Féreglyuk

64.

Noah csendesen lebegett a víz felszínén, karjai széttárva, szeme lehunyva és csak élvezte a napsütést. Természetesen sem a víz, sem a nap nem volt valódi, de akármilyen technológia is rejtőzött a háttérben, az illúzió teljesen valóságosra sikerült.

Egy stég szélén ültem, lábamat a tó hűvös vízébe lógattam. Dai velem szemben állt és a víz felszíne felett lebegett néhány centivel. Ez némiképp rombolta az összképet, de nem volt annyira zavaró, hogy ne érezzem jól magam.

– A Kapu mögött álló technológia az univerzum egyik csodája - magyarázta az Alkotó. – Még ma sem értjük teljesen, hogyan működik és azt sem, vajon természetes képződmény vagy valaki szándékosan hozta létre.

– Min múlik, hogy valaki képes-e használni vagy sem?

– Ezt sem tudjuk. Egy dolog biztos, az idő előrehaladtával egyre kevesebb lény születik ezzel a képességgel, bár minden eddig felfedezett civilizációban léteztek ilyen egyedek. Ezért is akarjuk összegyűjteni őket vagy legalábbis tudni róluk. Ha nincsenek Futárok, a Kapu is felesleges, az átlagos képességekkel bíró lények nem képesek áthaladni rajtuk a mi segítségünk nélkül.

– Ymer azt mondta, az Utazók azért gyűjtik össze a tudást, hogy azzal másoknak segítsenek. De voltaképpen ugyanezt mondják a Gyűjtők és te is. De nem álltok egy oldalon. Kinek van igaza, kik a jók és kik a rosszak?

Dai sokáig hallgatott, plazmahártyáján világoskék elektromos ívek villámlottak.

– Ez nagyon nehéz kérdés – mondta végül. – Azt gondolom, megérted, hogy saját magunkat nevezzük meg jóként, elvégre mindenki ezt teszi. Azt még a többiek sem vitatják, hogy mi ismertük fel elsőként a Kapu természetét és mi találtuk meg a módját, hogyan utazhatunk rajta keresztül. Mi voltunk azok, akik elsőként utaztak át más világokba és onnan a tudás darabkáit áthozva elkezdtük építeni az univerzum legnagyobb adatbázisát.

– Mikor történt ez? – kérdeztem.

– Nagyjából kétmilliárd éve, a ti időszámításotok szerint. Azóta milliárdnyi ismert civilizáció adatait gyűjtöttük össze.

– Egyedül?

– Az első időkben igen. Nehéz volt, nagyon nehéz. Az Első Korszakban sok veszteségünk volt a kommunikáció hiánya, a kulturális különbségek és sokszor a testi felépítésből adódó áthidalhatatlan akadályok miatt. Sok helyre csak később tudtunk visszamenni, amikor már ismertük annyira az univerzumot, hogy megtalálhattuk az utat az elméjükhöz. Még ugyanahhoz a fajhoz tartozó lénnyel sem könnyű megtalálni a közös hangot, egy más felépítésűvel szinte lehetetlen. Talán még azt sem veszed észre, hogy egyáltalán élőlénnyel van dolgod vagy hogy bármiféle intelligenciával rendelkezik.

– Mit tudtatok tanulni egy olyan lénytől, amelyik szinte semmiben sem hasonlít rátok?

– Sok mindent. A nézőpontjuk teljesen más, néha teljesen más hullámhosszon látnak és hallanak, néha más dimenziókba is átnyúlnak és más anyagokat használnak fel olyan célokra, amely bennünket is segíthetnek. Az első igazán használható védőruháink anyagát egy olyan bolygó lényeinek ismeretei alapján alkottuk meg, akik higannyal táplálkoztak, nem voltak képesek helyzetet változtatni, nem voltak hagyományos érzékszerveik, de kémiai tudásuk kimagasló volt.

– Hogy találkoztatok Ymer népével?

Dai kis késéssel válaszolt, nyilván az adatbázisból kérte le a válaszokat.

– Amikor megtaláltuk őket, még nem voltak képesek az űrutazásra, de a Kapukat ösztönösen kezelték. Persze nem mindegyikük, csak azok, akik ezzel a képességgel születtek, átlagosan a népesség 0,0429 ezreléke. Ők voltak az elsők, akik ugyanolyan természetességgel utaztak, mint mi, bár az ő kezdeti céljuk csupán a felfedezés volt. Mi vettük rá őket, hogy megfelelő képzés után a legtehetségesebbek nekünk dolgozzanak. A nagy többség ma városokban él, de csak közvetetten használja a Kapuk nyújtotta lehetőségeket, a kivételezettek viszont a Második Korszak legjobb navigátorai és Futárai lettek. Ez volt az a kor, amelyikben a legtöbb hasznos információhoz jutottunk.

– Tehát Ymer igazat mondott...

– Amennyiben jóként definiálta a népét, igen, igazat mondott. Nagyrészt. Valóban nagy segítséget jelentettek, de az is igaz, hogy ők voltak azok, akik elhozták a Harmadik Korszakot, amikor minden romba dőlt.

– A Gyűjtők? – kérdeztem.

– Igen. Az egész teljesen ártatlanul indult, Ymer népe felfedezett egy új fajt, amelyik magas technikai szinten létezett és képes volt igen fejlett genetikai módosításokra. Mivel emiatt szélsőséges módon tudtak alkalmazkodni a változó feltételekhez, felmerült a gondolat, hogy ezentúl ne a saját fajunk egyedei járjanak át a bolygókra. Megépíttettük velük az első Kutatókat, amelyek hibridek voltak, az adott élőlények és a Gyűjtők DNS-ét keverték.

– Én is ilyen hibrid vagyok! – néztem Daira.

– Így van, de te már rendelkezel egyfajta mesterséges intelligenciával is.

– Sose tudtam, hogy ez mit jelent...

– Mert a tudatodnak ez a része nincs bekapcsolva. Minden Kutatót aktiváltunk a küldetése előtt, de te, mivel hivatalosan nem vagy Kutató és nem is létezhetnél, nem kaphattad meg az aktiváló kódot.

– Mi ez az egész egyáltalán?

– Ez egy szerves számítógép, amely a megnövekedett agykapacitást és a különféle fajfüggetlen tulajdonságokat aktiválja, mint például a különféle reflexek, a memória, a test folyamatainak speciális vezérlése és efféle dolgok.

Gyanakodva néztem Daira.

– Ezt mit jelent?

– Ez? A te esetedben szuperképességeket.