Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Főnökből valami más (Taekook ff.)

(Enyhén 18+-as megszólalásokat tartalmazhat)

Jungkook szemszöge:

Délután fél egy. Íróasztalomon egy rakat akta magasodik, amiket egyesével kell átnyálaznom és ellenőriznem a pecséteket és aláírásokat. Monoton munka, de alapvetően szeretem. Valahogy mindig is vonzott a mások által gyakran unalmasnak ítélt irodai papírmunka. Szerettem az egyhangúságban meglelni a változatosságot, és talán ez is tett annyira lelkiismeretessé a munkában annyira, hogy még két év után is ebben az ügyvédi irodában tologathatom az aktákat. Márpedig ez nagy szó: nemzetközileg elismert ügyvédek inasaként dolgozni nap, mint nap. Az én főnökömről pedig ne is beszéljünk!

Alapvetően mindegyik ügyvédnek van egy saját irodája, amik neki ajtaja ugyanabból az irodából nyílik: a mienkből, asszisztensekéből, így mi egész nap gyakorlatilag egy fedél alatt vagyunk – kivéve, ha behív magához dolgozni az adott „főnök".

Alapvetően nem rossz a hangulat a mi kis „irodánkban". Az kicsit feszélyező, hogy én vagyok az egyedüli fiú az „inasok" között (mi magunk között egymást inasoknak hívjuk), de kezdem már megszokni a helyzetet. Cserébe az összes itteni ügyvéd férfi. A lányok, akik itt dolgoznak, alapvetően jófejek. Csinálják a munkájukat, de olyan közönségesek, hogy az már dermesztő. Beszélgetni sem nagyon lehet velük értelmes témákról. Ők maguk között elvannak, de én kicsit kívülállónak érzem magamat, így legtöbbször csak hallgatom, mikről trécselnek egymás között ebédszünetben. Így van ez most is. Csendben falatozom a rámenemet, miközben szó nélkül hallgatom gyakori beszélgetés-témájukat: a pasikat. Nem is akárkiket: a saját főnökeiket. Nem tudom, hogy nem zavarja őket, hogy amúgy egy fal választja el őket munkaadóiktól, de ez tényleg gáz. Legtöbbször Namjoont, Yoongit beszélik ki, de ezúttal az én főnököm lett a pletykázások céltáblája.

-Nem tudom, ti hogy vagytok vele csajok, de ez a Mr. Kim Taehyung valami földre pottyant isten!

-Ugye, basszus? -helyeseltek a többiek.

-Egyszerűen ránézek, és már azt érzem, hogy mennem kell a patikába terhességi gyorstesztért...

Jó, ebben igaza van. Az esetek 80%-ban olyan vonzó, hogy a szimpla nézésével gyereket tud csinálni. Mi?! Jó, lebuktál, Jungkook...

-Hát... nézhetitek is -mondta nagy rágó-csámcsogás közepette a szerintem legirritálóbb nőszemély. -De tudjátok, tapasztalni az igazi dolog ám!

-Azt mondod, hogy...? -kérdezték csodálkozva a többiek.

-Igen, pontosan -vágta rá az előbbi. -Méghozzá már négyszer is megvolt. És valami isteni az ágyban. Első alkalommal kapásból öt menetet lenyomott lazán, mint akinek ez nem jelentene megerőltetést.

-Emlékeztek múltkor, amikor engem hívott be az irodájába? -vette át a szót egy másik csitri. -Nem akarok felvágni, de amikor beléptem az irodába, egyből az volt az első tette, hogy kicsatolta az övét...

-Na ne mondd -csodálkoztak a többiek. -És tényleg igaz, hogy nagy neki?

-Nem kifejezés. Még az én számba is alig fért el, pedig tudjátok, hogy ez nagy szó. Na de a hang, ahogy nyögött, miközben csináltam... soha nem fogom elfelejteni.

-Nekem még nem volt ilyen dolgokban részem -állt be a sorba egy újabb liba-, de a múltkor olyan dolgokat suttogott a fülembe, hogy ha felidézem, már csak attól elélvezek. Megyek is a mosdóba bugyit cserélni -azzal nagy vihogások közepette kisétált a helyiségből.

-Ugyan már, akkor most én mondok el nektek valamit: engem tegnap hívott el vacsizni. A jövő héten fogunk elmenni.

És így folytatták tovább. Én csak ültem magam elé bambulva, amit legjobb barátom „Jungshook-jelenségnek" nevezett el. Ne már, hogy ezek megkapták! Pont ilyenek, mint ők! Nem nézem le őket, de na! De biztos csak az irigység beszél belőlem.