Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Éjszakai beszélgetések 1. rész (Jungkook ff.)

Jisung szemszöge:

Feszengve állok a bejárati ajtó előtt, s nyomom meg a csengőt.

-Szia Jisung -nyit nekem ajtót legjobb barátom, s lépek be.

-Jin -szólítom meg, s húzom magamhoz egy ölelésre, melyet készséggel viszonoz.

-Na, menjünk be és hallgatom, hogy mi az, ami miatt nekem halasztanom kellett a barátnőmmel való filmes estémet -nézett rám szúrósan, ami miatt eluralkodik bennem a bűntudat. Miért vagyok ilyen önző?

-Mesélj -mondja, miután már percek óta csak az ölemben heverő párna csücskének gyűrögetését figyelem csak.

-Hyung, elegem van.

-Eleged miből?

-Hát az ismerkedésből.

-Kifejtenéd bővebben? Jisung, késő van már, és hullafáradt vagyok -nézett rám enyhén mérgesen, ami arra bírt, hogy összeszedjem magam.

-Valahogy soha nem találom meg azt a partnert, akivel olyan jól érzem magam. Egyszerűen mindig elhalnak a dolgok -nézek rá szomorúan, de ő pókerarccal néz csak engem.

-Mi a helyzet azzal a sráccal, akiről annyit meséltél nemrég?

-Jungkook? Hát ezaz... -sóhajtok fel. -Immár két napja, hogy semmit nem ír. Tök kommunikatív volt az elején és lelkes, még flörtölt is velem. Mostanában meg... semmi... -hajtom le fejemet. -Elegem van belőle, ő is csak becsapott.

-Nem értem. Jungkook nem ilyen, ő kitart egy ismerkedésben, ha kap biztatást.

-Hát itt nem tartott ki -váltottam át egy haragosabb hangnembe. -Ő is csak átvágott engem, neki sem kellettem. Kellek egyáltalán valakinek? Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Keresem a páromat, vágyva a szeretetre és törődésre, de folyton csak rossz embereket fogok ki. Egyedül fogok megdögleni, és egyre inkább csak azt kívánom, bár minél hamarabb következne ez be.

Szinte már a sírás szélén álltam, miközben barátom semmit nem szólt. A közénk beállt csend kicsit kezdett zavarni.

-Akkor most hadd olvassak fel neked valamit – válaszára felkaptam fejemet. Ő elővette telefonját, keresvén benne valamit.

-A következő szöveget Jungkook írta nekem nem is olyan rég. Hallgasd csak végig.

„Azt hiszem, Jin, ez ennyi volt vele. Elfáradtam. Annyit küzdöttem érte, mindhiába. Hiába vagyok felé nyitott, őszinte és érdeklődő, ő alig veszi ezt észre. Ritkán válaszol az üzeneteimre, párszavas válaszokat dob nekem, és alig érdeklődik felőlem. Mintha nem is lenne kíváncsi rám. Arról nem is beszélek, hogy néha mennyire nagyképű tud lenni. Azt hiszi, hogy ő a népszerű srác, aki elfoglalt, és örüljön bárki is, akire akárcsak egy kevés időt is szán. Néha úgy tud beszólni, hogy észre sem veszi, hogy megbánt. Nekem erre marhára nincs szükségem, kaptam már elég megbántást az utóbbi időben. Folyton csak én kezdeményezek. Találkát, vagy éppen beszélgetést. Esküszöm neked, hyung, én minden tőlem telhetőt megtettem. Kedveskedtem, udvaroltam neki, bókokkal halmoztam el, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jobban megismerjem. De ő semmi hasonlót nem tett, és azt érzem, eddig bírtam. Már nem is várom az üzeneteit, mert tudom, hogy semmi értelme. Lehet egykor én vágytam őrá annyira, de most mégis én fogom megszakítani vele a kapcsolatot. Sajnálom, Jin hyung. Tudom, hogy Te voltál az, aki egykor összehoztál minket, és hogy a jószándék vezérelt, de ez nem fog most működni így."

Az elhangzottak nem kicsit sokkoltak.

-Ez tuti blöff -vágtam rá egyből, majd elgondolkodtam.

-Szerinted Jungkook érzései csak blöffök? -vonta fel szemöldökét.