Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Pen pal 2. rész (Taehyung ff.)

Adam szemszöge:

Már két napja vagyok itt Taehyungnál Szöulban. Eddig nagyon élvezem. Már bebarangoltuk az egész várost. Egyszerűen gyönyörű! A koreai konyhával is megismerkedhettem, ami nem kicsit nyűgözött le. A vacsit mindig Tae főzte, mert baromi jól tud. Közben-közben történik egy-egy gyengédebb dolog is köztünk, mint például egy egy gyengéd ölelés vagy puszi arcra, homlokra. Én nagyon élvezem, és azt hiszem Taetae is. Változó, hogy melyikünk kezdeményez, és ez felveti bennem a kérdést, az esetleges kapcsolatunkban ki vezetne? Azt látom, hogy felváltva lennénk egy-egy szerepben, amit nem is bánok. Viszont a következő lépést nem merem én megtenni előre a mi kis „románcunkban". Úgy megkérdezném én, de az olyan fura lenne, és megint nem akarok rámenős lenni. Ugyanakkor úgy vágyok már rá.

-Tae, elhívhatlak egy randira? -bukik ki belőlem a kérdés a közösen nézett film kellős közepén, amikor már nem bírtam magamban tartani.

-Randira? -tekint rám kiskutya szemekkel, amiknek nem lehet ellenállni.

-Igen -nyelek egyet.

-Hát perszeeeee -azzal még szorosabban bújik hozzám, amitől elönt a melegség. Most kell megmutatnom neki, hogy mennyire tudok romantikus lenni. Így másnap reggel korábban felkelek, hogy megtervezzem életem első randiját. Nem ismerem a környéket, ezért még gondosabban kell összeraknom a dolgokat, nehogy az legyen, hogy ő, a meghívott veszi át az irányítást. Mire a barnahajú felkel, már kész is az egész haditervem.

Taehyung szemszöge:

Meglepett Adam elhívása randira. Én csak azt hittem, hogy majd itthon fogunk tenni ezt-azt, aztán ennyi, de ezek szerint ő ennél komolyabban veszi. Hát persze, hiszen ez neki mind újdonság. Annyira sajnálom szegényt, hogy a végén rá kell jönnie, nem lehet semmi komolyabb köztünk.

Nem arról van szó, hogy nem szeretem, vagy nem érzek semmit felé. Adam, avagy Mókuskám nagyon jól néz ki, még ha nem is hiszi el magáról. Úgy imádom szőke haját, zöld szemeit, kicsit sportos alakját. Nem sokkal magasabb nálam, ami bejön, hogy nem egy égi meszelővel, de nem is egy törpével van dolgom. Nem szeretem, ha hozzám érnek, de ha ő teszi, az mégis jólesik. Kár, hogy ilyen messze lakik tőlem, különben lehet, össze is jönnék vele. Viszont így... Én képtelen vagyok egy távkapcsolatra. Sokkal több törődésre van szükségem, mint amit egy évente egy-két találkozó meg tudna adni. Megfordulhat a fejetekben, hogy akkor miért csinálok ezt-azt ezzel a fiúval. Mert örömet akarok neki okozni. Szeretnék neki megtanítani mindent, amit szeretne, én akarok neki az első lenni. Másodsorban, nekem is jól esne egy kis romantika már a sok csalódás után. Lehetek egy kicsit önző, nem? Ebben a két hétben, amit szabin töltök vele, azt akarom, hogy én is feltöltődjek.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miközben az ingemet gomboltam be, és készültem fel a randira. Nem tudom, mit tervez Adam. Semmibe nem avatott bele, pedig mégiscsak én vagyok a helyi emberke. Mindenesetre kíváncsi leszek, mit hoz ki a ma estéből a Szőke Hercegem.

A lépcsőn leérve a bejárati ajtóhoz egy elegáns fiú mér végig ajkába harapva. Mellé érve, végigsimítok mellkasán, majd vállán.

-Gyönyörű vagy, Adam -suttogom neki.

-Te is, szépségem -suttog vissza mély hangján, amivel zavarba hoz.

-Eddig sosem becéztél.

-Innentől számíthatsz rá, Nyuszika.

Elindultunk. Adam egy olyan étterembe vitt, ahol még sosem jártam. Egy hangulatos utcácskában helyezkedett el, csendes helyen. Belül viszont varázslatos. Kezemet megragadva az emeleten levő asztalokhoz vezet, ahol senki sincsen, ott is egy sarokban lévőhöz, ahol tök sötét van. A pincér jön, és a szőke fiú megrendelte a kajánkat. Ráadásul koreaiul!!!

-Adam, nem lesz itt sötét egy kicsit? -kérdezem.

-Nem -azzal felkap az asztalról egy öngyújtót, és meggyújtja azt a 3-4 gyertyát, ami az asztalunkon van.

-Így már sokkal jobb -mosolyodik el.

És igaza van! Így gyertyafényben sokkal másabb minden. Mókuskám is. Még vonzóbb, mint napvilágban, pedig ott is rohadt jól néz ki, de így... Szemei csillognak, és most sokkal határozottabb, mint korábban. Ne tedd ezt kérlek, mert a végén még beléd szeretek!

-Honnan tudsz koreaiul, és miért nem mondtad el?

-Igazából egy éve kezdtem el tanulni, szóval még csak az alapokat tudom, de apránként haladok.

Kihozzák az ételeinket, és elkezdünk enni, közben folyton megejtünk egy-egy szemezést. Istenem, annyira meghitt mindez. Nem győzöm visszatartani a könnyeimet a meghatódottságtól. Miközben a desszertet várjuk, az asztalomon lévő kezemet kezdi el simogatni, ami már tényleg zavarba hozott. Azt hiszem, ez az a gyengédség, ami most kell nekem.

-Köszönöm a vacsorát, Hercegem -fordulok felé amikor kilépünk az étteremből.

-Szívesen, drága. Taetae, nem arra megyünk.

Meglepetten fordulok meg.

-Még van egy meglepetésem.

Egy park felé vettük az utunkat. Útközben összekulcsolta a kezeinket, és én megint elkezdtem fangörcsölni magamban. A parkban egy tóhoz értünk. A víz tükrén láthattuk a teli holdat, ami miatt nem volt nagy sötétség, és néhány csillagot is. A park egyébként csöndes volt, semmi sem zavarta meg a minket körülvevő békességet.

-Gyönyörű -suttogom.

-Az -fordul felém Adam. Egyik kezével még mindig az enyémet simogatja, másikkal meg arcomat. Hüvelykujja ajkamra téved.

-Taetae, megcsókolhatlak?

-Igen.

-Kérlek nézd el, hogy bénázni fogok, nekem ez lesz az első...

Mindkét kezét arcomra helyezte, majd lassanként megszüntette a közöttünk levő távolságot. Orrainkat összedörgölte. Ilyet egyik exem sem csinált eddig. Majd a következő pillanatban ajkaink összetapadtak. Adam nem kezdte el mozgatni a száját, így bíztatásképp én kezdtem el, és utána már ő is kezdte utánozni. Nem használtuk a nyelvünket, csak finoman kóstolgattuk egymás ajkait. Kezeimmel átöleltem derekát, és a maradék centimétert is megszüntettem testünk között. Eggyé váltunk.

Adam megszakította csókunkat. Nem engedett el, csak átölelt, és fejét vállamra helyezte. Szipogást hallottam, mire eltoltam magamtól a Hercegemet.

-Móksukááám, mi a baj? -kérdezem, amikor meglátom arcán lefolyni könnyeit.

-Semmi, csak örülök, hogy neked adhattam az elsőt. Soha nem fogom megbánni. Borzasztóan szeretlek Tae.

Nekem is bevizesednek szemeim. Ez a fiú kész főnyeremény.

-Köszönöm az estét, drága -mondom szemeibe nézve.

Késő este érkeztünk haza. Zsákként dőltünk be az ágyba, ugyanakkor boldogan aludtunk el egymásba gabalyodva, nem törődve azzal, milyen nehézségeket hoz a holnap.

-------------------------------------

Drága Tubicáim! Nem bírtam ki, hogy ne írjam meg ma a második részt. Még két részre biztos számíthattok ebből a történetből, remélem hamar megjön hozzá az ihlet. Addig is ötiket, gondolatokat komiban írjatok :D

Pusza!