Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Mester és tanítvány 1. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Feszülten ülök a kocsi anyósülésén, és ennek folyamatos lábdobogásom is hangot ad. A mellettem ülő combomra helyezi kezét, amitől kicsit lefagyok.

-Nyugi, Taetae, nincsen semmi baj. Nincs miért izgulnod -próbál megnyugtatni.

-Tudom, Kook, de nekem ez olyan fura. Félek, hogy nem lesz jó, meg béna fogok lenni.

-Hidd el, élvezni fogod. És kétlem, hogy ügyetlen lennél. Majd szépen belejössz. Senkinek sem megy elsőre. Majd mindenre megtanítalak, és apránként haladunk, jó?

Egy aprót bólintottam, és kinéztem az ablakon, csodálva az egyre erdősödő tájat. Hamarosan megérkezünk.

Az egész akkor kezdődött, amikor kifakadtam Kooknak. Elegem volt, hogy a környezetemben már mindenkinek volt kapcsolata, és csak én vagyok a csók- és szexszűz. Akkoriban nagyon gondolkodtam, hogy fizetek egy férfi prostinak, csak hadd próbáljam ki a dolgot, és elmondtam ezt neki is, mire meglepetésemre felajánlotta, hogy ő megtanít engem a szerelemre. Köpni-nyelni nem tudtam akkor. Ő a legjobb barátom. Egyetemen szobatársak voltunk, és utána ugyanannál a cégnél el tudtunk helyezkedni, aminek nagyon örültünk. Jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Soha nem tört meg a mi kapcsunk, még akkor sem, ha Kooknak voltak futókapcsai. A srác nagyon szabadon élt az egyetem alatt. Szorgalmasan tanult, de valahogy mindig akadt ideje egy kis hancúrozásra, fiúkkal-lányokkal vegyesen, ami kicsit fájt, mert azért az évek alatt megtetszett nekem. De ő tényleg, iszonyat nagy szexétvággyal rendelkezett, és nem is volt válogatós. Magam sem tudom, hogy mondhattam neki igent. Talán mert kurva jól néz ki, tudom, hogy nem fog semmit sem erőltetni, és megbízhatok benne. Fogalmam sincs, mennyire fogok összetörni, ha vége lesz ennek az egésznek, de most valahogy nem érdekel, annyira hajt a vágy és a kíváncsiság, hogy milyen lehet csókolózni, milyen az, amikor megérintem a másikat, és hogy vajon mennyire fájdalmas a szeretkezés.

Karácsony és újév között a kormány teljes kijárási korlátozást vezetett be a vírus miatt, így Kookkal úgy döntöttünk, hogy ezt az időt rászánjuk a dologra. Neki van egy kis faháza vidéken, az erdőben. Nagyon hangulatos, én már többször is jártam ott akár örökre ott tudnék maradni. A természetben, a csendben. Az erdő közepén lévén nem nagyon lesz térerő, de így is el leszünk valahogyan. És legalább senki nem fog tudni öhm, megzavarni, vagy mi hehe...

A kocsi begördül a ház elé, nekem meg akaratlanul is pillangók jelennek meg a gyomromban, belegondolva, mi minden fog majd itt történni a napokban.

A sporttáskánkat kikapva a csomagtartóból kikapva léptünk be a piciny lakba. Gyönyörű, kicsi, egyszintes faházikó, ami tényleg csak maximum két ember számára kényelmes. Bent nincs nagy luxus, mégis olyan kis hangulatos, árasztja magából a melegséget. Azt hiszem jól el leszünk itt.

Kipakoltuk a ruháinkat. Szerencsére csak az volt, Jungkook pár nappal ezelőtt már nagybevásárolt, és elhozott minden kaját. Nem engedte, hogy legalább egy kicsit beleszálljak anyagilag, ami miatt kicsit még neheztelek rá.

Miután a sporttáskákat is eltettük az útból, leültünk a kanapéra.

-Még mindig hihetetlen, hogy milyen kis otthonos ez a ház -mélázok el. -Mondd, mennyiért adod?

-Neked semennyiért -kijelentésétől elszontyolodtam, de folytatta. -Akkor jössz ide, és vagy itt, ahányszor szeretnél.

-Oh, köszönöm.

Ezután kicsit beállt a csend. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy Jungkook megérintette a hátamat, majd keze lejjebb tévedt lapockáimra, és elkezdett simogatni. Hirtelen libabőrös lettem, mert soha senki nem csinált ilyet velem, de határozottan jól esett. Másik kezével vállamat kezdte el simogatni. Halkan felsóhajtottam, és behunytam szemeimet.