Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Csalódtam benned 2. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Ezerszer és ezeregyedszerre is képzeletben a falba verem a fejemet, hogy mekkora hülye és szerencsétlen vagyok. Egyszerre dúl bennem a fejcsapkodó felismerés, a múltat visszafordítani nem tudó tehetetlenség, és a bűntudat. Ismerős az érzés, amikor nem becsülsz meg egy dolgot, és csak akkor ébredsz rá annak áldásosságára, amikor már nincsen meg neked? Na, ilyen dolog, vagy inkább ember az életemben Taehyung.

Kis tizenötévesként is olyan lelkes, vidám, csacsogó volt. Különösen felém. Folyton csak ölelgetett, a téglalap alakú mosolya beleégett a memóriámba. Valahogy nagyon ragaszkodott hozzám. Nekem viszont kellemetlen volt, nem tudom, miért. Pedig szerettem! Nagyon is. Csak ez a közvetlensége volt kényelmetlen nekem. Egyszer pedig pont meghallottam, ahogy Taehyung Jiminnek öntötte ki a lelkét. Nagyon kíváncsi voltam, mi lehetett vele, ha már sírós hangon beszélt. Teljesen megrökönyödtem, amikor meghallottam, hogy belém szeretett. Az addigi ridegségem akkor teljesedett ki. Nagyon elutasító voltam vele, és utólag visszatekintve, nem is értem, miért. Hisz én nem vagyok az az utálatos fajta!

Taehyung összejött Jacksonnal. És akkor indult el bennem valami. Mindig is a fiúkhoz vonzódtam egyébként. Akkor Taehyung már húszéves volt, felnőtt ember. Észre sem vettem, de az évek alatt a csintalan kamaszból érett felnőtt lett. A vékony kis nyurga, enyhén nőies testből enyhén izmos, férfias vonások kerekedtek ki, bőre kreolosabb lett. Amikor megtudtam, hogy barátja van, na akkor kezdtem el gondolkodni. Mit szerethet Jackson ebben a fiúban? És én sorra kezdtem meglátni benne az értékeket. Többek között az előbb felsoroltakat. Olyan törődést, szeretet tanusított Jackson felé, amit kezdtem megirigyelni. Miért nem velem csinálja ezt? Miért nem engem szeret így? Egyszer épp így fakadtam ki Jiminienek. És akkor és ott ő világított rá, miért történt úgy, ahogy. Aznap este zokogva borultam lelkizős hyungomra, mert rájöttem, mindent elbasztam, és még egyszer sosem fogok olyan nagyszerű embert találni, mint Taehyung. Sosem gondoltam volna, hogy a dolgok még változhatnak. Elvégre ki az a hülye, aki szakítana egy ilyen fiúval?

Arra az estére rá pár napra egy zokogó, félájult Taelépett ki velünk a Big Hit épületéből, indulva hazafelé. Szakított. A párja megcsalta. Soha nem volt ennyire maga alatt, még akkor sem, amikor kiderült a felém való szerelme. Szörnyű volt nézni, ahogy legjobb barátja vállára hajtva fejét sírt a kocsiban, egész úton hazafelé. Közben azonban szívem hevesen kezdett el zakatolni. Itt egy új esély, egy újabb lehetőség! Talán most közelebb kerülhetek hozzá. Fejemben elkezdtek pörögni a fogaskerekek, hogy kidolgozzam a Taehyung-vigasztaló és -visszahódító stratégiát.

Amint megérkeztünk a dormba, a kiszemeltemnek mondható fiú egyből felment a szobájába. Jimin odaosont mellém.

-Ugye Jungkook nem szalasztod el életed utolsó esélyét? -suttogta.

-Semmi pénzért, Jimin, semmi pénzért.

-A lényeg, hogy legyél felé nyitott, törődő, őszinte, és ne használd ki, hogy lelkileg ki van! A többi menni fog.

Lefürödtem, miközben végig kettőnkön agyaltam, majd átöltöztem otthoni lazába, és a konyhába mentem, hogy kaját készítsek az én Taetaemnek. Ha lelkileg maga alatt van, nem szokott enni semmit, de most, a nagy hajtós időszakban nem szabad nem ennie legalább egy keveset. Így végül egy porcelántányérba raktam neki sok-sok erdei gyümölcsöt (azokat nagyon imádja), és azzal mentem fel a szobájába.

Halkan kopogtam, és mivel nem jött válasz, óvatosan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Taehyung ugyanabban a fekete farmerben és fehér pulcsiban, magzatpózba kucorodva aludt. Ahogy közelebb értem hozzá, észrevettem, hogy azt a plüssmackót szorongatja, amit egykor még én adtam neki ajándékba. A szívem kihagyott együtemet, lelkemet átjárta a melegség és egy kis remény is.