Féreglyuk

40.

– Mi érdekel benneteket az adott társadalomban?

– Alapvetően a tudományos, technikai vonalra vagyunk kíváncsiak, de másolatot készítünk az adott időszak kulturális és művészeti állapotáról, amilyen pontosan csak lehetséges. Külön foglalkozunk a társadalom felépítésével és jellegzetességeivel, mert segít megérteni, mi tartja össze a különböző civilizációkat, mi mozgatja őket, miért tudnak, ha tudnak egyáltalán, összehangoltan cselekedni.

– Ez tényleg érdekel benneteket?

– A teljes társadalmunkat nyilván nem, csak a tudósokat és a felsőbb osztályokat. A többiek csak élvezik az összegyűjtött információkból származó előnyöket.

– Tehát nem a teljes társadalom dolgozik ezen?

– Nem, mindenütt vannak osztályok, kasztok vagy ahogy nevezed őket. Ha nem nevezed néven, akkor is léteznek. A legalsó rétegeket sosem érdekelték a magasabb szintű összefüggések, helyzetük a társadalomban, a világban, a naprendszerben vagy a világegyetemben.

Ez meglepett, egészen eddig azt hittem, náluk mindenki tudós és Gyűjtő, egységesek és mindent együtt csinálnak. Bár ha jobban belegondolok, még apa is azt mondta, hogy egy jól működő társadalomban a lakosok egy részének ostobának kell lennie, mert az egész így lesz irányítható. Talán igaza volt.

– Miért jó az, hogy összegyűjtötök egy csomó olyan dolgot, ami esetleg csak az adott társadalomban számít?

– Mire gondolsz? – kérdezett vissza.

– Olyasmire, ami csak azon a világon vagy csak abban a társadalomban létezik. Egy vallás, aminek nincs párja sehol vagy egy játék, amelyet sehol máshol nem ismernek.

– Értem – bólintott. – Azért jó tudni ezeket, mert teljesebb képet adnak a társadalomról, a lények gondolkodásmódjáról, logikájáról. Talán valami mélyebb oka van annak, hogy ők egy olyan játékot játszanak, amelyet máshol nem. Ymer népének van ilyen játéka, az uoave. A tábla, amin játsszák, olyan, mint a ti sakktáblátok, de itt véget is ér minden hasonlóság. Háromféle bábu, hatvannégy alaplépés, több mint hatezerféle szabályos lépéskombináció és háromdimenziós matematika szükséges hozzá. Az uoave esetén nem a győzelem a fontos, sőt, minél nagyobb fölényre teszel szert, annál kétségesebb a végeredmény. Nem az ellenféllel harcolsz, hanem magával a táblával.

– Ezt nem értem...

– Nem baj! – bólogatott. – Én is csak hatévnyi tanulás után kezdtem érteni.

– Akkor semmi esélyem, lépjünk tovább. Tényleg soha nem avatkoztatok bele egy társadalom fejlődésébe sem?

– De, volt rá példa. Nem egy társadalmat mentettünk már meg, de mindig olyanokat, akikről tudtuk, hogy az univerzumnak szüksége van rájuk és a pusztulásuk nagyságrendekkel negatívabb hatással lenne a világegyetemre, mint amennyire a megmentésükkel kibillentettük az univerzumot az egyensúlyból.

– És a Föld nem ilyen volt...

Rövid csend következett.

– Nem akarok érzéketlennek tűnni, de igazad van, a Föld nem volt ilyen. Ti hatos osztályú társadalom voltatok, a mi besorolásunk szerint még be sem léptetek a kozmikus korba, társadalmi szempontból még ennél is alacsonyabb osztályba tartoztatok.

– Hétmilliárd embert hagytatok meghalni! – jegyeztem meg.

– A számok csak számok. Amikor a T'llian elpusztult, több mint ötezer milliárd lény veszett oda. Nem akarok...

– Érzéketlennek tűnni? – kérdeztem vissza némi gúnnyal. – Pedig az vagy.

– A te szempontodból nézve igen, de itt éppen az a lényeg, hogy képesnek kell lennünk más szempontokat figyelembe venni. A te fajod erre nem lett volna képes.

– Voltaképpen mennyire vagyok fontos nektek? Folyton azzal jössz, az én fajom mennyire alulfejlett, felesleges és idióta, értem viszont harcoltok.

– Nem amiatt harcolunk érted, mert ember vagy – jelentette ki azonnal. – Technikailag nem is vagy száz százalékosan az. Egy ember, egy Kutató és némi mesterséges intelligencia utódja vagy, egy genetikai hibrid, egy mutáns, ha úgy tetszik. Az emberi részed csak a hordozóréteg, a fizikai testedet alkotja és sajnos megszabja a korlátaidat is.

Hátradőltem a széken.

– Ugye most nem azt akarod mondani, hogy nem is kellene sajnálnom az emberiséget, hiszen nem is tartozom közéjük?

– Logikailag ez lenne a helyes, de tökéletesen érthető, hogy vonzódsz hozzájuk, hiszen ők neveltek fel és rajtuk kívül nem ismertél egyetlen más fajt sem. Nem hibáztathatlak a gondolkodásmódodért, teljesen természetes és logikus, hogy így alakult, bár könnyebben haladnánk, ha magasabb szempontok szerint gondolkodnál.

– Eddig azt hittem, ha meghalok, vége lesz az emberi fajnak. Ezek szerint az én halálom sem kell ehhez?

– Az emberi faj nem halt ki. Nehéz időszak vár rájuk a szennyezett légkör és a nukleáris tél miatt, de túl fogják élni. Nem ez az első eset, amikor elpusztítottátok egymást és szerintem nem is az utolsó.

– Tehát már többször is végignéztétek a pusztulásunkat. Felfordul a gyomrom...

– Értelek, de segíteni nem tudok. Úgy érzem, itt leragadtunk, nem vagy képes túllépni a fájdalmadon. Valóban nagy veszteség ért, de fel kellene ismerned a lehetőségeidet. Te lehetsz az első, mondjuk úgy, ember, aki kiléphet az univerzumba és segíthet abban, hogy minél kevesebb társadalom járjon úgy, mint ti.

– Remek, már alig várom...

– Amit mondasz, tökéletes ellentétben áll azzal, amit gondolsz.

– Mi ezt iróniának mondjuk...

– Értem. Szerintem most pihenésre van szükséged. Gondold át, amiről beszélgettünk, holnap reggel folytatjuk, akkor felteheted a többi kérdésedet is.