Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Mester és tanítvány 5. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Reggel arra keltem, hogy fázok. Észrevettem, hogy tegnap meztelenül aludtunk el, ami kicsit zavarba ejtő, ugyanakkor melegséggel tölti el a szívemet. Ma utazunk haza, és nagyon félek, mi lesz. Rettegek a tudattól is, hogy elveszthetem ezt a fiút. Még most is, ezen agyalok, amikor már pakolnunk kellene. Kook azt mondta, elmegy a ház közelében lévő tavacska partjára sétálni. Egész reggel nagyon szomorú volt, tökre kifordult magából.

Nem értem, mi a baja. Eddig mindig minden baját elmondta, most meg hazudni is képes nekem. Eszembe jutottak Jimin szavai, hogy mi van, ha ő is érez felém valamit. Máskülönben biztosan elmondaná. Talán tegnap is azért kérte meg, hogy én legyek felül, és azért mondhatta ki azt a bűvös szót is. Kezdett összeállni a puzzle a fejemben, és aztán a figyelmeztetés, hogy mi van, ha túllép rajtam. Tudtam, hogy nem múlik másodperceken a dolog, sietve kapkodtam fel cipőmet és kabátomat, és a folyópartig úgy futottam, mint még soha. Ő ott állt a tóparton, jöttömre felfigyelt. Kért térdemre támaszkodtam, és lihegtem perceken át, ami miatt nem térhettem rá a lényegre. Ilyen béna is csak én vagyok.

-Tae, minden rendben? -kérdezi meg sokadjára. -Miért futottál idáig?

Rendeztem légzésemet, és immár szemébe néztem, és közelebb lépve hozzá megcsókoltam. Derekára helyeztem kezemet, majd hamarosan arcára, és ő átvette a vezetést.

-Szeretnék kérdezni valamit tőled. Üljünk le! -mutattam egy padra.

-Tegnap a szeretkezésünkkor azt mondtad, hogy szeretsz -nézek sötét szemeibe. – Az a szeretlek milyen szeretlek?

Jungkook elkezdett hebegni-habogni.

-Kook, őszintén!

Lehajtotta fejét.

-Azt jelenti, hogy szerelemmel szeretlek.

Egy percig nem szóltam, csak dolgoztam fel magamban a történteket. Szeret!

-Tudom, hogy csalódást okoztam Tae, ne haragudj -felállt, és indult volna vissza a házhoz. Felállok, és keze után kapok, ami miatt kérdőn néz rám.

-Ne menj el! -mondom neki, azzal közelebb húzom magamhoz. -Én is ugyanúgy szeretlek. Már azelőtt, mielőtt eljöttünk volna erre a hétre.

Tartott egy kis időbe, mire rájött, mit is mondtam.

-Tényleg? -kérdezi meglepetten.

-Igen, nem is tudod, mennyire szeretlek -suttogom neki.

Ő szó nélkül ajkaimra hajol, és először az életünkben úgy csókolóztunk, hogy nem volt kétség bennünk abban, hogy a másik csak élvezetből teszi.

-Lennél a szerelmem, a párom, Tae? -kérdezi megilletődötten a nyuszi.

-Hát persze -suttogom immár én is könnyekkel a szememben, és átölelem. Mindketten szipogunk egy kicsit, de megkönnyebbülten indulunk vissza a házhoz.

-Olyan kár, hogy máris eltelt ez a hét -fordulok Kook felé a konyhában főzés közben. Ő nem felel sok ideig, valamit olvas a telefonon. Hamarosan leteszi az asztalra, odajön hozzám, és lágyan megcsókol.

-Nem telt le, drága -lehel egy csókot homlokomra. -Most olvastam, hogy a kormány meghosszabbította a kijárási tilalmat, és még egy hétig nem lehet kimozdulni -néz rám csillogó szemekkel.

-Mi? Komolyan? -lelkesen bólogat. – Ez nagyszerű, szerelmem -nézek rá a konyhapultnak dőlve. Még szerencse, hogy elég kaját vett, és így akár tovább is kibírnánk.

-Én is nagyon örülök neki.

Most én kezdeményezek egy csókot.

-Borzasztóan szeretlek, Kook.

-Én is téged, Alienem.

-Alien? -nézek rá felhúzott szemöldökkel.

-Igen, az vagy. Számomra nagyon különleges, aki mindig tud nekem meglepetéseket okozni, és minden egyes nap egyre szebbnek látlak.

Nagyon jól estek bókjai. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kis etyepetyéből valaha ez lesz, és valóra válik életem legjobban áhított vágya.

------------------------------------------------

Tubicáim! Itt a kövi rész. Most nem vittem túlzásba, így sztem nem lett olyan romantikus vége, mint lehetett volna. 

Agyalok a következő történeten is, és hamarosan ha lesz időm, elkezdem írni. Pusza!