Féreglyuk

42.

Az idő lassan telt, így megpróbáltam beszédbe elegyedni Mercotival, de nem jártam sikerrel. Amikor megkérdeztem, mi ez a hely, visszafordult, rám meredt, aztán valamit piszkált az egyik infópanelen és újra az utca felé fordult. A csuklómra szíjazott készüléken apró elektromos impulzus futott át, jelezve, hogy üzenet érkezett. Mercoti elküldte az adatbázisból a bolygó adatait, ami remek olvasmány lehetett volna, ha a készülékemet felszerelték volna közvetlen agyi interfésszel, de így csak egy féltenyérnyi kijelzőn olvasgathattam volna, ahhoz pedig nem volt kedvem. Annyit megjegyeztem, hogy hármas osztályú társadalom és technikai adatai a legfontosabbak. Hogy ez mit jelentett, legfeljebb sejtettem és Mercoti most sem bizonyult segítőkésznek.

Mivel teljesen feleslegesnek éreztem magam, lehunytam a szemem és csendesen lebegtem a Gömbben, ami egészen kellemes volt, csak arra kellett vigyáznom, nehogy elaludjak, mert akkor a többiek odakint ragadnak.

Hirtelen úgy éreztem, valami megváltozott. Kinyitottam a szemem és a hártyához úsztam. Mercoti ugyanúgy állt ott, mint ahogy utoljára láttam, a város fényei ugyanúgy világítottak és egyáltalán, minden változatlannak tűnt, de én mégis éreztem valamit. Körbefordultam a Gömbben és akkor észrevettem valamit, ami eddig nem volt ott. Valahol a Gömb belső felületén egy halvány fénypont világított. Narancssárga volt, mint a Cél fénye, de mégsem az volt, pontosabban nem lehetett az, hiszen éppen most tartom nyitva a Célt és abból nem létezhet egynél több, legalábbis eddig senki sem mondta, hogy ez is lehetséges.

Még egyszer kinéztem a hártyán, azon gondolkodva, szóljak-e Mercotinak, hogy találtam valamit, aztán úgy döntöttem, hogy nekem sem kell beszélgetős kedvemben lennem, ha nem akarok, így hátat fordítottam neki és elindultam a fény felé. A lehető legnagyobb sebességgel repültem, de mire jobban megközelíthettem volna a fényt, az kialudt.

Káromkodtam egyet és visszafordultam a saját Célom felé, de akkor észrevettem egy másik fényt. Az is messze volt tőlem, de egy másik irányban és ahogy észrevettem, még távolabb a nyitott hártyától. Mintha valaki el akarna csalni a Céltól. Azonnal megfordultam és visszarepültem a helyemre, közben folyamatosan pásztáztam a Gömböt és a Célt, hátha találok valami rendelleneset, de minden rendben volt, kivéve a fényeket. Na azok teljesen rendellenesek voltak.

Most már volt mit csinálnom. Figyeltem a Gömb belsejét, hátha felbukkannak az újabb fények és nemsokára ismét felgyulladt egy halvány narancsszínű fény. Most már nem próbáltam odarepülni, csak ráfókuszáltam. Teljesen szabványos Cél volt, legalábbis annak látszott, mégis különbözött attól, ami mellett én álltam. Próbáltam minél több információt szerezni róla és amikor úgy éreztem, végre sikerült, a fény ismét kialudt.

A dolog kezdett gyanús lenni. A Gömb rendellenesen viselkedik, miközben benne vagyok. Ez nem jó. De mi van akkor, ha ez is csak egy szimuláció? Themot olyannak látszik, aki erre is képes. Talán ez egy vizsga, vajon jelentem-e a rendellenességet vagy megpróbálom elhallgatni?

De mi van akkor, ha ennek semmit köze a Gyűjtőkhöz? Mi van, ha ez egy üzenet és nekem szól. Egy üzenet, amit olyasvalaki adott fel, aki tudja, hogy elgondolkodok rajta. Ilyen lény nem sok van az univerzumban.

Mi van, ha Ymer próbál így üzenni nekem? Ehhez persze tudnom kellene, egyáltalán lehetséges-e belépni egy nyitott Gömbbe. Igaz, erről talán már volt szó, de esküszöm, hogy nem emlékszem, mi lett az eredmény.

Mi a fenét csináljak?

Ha ez egy szimuláció, bármit megtehetek, nem fogok meghalni. De hogyan ellenőrizzem le? Nyissak egy új Célt és zárjam be a régit? Vagy ugorjak el egy másik pontba? Nem ismertem olyan módszert, amivel egyértelműen bebizonyíthattam volna, hogy amit átélek, nem valódi.

Mielőtt eldönthettem volna, mit teszek, aktivitást észleltem odakintről. Kinéztem a hártyán és megláttam, hogy Themot érkezik vissza a többiekkel, a Gyűjtő kezében egy kis fekete dobozkát láttam. Először arra gondoltam, megkérdezem, mi az, de végül úgy döntöttem, úgysem mondaná el.

Megnyitottam a Célt, ők beléptek, utolsóként Mercoti, a Célt biztosítva, aztán Themot megadta a jelet és én zártam a Célt. Néhány pillanatig csak lebegtem a semmiben, jólesett, hogy végre megszűnt a Cél jelenléte a fejemben, aztán visszaindultunk az állomás felé.

Vártam, hogy Themot kérdez valamit arról, történt-e valami különleges esemény, amíg távol voltak, de nem szólt semmit. Ez persze nem azt jelentette, hogy később sem fog érdeklődni, hiszen telepata volt, de úgy döntöttem, majd ha rákérdez, elmondom, mi történt és valamit kitalálok arról, miért nem szóltam neki.

Hogy mi lehetett ez az egész? Nagyon reméltem, hogy a következő küldetéseknél kiderül.