Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Coffee 2. rész (Taekook ff.)

Másnap:

Taehyung szemszöge:

Aznap este nem tudtam elaludni. Ott dobáltam magamat az ágyon, bárányokat számoltam, hiába. Próbáltam végiggondolni a következő napok teendőit, programjait, de folyton az ő arca ugrott be. A mosoly, ahogyan fogadott, a szívecske a kávé habján. Aztán egyből bevillant a kép, amikor a pulthoz akartam menni, fizetni. Nem találtam ott senkit, de amint jobban észrevettem, ahogy a pult mögött, a földre roskadva zokogott. Borzasztó volt látni és hallani. Főleg, hogy tudtam, én tehetek róla. Sajnos benne van a természetemben, hogy ha ideges vagyok, hajlamos vagyok goromba lenni, és csak akkor bánom meg, amikor már késő.
Jungkook. Már jó ideje nézegettem én is őt anélkül, hogy az neki leesett volna. Mert hát valljuk be, Jungkook igenis jól néz ki. A vékony, kissé izmos alkata, fekete haja, gesztenyebarna szemei, melyek mindig ragyognak. Olyan mosollyal járkál fel-alá a vendégek között, hogy az már irigylésre méltó. Csak úgy árad belőle az optimizmus. Bevallom, kicsit megtetszett nekem a fiú, és néha megfordult a fejemben, hogy megfűzöm, hátha ő is meleg. De ezek után...
Hajnali kettő. Még mindig rajta jár az eszem. Ezerszer megbántam, amit tettem, és egyre azt hajtogatom, hogy bocsánatot kell kérnem tőle...
Reggel zombi módra ébredtem, es nagyjából egész nap ilyen voltam. Alig vartam az ebédszünetet, hogy a kávézóban bocsánatot kérhessek tőle. De most újból Hoseok fogadott, és amikor Kook felől kérdeztem, szomorkás mosollyal felelte:
- Jungkook ma nem dolgozik, csak holnap fog.
- Nagyon elszúrtam, Hoseok.
Mindent tudó arccal válaszolt.
- Tudom. Tegnap este Jungkook zokogva hívott fel. Borzasztóan sajnálja a történteket. Taehyung, nem tudhatod, de Kook nagyon érzékeny lelkű. Tegnap volt másfél éve, hogy meghaltak a szülei. Nem mellesleg, nagyon bír téged, még így ismeretlenül is.
- Istenem, nagyon elrontottam - sóhajtva túrok bele hajamba. - Jóvá akarom tenni. Szerinted mit tegyek?
- Ez azt hiszem, picit hosszú lesz - foglal helyet mellettem, majd a pult felé fordul.
- Jin, tartsd egy 5 percig helyettem is a frontot!
- Szóval. Először is. Egy kis segítség: Jungkook meleg, csak hogy tudd. Nem győzöm lesni, ahogy egymást bámuljatok felváltva. Ha Kookon múlik, akkor örökre távolról fog rólad álmodozni, szóval vagy te lépsz, vagy marad mindkettőtöknek a plátói szerelem. Kook nagyon könnyen megbocsát az embereknek, de a bizalmat csak hosszú idő után adja meg. Szóval, csak azt tudom mondani: hajrá! - csap az asztalra, majd áll fel, és egy kacsintást követően visszamegy dolgozni.

Másnap délután megint a kávézóba tartottam. Bevallom, kicsit izgultam, de remélem, minden rendbe lesz. Szokásos helyemet elfoglaltam, és Hoseok már jött is felém.

- Szia Taeyhung, a szokásosat?

- Igen, köszönöm.

A pult felé pillantottam, ahol megláttam Jungkookot. Arcán látszott, hogy mennyire megviselte a 2 nappal ezelőtt történtek. Olyan törékeny szegényke, én meg egy akkora barom vagyok.

-Tessék a kávéd –tette le elém Hobi a rendelésemet. – Na, megvan a haditerv?

- Igen, ahogy tegnap este írtam.

-Okés.

Megittam a kávémat, közben a pénztár felé nézve láttam, ahogy Hoseok nagy nehezen megpróbálja eljátszani a nagy elfoglaltat, és rávenni Jungkookot, hogy ő vigye el az üres csészémet. A nyuszifiú (úristen, miket beszélek) kikerekedett szemekkel nézett hol barátjára, hol rám. Majd nagy nehezen megindult felém.

Jungkook szemszöge:

Ezt nem hiszem el! Azok után, hogy tudja Hoseok, hogy mi történt két nappal ezelőtt, lazán elküld, hogy vigyem el Kim Taehyung csészéjét. A tegnapelőtti meg a tegnapi napot végig sírdogáltam, de Hobinak köszönhetően ma már bevethető állapotban voltam, még ha nem is a legjobb hangulatban. Most pedig mégis Taehyung asztala felé tartok felvéve egy műmosoly-szerűséget, ami inkább tűnhet vicsorgásnak, ezért inkább maradok a komoly ábrázatnál.

- Elvihetem a csészéjét, uram? –kérdezem, azzal fognám is meg az említett tárgyat, de ő ekkor hirtelen csuklómra fog. Hogy mi?

- Ülj le! –parancsol rám ellentmondást nem tűrő hangon, majd amikor látja megrökönyödésemet, hozzáteszi, immár lágyabb hangon: -Kérlek!

Ám legyen. Helyet foglaltam a másik széken, és tekintetemet az övéibe fúrtam, várva, mit akar.

- Tegnapelőtt nagyon goromba voltam veled, pedig nem érdemelted meg. – szemei szomorkásan, megbánással tekintettek rám. – Nem magyarázat, de akkor nagyon felbosszantottak. Láttam, hogy ott sírtál a pult mögött. Nincs jogom hozzá, de szeretném a bocsánatodat kérni. – Megfogta kezemet, és továbbra sem szakította meg szemezésünket, így most már teljesen zavarba jöttem.

- Tényleg rosszul esett, de nem tudok nem megbocsátani – halványan elmosolyodtam, és erre már ő is kicsit vidámabb lett.

- Köszönöm – suttogta Taehyung, azzal a kezemet, amit eddig két kezével cirógatott, egyszer csak szájához emelte és csókot lehelt rá. El tudom képzelni, milyen piros lehetett akkor már az arcom.

- Jungkook, én meg akarlak ismerni. Még jobban. Eljönnél velem egy randira?

Köpni-nyelni nem tudtam. Csak tágra nyílt szemekkel néztem előre, és egy szó, annyit nem tudtam kinyögni.

- Na? –kérdezte pajkos mosollyal arcán. Visszaráztam magamat a valóságba.

-Öhm, persze, miért ne? Mikor?

- Szombat este jó neked?

-Ühüm.

-Nagyszerű. Akkor még beszélünk. Tessék – azzal eddig szorongatott kezembe egy papírcetlit csempészett bele. –Hívj, ha majd lesz egy kis időd –súgta fülembe, amitől kirázott a hideg, majd egy puszit hintve arcomra, egy papírpénzt lerakva az asztalra, kilépett a kávézóból. Én meg csak ültem ott lesokkolva, majd amikor magamhoz tértem, Hoseok perverz vigyorával találtam szembe magamat.

-Na, mi volt?

-Bocsánatot kért, és elhívott randira.

-És ugye igent mondtál? – csillantak fel szemei.

-I-igen.

- Ezaz, én tudtam – bokszolt a levegőbe, majdnaruto-futást imitálva futott egész a pultig, hogy Jinéknek is fennhangonelújságolja, hogy „a kicsi Kook bepasizott". Még szerencse, hogy éppen egyvendég sem volt a helyiségben. Halványan elmosolyodtam, majd a kezemben lévőpapírcetlire néztem, melyen tényleg egy telefonszám volt. Méghozzá atelefonszáma annak, aki a kiszemeltem hónapok óta, aki megbántott de bocsánatotkért, majd elhívott randira, és talán azé, aki majd egyszer boldoggá teszi anapjaimat.

--------------------------

Na, itt a befejezés! Már írom is a következő oneshotot, nagyon produktív vagyok a napokban. Puszi!