Féreglyuk

49.

A következő hetekben szinte minden visszaállt a rendes kerékvágásba. A kezem működött és azt tette, amire utasítottam, a sérüléseim meggyógyultak, kaptam egy agyi interface-t is, amit már alapszinten kezelni is tudtam. Két további küldetésen is részt vettem, mindkettő sikerrel zárult. Az egyik egy ősi világ romjai között kutató egység által összegyűjtött adatok hazaszállításáról szólt és esemény nélkül ért véget, a másik küldetésben egy apró, alig egyméteres, áttetsző bőrű, elképesztően vékony és törékeny botsáskaszerű lények bolygóján jártunk egy felhők között lebegő városban, amelyben szivárványszínű kupolák között nagy zöld terek húzódtak meg. Innen egy egész ládányi anyaggal tértünk vissza, de Themot kivételével senki sem tudta, mihez jutottunk hozzá.

Amikor éppen nem dolgoztunk, a szobámban ültem és gondolkodtam. Még mindig nem mondtam le arról a tervemről, hogy a Földről szerezzek magamnak társat, bár minden alkalommal, ahogy tervezgetni kezdtem, egyre jobban éreztem, mennyire életképtelen ez az ötlet. Mégis, honnan szerezzek valakit, aki helyes, okos és aranyos, még szeretni is képes lenne engem és abba is beleegyezne, hogy elvigyem a galaxis másik felébe?

De akkor honnan legyen társam?

Az adattárral való következő beszélgetésem egészen szürreális volt. Felvetettem, hogy segíthetne olyan megoldást találni, amihez nem kell a Földre utaznom. A gép közömbös hangon kijelentette, hogy a legnagyobb problémám a szexuális kielégületlenség.

Ettől elvörösödtem. Ha ez bármelyik régi osztálytársam hallotta volna! Istenem, életem végéig cikiztek volna érte. Aztán rájöttem, hogy mi a fenét szégyenlősködök itt, igaza van. Megoldást kértem. Az adattár bebizonyította, hogy tényleg mindenre tud megoldást.

– Jelenleg az tűnik az optimális megoldásnak, hogy összerakunk egy fajtádbeli egyedet a megadott külső paraméterek alapján. Tanulómódba állítjuk és fejlődni fog, nagyrészt a te személyiséged és tanításaid alapján. Az egyetlen komolyabb beavatkozás az lesz, hogy a te személyedre hangoljuk, téged fog elsődlegesnek elfogadni, a végsőkig vonzódni fog hozzád.

– Csodálatos...

– Cserébe más területeket nem töltünk fel, ez a droid egy céleszköz lesz, kifejezetten a szexuális energiák levezetése céljából megépítve.

– Hát... – lepődtem meg. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még egy számítógéppel beszélem meg a szexuális vágyaimat.

– Ez így elfogadható?

– Persze! – lelkesedtem. Nem kellett volna. Az adattár elindította a tervezési folyamatot és kérdések százait tette fel, hogy finomhangolhassa a droid kinézetét.

A magasságára, testalkatára vonatkozó kérdések könnyűek voltak, fejének formája, arcának vonásai, szeme színe és egyéb apróságok elszórakoztattak, kezdtem élvezni a dolgot. Vajon hány ember mondhatta el magáról az emberiség történelme során, hogy ennyire pontosan megszabhatta, hogy nézzen ki az, akivel lefekszik majd?

– A hímvessző mérete? – kérdezte a gép. Ezen elgondolkodtam, egészen zavarba ejtő volt a kérdés és túlságosan intimnek gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy amióta itt vagyok, valószínűleg folyamatosan figyelnek, már nem oszt, nem szoroz, ha megtudják, mekkora fütyit szeretnék nézegetni.

– Legyen mondjuk akkora, mint az enyém – mondtam óvatosan, mert nem akartam csak úgy megadni a méreteimet. Anya azt tanította, a számítógép előtt ne adjam ki minden titkomat, bár ő szegény biztos nem erre gondolt, amikor ezt mondta. Legnagyobb meglepetésemre a képernyőn megjelent a pontos méretem, az adattár még arra is ügyelt, hogy az adat centiméterben is olvasható legyen.

Tenyerembe temettem az arcom. Nem akartam tudni, honnan veszik ezt a számot, amely pontos volt, legalábbis ha az utóbbi hónapokban nem nőtt...

Hirtelen eszembe villant valami.

– Adattár! Milyen magas vagyok?

A gép megmondta.

– Biztos?

Az adattár megerősítette. Ezek szerint amióta eljöttem a Földről, nem nőttem egyetlen centit sem. A hétköznapi életben egyáltalán nem zavart a dolog, ugyanis nem volt egy biztos pont, amihez képest alacsonynak vagy magasnak mondhattam volna magam. Az összes viszonyítási pont a nukleáris télben fagyoskodik egy félig döglött bolygón.

Egy fél éve nem nőttem volna egy centit sem? Ó igen, vannak olyan testrészeim, amelyek tényleg nem nőttek, még ez a nyomorult gép is úgy tudja, de hogy egy fél centivel sem lettem magasabb, az már meglepett.

– Adattár! Küldd át a rólam készült egészségügyi eredményeket, mindent, ami itt készült.

– Rendben. Folytathatjuk a droid építését?

– Persze, folytassuk!

Késő este volt, mire végeztünk, már nagyon fáradt voltam, főleg amikor olyasmire kellett válaszolnom, amire azt sem tudtam, miféle választ kell adnom. Tudja valaki pontosan, milyen illata van a barátjának vagy hogy mire hasonlít?

Csak akkor nyugodtam meg egy kicsit, amikor a holografikus vezérlő az eddig megadott adatok alapján kivetítette elém #2259285541 képét. A szám láttán felsóhajtottam, legyártottak kétmilliárd droidot, nekem meg ég a fülem a szégyentől, amiért megkérdezték a farkam méretét?

A droid gyönyörű volt, pontosan olyan, amilyet elképzeltem magamnak. Az adattár még utoljára figyelmeztetett arra, hogy céleszközt gyártottunk, nem lelki társat, de akkorra már csak mosolyogtam.