdték a zenéket, mindenki üvöltött egymással a zene hangereje miatt.
-Ezt nem hiszem el.-morogtam az orrom alatt, miközben elraktam a könyvemet a táskába.
-Mi van stréberke, nem tudsz olvasni a zene miatt?-kezdett röhögni Zack.
-A helyedben kussban maradnék.-mondtam.
-Jaj, miért is?-tetetett ijedséget.
-Tudni akarod? Rendben.-mondtam majd felálltam és közelíteni kezdtem felé.
Amint meglátta szikrázó szemeimet hátat fordított nekem, majd kifutott a teremből be a fiú mosdóba.
-Gyáva féreg.-mondtam utána.
A nap további része elég unalmas volt az ebéd szünetig. A szünetben az ebédlőben egy asztalhoz ültünk a fiúkkal majd beszélgetni kezdtünk. Az első téma a zombi osztálytársak voltak. Kiderült, hogy mind az ötünknek lerontották a kedvét a semmittevésükkel. A második téma Luke lógása volt. Azt mondta, hogy ő ezt nem bírja és, hogy majd visszajön kémián, ami neki az utolsó órája. A harmadik téma én voltam.
-Na és mi is volt az a különös álom, már ha álom volt?-kérdezte Hunter.
-Bonyolult. Annyi történt, hogy tegnap bezárkóztam a szobámba mert Shawn elvette a Supreme pulcsimat és amikor apámék hazaértek én alvást színleltem, hogy ne kelljen le mennem segíteni. Mire, gondolom apám, felküldte Shawnt. Ő odajött mellém, miközben "aludtam"-mutattam az idéző jelet- és belesúgott valamit a fülembe...-fejeztem be a mondandómat. Látszólag a fiúk többet akartak.
-És? Mit mondott?-kérdezte izgatottan Sam.
-Azt hogy "Szeretlek".-mondtam majd lehajtottam a fejemet. A fiúk mind elhallgattak. Mikor felnéztem Hunter és Luke ettek, Sam Blackket figyelte aki szintén maga elé meredve figyelt valakit. Látszólag elég mérges tekintettel méregette a kiszemeltet. Túlságosan kíváncsi voltam, hogy kit néz ezért hátra fordultam és megláttam Shawnt aki velem és a többiekkel szemben ült. Feszült volt köztük a levegő.
-Black.-csettintgettem a szeme előtt. -Miért nézed annyira Shawnt?-kérdeztem.
-Csak azon gondolkodom, hogy hogyan nyírjam ki...vagyis, hogy hogyan tudnám a kémia házimat megírni úgy, hogy a tanár ne vegye észre.-javította ki gyorsan magát, majd felállt és elhagyta az asztalunkat.
Fura volt, nem szoktam meg Blacktől, hogy házit akar írni kémiára. Azt mindig leszarta. De mindegy, ráhagyom.
Suli után lementünk a pályára kikapcsolódni. Black fura volt, amire az volt a magyarázata, hogy kettest kapott kémiából. Meg tudtam érteni, én is így szoktam viselkedni mikor szar jegyet kapok, bár az nagyon ritka.
A fiúk Blacktől kunyiztak marihuánás cigit, hogy jobb legyen a hangulatuk. Meg is tudtam érteni őket, hisz az iskola felért egy élő halott temetővel. Megbabonázva figyeltem, hogy mindenkinek ad, majd mind meggyújtják a csavart drágaságot.
-Black, én is kaphatok?-kérdeztem.
-Egy darab gyenge van, vagy most szívod el, vagy máskorra meghagyod, míg nem szerzek még.-felelte.
-Akkor máskor majd elszívom, de kaphatok a fiúktól legalább egy szívást?-kérdeztem könyörgő tekintettel.
-Legyen, Saméből kaphatsz ha megengedi, mert az nem olyan erős, mint a többieké.-mondta megadó hangszínben.
Samre néztem, aki elmosolyodott majd felém nyújtotta.
-Köszi.-mondtam majd szívtam egy nagyot és bent tartottam a tüdőmben pár másodpercig azután pedig kifújtam.
YOU ARE READING
Függőség 1-2✅
RomanceÁTÍRÁS ALATT „De tudhattam volna, hogy egy olyan erős kapcsolat, ami köztünk van, nem múlik el fájdalom nélkül. És jelenleg mindketten küzdöttünk a fájdalom ellen, mert nem akartuk elveszíteni egymást." #1 in barátság 2019.12.22. #6 in ifjúságiiroda...