Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Fanboy 4. rész (Jungkook ff.)

Jungkook szemszöge:

- Hyung, szerinted már jó lesz? -mutatok Jinnek a sütőben piruló csokis kekszre.

- Szerintem már igen -azzal két konyharuhát megfogva kiemelem a sütőből a tepsit, benne a sok-sok cookie-val [LOL XD].

- Nam, gyere teríteni -szól leaderünknek Jin. – És ha lehet, most kérlek ne törj össze egy tányért se!

- Jól van na! -csattan fel Namjoon, hangyányi mosollyal.

A friss sütikéket kirakom egy kosárkába, majd kötényemet helyére akasztva a szobámba megyek vissza, hogy átöltözzek. Nagyon izgulok! Tíz perc, és itt lesz!!!

Valójában sosem gondoltam, volna, hogy egyszer a rajngók közül fog valaki ennyire közel állni hozzám. Azon a bizonyos fanmeetingen tényleg nagyon magunk alatt voltunk. és ő ezt észrevette. Aznap este hazaérve fáradtságunkat félretéve gyűltünk össze a kanapén, ahol felolvastam a nekünk írt levelet. Bátorító, szeretetteljes szavak, amik mégsem voltak klisések, mint megannyi rajongói levél. A végén együtt zokogtunk, de inkább a meghatottságtól. Erőt adtak nekünk bátorító szavai. A papír alján volt egy telefonszám, gondolom az övé volt. Így pár nap múlva felhívtam, és beszélgettünk. Áthívtam magunkhoz, aminek nagyon örült. Elvégre eddig senkinek a fanok közül nem adatott meg, hogy a BTS dormjába beléphessen. Kiderült, hogy két utcával lakik csak arrébb, így én is sokszor lógtam nála. Sikerült eléggé megismernünk egymást. Jisung egy nagyon aranyos srác. Szíve-lelke csupa arany. Érdeklődő, megértő, törődő, gyengéd. Ugyanúgy érzékeny lelke van, mint nekem, így szinte első pillanattól fogva lelki társak voltunk. Meghallgattam a történetét, és bevallom, rendesen sokkot kaptam. Egy ilyen rendes srác hogy juthat el az öngyilkosságig? És hát, tegyük hozzá, hogy eléggé jól is néz ki. Az első perctől fogva magával ragadott. Sokat beszélgettem erről Jinnie hyunggal, és most már bátran kimondhatom, hogy szerelmes vagyok belé. Nem tudom ő mit érezhet irántam, de nagyon közvetlen, őszinte és bizalmas felém. Sokszor öleljük meg egymást, gyakran összebújunk az ágyon, és úgy dumálgatunk, és volt olyan is, hogy egymást ölelve aludtunk egy kiadós ebéd után. Ezek a dolgok egyre zavarba ejtőbbek számunkra. És akkor a múltkorit ne is említsük meg.

Átveszek egy sötétszürke, tapadós farmert, egy inget, és már megyek is le a lépcsőn.

- Nagyon várod már? -kérdezi meg Taetae.

- Igeeeen. Csak tudod, a múltkori.... Nem tudom, hogy fog rám tekinteni.... -szontyolodok el.

- Ne aggódj öcskös – veregeti meg a vállamat Yoongi. – Csak add önmagad! Aztán ha már úgy érzed, hogy itt az idő, valld csak be az érzéseidet.

- Nem hinném, hogy visszautasítana -tette hozzá Hoseok, miközben szorosan megölelgetett. És ekkor megszólalt a csengő, a pillangók pedig elkezdtek liftezni hasamban. Nagyot sóhíjtottam. Megjött.

Jisung szemszöge:

Fél óra hezitálás tuán végre kiválasztottam az öltözékemet, egy fekete farmert és egy fehér inget sötétkék szegélyekkel, majd a fürdőbe léptem. Befújtam magamat parfümmel, belőttem a hajamat, majd elégedetten néztem magamra. Remélem neki is tetszeni fog a látvány.

Mert hát igen, a BTS dormja felé tartok. A fiúk nagyon megszerettek engem, valószínűleg a fanmeetingen átadott ajándékom miatt először, majd ahogy később megismertük egymást, talán a személyiségem miatt is. Miután kiderült, hogy tudok zongorázni, többször is kérték, hogy a felvételeikhez játsszam le a zongora szólamot, amit a Big Hit meg is hálált mindig. Néha még a kíséret megírásában is segítettem, ilyenkor akár órákig bezárkóztunk Yoongival és Namjoonnal a studiójukba, amit Jungkook mindig féltékenyen néz. Apropó, Jungkook. Valamennyiük közül vele vagyok a legszorosabb kapcsolatban, amit nem is bánok. Egymásra találtunk, és immár szétszedhetetlenek vagyunk. Az elmúlt hetekben sikerült még jobban megismerni, ami nem volt jó, mert így még jobban csak belészerettem. Mégsem vagyok bánatos, mert apró jelek mindig azt súgják, hogy mintha nem lenne viszonzatlan a dolog. Erre a legjobb példa a legutóbbi találkozásunkkor volt.