Függőség 1-2✅

31. fejezet

Reggel kínzó fejfájásra ébredtem. Forgolódtam és összefüggéstelen, érthetetlen szavakat morogtam a párnába. A szememet kinyitva sötétséget láttam. Gondolom Sam direkt nem húzta fel a redőnyt, mert látszódott, hogy kint már hét ágra süt a nap. Félhomályban megfogtam egy párnát, majd a nyitott ajtón kidobtam amennyire csak tudtam. Pár perccel később Sam sétált be, mosolyogva.

-Na, a másnaposunk felébredt? Hogy aludtál?-kérdezte miközben leült az ágyra.

-Shhh, ne kiabálj már.-mondtam halkan.

-Oh, bocsánat Hercegnő. Így jobb?-kérdezte még hangosabban. Erre felpattantam, a takarót a fejére szorítottam majd elengedtem és visszahuppantam az ágyba.

-Jól van, bocs. Mindjárt hozok innivalót, enni kérsz?-kérdezte immáron halkabban.

-Nem kérek kaját, talán később.-mondtam bele a párnába.

Sam elment a konyhába, majd visszatért 3 üveggel.

-Tessék, ebben víz van, ebben narancslé, ebben pedig kávé. Amit akarsz azt iszol, ha valamiből még kérsz, szólj és hozok.-mondta és leült ismét az ágyra velem szembe. Én rögtön neki estem a víznek. Nem tűnt fel eddig, de nagyon szomjas voltam. Mindent megittam, a kávé kivételével, azt csak félig.

-Rendben, ezzel megvagyunk. Következő pedig az lesz, hogy felkelsz és sétálgatsz a házban.-mondta Sam.

-Dehogy sétálgatok én! Megvesztél? Majd szétmegy a fejem, faszom se fog járkálni, azt elhiheted.-morogtam visszadőlve.

-Ne ellenkezz, sokat segít a sétálás, hidd el. Mikor akartam én neked rosszat?-kérdezte.

-Soha, de ahj...kaphatok legalább pár percet?-kérdeztem megadóan.

-Persze, de után sétálgatunk.-mondta letisztázva.

Rábólintottam majd, a hátamat a falnak vetettem és néma csendben üldögéltünk. Végül Sam megtörte a csendet.

-Hozzád egy útmutatási kézikönyv kellene Evelyn, tudod?-kérdezte nevetve.

-Persze, de most milyen értelemben?-zavarodtam össze.

-Nem értelek, mi bajod van Blackkel?-kérdezte a szemöldökét felhúzva.

-Nekem semmi, a kérdés, hogy neki mi baja van velem? Miért kínoz olyannal, hogy megsértődik, ha nem mellette alszom? Neki barátnője van, az isten szerelméért! Miért csinálja mind ezt?-kérdeztem enyhe felháborodással.

-Mert szeret téged és mikor elküldted onnan 1 hónapja, teljesen összezuhant.-mondta Sam.

-Nekem nem úgy tűnik. Éli a boldog életét.-feleltem.

-Nem, te is összezuhantál, eléggé, de ő is. Csak nem látszik rajta, mert ő máshogy dolgozza fel ezt, mint te. Ő végig mást hitt, mint ami a valóság. Végig azt hitte, hogy van valaki a háttérben, aki miatt elküldted.-magyarázta és próbálta megvédeni a legjobb barátját.

-Nem tisztel eléggé, ha ilyen gyorsan szerzett magának barátnőt.-morogtam rosszkedvűen.

-De, igenis tisztel téged és szeret, nagyon. Nem fogom kétszer mondani.-erősködött Sam.

-Nem is kell. Biztos most büntetsz meg azért, mert illuminált állapotú zombit csináltam magamból tegnap.-morogtam.

-Nem az én dolgom a büntetés Ev.-felelte.

-Hagyjuk, inkább sétálgatok, minthogy ezeket a ferdítéseket hallgassam tőled.-morogtam és elkezdtem kúszni az ágyon.

-Nem ferdítek semmit Ev! Miért olyan nehéz hinned nekem?-kiabált Sam.