Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Találkozás 2. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Lehet olyan, hogy a felhőtlen boldogság tovább tart egy napnál? Csak mert én már több, mint egy napja az vagyok a szerelmem mellett. Most bepótoltuk az évek alatt elmaradt szeretet, és minden egyes percünket együtt töltjük.

Jungkook nagyon sokat mesélt magáról. Néha tényleg olyan sztorikat mondott, hogy akaratlanul is bepánikoltam. Nagyon sok mindent megélt, de ő erős maradt. Megismert az alakulatában egy nigériai srácot, aki szintén a szerelmét, sőt a kisfiát is otthon hagyta, amikor bevonult. Egymásra leltek, és támogatták egymást lelkileg. Nagyon jó barátok lettek, és én így ismeretlenül is nagyon hálás vagyok neki, hogy ott volt neki, amikor én nem lehettem. Habár állítólag Kook nagyon sokat mesélt rólam. Na mindegy, kaptunk hozzájuk meghívást, így tavasszal irány Afrika! Nagyon kalandos utazás lesz, azt érzem, de akkor is várom.

Ahogy nézem szerelmemet, miközben folyamatosan beszél, rájövök, hogy nagyon sokat változott. Férfiasabb lett, érettebb is, és én csak büszke vagyok arra, hogy ő az én férjem. És eszméletlenül megörültem, amikor elmesélte, hogy soha többet nem kell visszamennie. Kapott egy állást itt, Szöulban, és ő fogja helyben kiképezni az ENSZ-es katonákat. Gondolhatjátok, mennyire örültem akkor. Madarat lehetett volna fogatni velem. Így hát első napunkon nem nagyon aludtunk éjszaka, hanem csak dumálgattunk és dumálgattunk.

Ma sem mentünk sehova, csak pofáztuk és pofáztunk (szebben már nem tudom mondani – mint két pletykás asszony, de komolyan). Közbe megfőztem az ebédet. Akarom mondani, próbáltam főzni, mert az engem egyfolytában ölelgető Kookie ebben nem kicsit akadályozott.

Ebéd után bementünk a kedvenc helyemre a lakásban (mármint a hálószoba utáni kedvence helyemre). Amikor megvettük a házat, a kert felőli bejárat előtt volt egy nagyobb, téglalap alakú terasz. Mi úgy döntöttük, hogy beüvegezzük a falakat és a tetőt is ablakokkal, és így egy újabb szobával gazdagodtunk. Én sokszor csak üvegháznak hívom, mert kicsit olyan feelingje van. Amikor költöztünk, lestoppoltam a helyiséget, és megmondtam, hogy azt szigorúan én rendezem be. Vettem egy rakat szobanövényt, mindenfélét, és egy kis dzsungellé varázsoltam ezt a helyet. Ha besüt a napfény az üvegen át, akkor nagyon hangulatos. Persze nyáron ciki, de a tetőre helyezett redőny megakadályozza, hogy szauna legyen a hely. A növények után beszereztem két zöld színű, nagy babzsákot, amiben az ember csak úgy elveszik. És legutoljára a legfontosabb berendezés került ide: a zongorám. Gyerek korom óta megvan, és még mindig remekül megy. Így egy kis kertecskét varázsoltam ide. Mostanában nem sok időm van zenélni, de egy ilyen közegben az ember bármikor oda ül a kotta elé. Pláne, ha van egy lelkes közönség is.

-Taetae! Nem szeretnél nekem játszani egy kicsit zongorán? -kérdezi azzal az aranyos nézésével, amitől még most is el tudok olvasni.

-Szeretnéd, hogy zongorázzak? -kérdezem kicsit incselkedve.

-Hááát, ha már itt van ez a szép hangszer, meg süt a nap, meg itt vagyoook -nyújtja el aranyosan. Ajkára nyomok egy puszit, és belépek a kicsi birodalmamba, de a bejárat előtt megtorpanok, és szembe fordulok vele.

-Kérem szépen a belépőjegyet -mondom neki tettetett komolysággal.

-Hát az a helyzet, drága -mondja mély, erotikus hangján, amitől megremegek -, hogy nekem VIP-belépőjegyem van, de azt csak este tudom átadni. A hálószobánkban...

Megint kezdi. Rendszerint zavarba tud hozni, de nem hagytam annyiban.

-Hát jó, de ha a jegy érvénytelen vagy rossz, akkor nagyon meg leszel büntetve -emelem fel mutatóujjamat, azzal beengedem.

-Azta! Ez hihetetlen gyönyörű lett, Tae. Látszik, hogy nagyon sokat foglalkoztál vele -mondja lelkesen, miközben körbenézett.

Elhelyezkedett a babzsákban, közben felhajtottam a kis pianinót, és elővettem kottáimat.