Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Megtörtél, de felszabadítottál 2. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

„Beszélnünk kell"

Ennyi üzenetet írtam csak Jungkooknak. Amikor múltkor elcsattant köztünk az a csók, abban maradtunk, hogy majd én keresem. Erre csak egy hét múlva került sor, kellett nekem ennyi idő, és remélem, még nem késő.

Megegyeztünk benne, hogy lakásom közelében található parkban találkozunk. Így este felé már csak nagyon kevesen járnak arrafele.

-Nagyon félek, Jimin -panaszkodtam neki, miközben a szobámban pakoltam. -Mi van, ha közben már feladta? Abban igazad volt, hogy amilyen szerencsétlen vagyok, csoda, ha valaki kitart mellettem ennyi idő után is. Ha elvesztem, akkor nem tudom, mit kezdek magammal.

-Először is, nem mondtam, hogy szerencsétlen vagy -dorgált meg-, másodszor pedig: örülni fog neked, különösen, ha addig beszélsz a szüleiddel.

-Anya már tudja -mondtam kissé lelkesebben. -Azt mondta, hogy már egy ideje sejtette, mint ahogy azt is, hogy valami már évek óta nyomja a lelkemet. Előbb sejtette a bajomat, mint én -kuncogtam fel. -Apától félek kicsit.

-Nem lesz baj, ne aggódj -simított bíztatóan a karomra. -Ha igazán szeret, megért majd. Most itt van, ugye?

-Igen -nyeltem nagyot.

-Akkor én megyek is.

-Ne menj, segíts ruhát választani -kérleltem, amit szemforgatva fogadott, de divatérzékét elővéve halászott elő szekrényemből egy világoskék farmert és egy bordó inget, aminek felső két gombját végül nem gomboltam be. Tudom, hogy Jungkook megőrül az ilyen öltözetért, jó értelemben.

Miután elment és én is végleg elkészültem a találkára, lementem a földszintre, ahol apám dolgozószobájának ajtaján kopogtattam, majd beléptem. Ő az asztalánál dolgozott, szemüvege is rajta volt, és kíváncsian pillantott rám az előtte heverő papírkötegből.

-Szia, Taehyung, gyere, foglalj helyet -mutatott az asztala előtt heverő székre. Kezeimet pulcsim zsebébe dugva foglaltam helyet,

-Nagyon kicsípted magad, csak nem randira mész? -pillantott rám egy kedves mosollyal. Rég tette már ezt. Az utóbbi időben meglehetősen elhidegültünk egymástól, talán ez az én hibám elsősorban.

Kérdése kicsit zavarttá tett.

-Ami azt illeti, olyasmi -sütöttem le szemeimet.

-Na, ennek nagyon örülök -csillantak fel szemei. Már régóta akarja, hogy legyen barátnőm, de pechje van most is. -Hogy hívják a lányt? -jött a következő kérdése, de ez már végképp megijesztett, és egyszerűen megnémultam.

-Tae? -pillantott rám kérdőn, mikor már jó ideje nem válaszoltam.

-Apa -fújtam ki remegve a levegőt, miközben kezeimet kezdtem el tördelni. -Az a helyzet, hogy az illető nem lány -rá se mertem nézni. Nem válaszolt, így akaratlanul is, a félélemtől és kíváncsiságtól vezérelve vetettem rá tekintetemet.

-A fiúkhoz vonzódsz, fiam? -kérdezte kimértem, ami csak még jobban megijesztett, de eldöntöttem, hogy most az egyszer kiállok magamért és a fiúért, akit kedvelek. Ennyit igazán megtehetek Jungkookért.

-Igen, Apa. Tudom, hogy te ezt elítéled és nem értesz vele egyet, és hidd el, próbálkoztam a lányoknál, de...

-Tae...

-...de egyszerűen nem éreztem akkor semmit, és én sem örülök...

-Tae...

-...de nem tudok mit tenni, és most nagyon nehéz, de jött egy fiú az életembe, aki...

-Kim Taehyung -emelte meg hangját apám, hogy végre ráfigyeljek. Izgalmamban egyszerűen csak elkezdett dőlni belőlem a szó, és észre sem vettem, hogy a másik is akar valamit mondani, de most elnémultam.

-Soha egy szóval nem mondtam, hogy utálom a melegeket.

-De mindig is olyan lenézően beszéltél a témáról, és ráadásul a párt is, aminek tagja vagy...

-Az egy dolog. Valóban a pártom úgy vélekedik, ahogy, de ez nem jelenti azt, hogy én is mindenben azonosulok velük. Azt meg, hogy mikor beszéltem elítélően a melegekről, nem tudom, honnan szedted... szerintem csak beképzelted magadnak -eresztett meg egy halvány mosolyt.

Ebben lehet igaza volt.

-Én nem ítélek el senkit, aki meleg. Tudod, édesanyád előtt volt egy viszonylag hosszú kapcsolatom egy férfivel -vallotta be, ami nem kicsit sokkolt. Apa egy pasival? El sem tudom képzelni. -Én biszex vagyok. Történt, ami történt, nem is bánom meg, de azt is tudom, hogy édesanyád az, aki a legnagyobb boldogságot hozta az életembe, és téged sem ítéllek el azért, mert a fiúkhoz vonzódsz. Szíved joga, hogy kit szeretsz -mosolygott rám, és reakciója nem kicsit hatott meg.

-Jaj, gyere ide, te -állt fel helyéről, és immár síró valómat át is ölelte.

-Köszönöm, Apa -mondtam még mindig remegő hangtól, mely immár a megkönnyebbültség és felszabadultság következménye volt.

-Ez a legkevesebb. Jimin az, akivel randira készülsz? -kérdezte kíváncsian.

-Mi? Jaj, nem!

-Pedig mostanában nagyon sokat volt itt -jegyezte meg.

-Nem ő az. És igazából nem is randi, csak... -és itt elakadtam. Most mit mondjak, hogy röviden összefoglalhassam a helyzetet? -... csak tudtára kell adnom, hogy én is kedvelem őt.

-Értelek. De azért, ha majd szóba kerül a szex, kérlek szólj nekem, és átbeszéljük a dolgokat, jó? -nézett szemeimbe komolyan, miközben én olyan vörös lettem, mint a rák.

-Apa, ezt inkább most ne -mondtam zavaromban, amin ő elnevette magát.

-Na, menj. Szorítok -nézett rám mosolyogva, én pedig elköszöntem és kabátomat-cipőmet magamra kapva indultam el a park irányába, így is késésben voltam.

--------------------------------------------

És akkor jöhet is a finálé... 😊