Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

F*ckboy 1. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Unottan szállok le a metróról és lépek fel a mozgólépcsőre. Amint felértem, egyből a kijelzőt kezdtem el szuggerálni, majd a vonatomhoz megfelelő vágányhoz lépcsőztem fel. Miközben a peronon vártam, elővettem telefonomat és elkezdtem megnézni értesítéseimet. A bejövő üzeneteket gyorsan csekkoltam és megválaszoltam, majd átböngésztem a social mediát is, és amikor már semmi érdekeset nem találtam, megnyitottam az appot, melyre annyi időt pazaroltam mostanában, teljesen feleslegesen: a Tindert.

Éveken át ódzkodtam bármiféle társkereső apptól, mert bíztam abban, hogy a szerelmemre ezek nélkül is rá fogok tudni találni. Éveken át jártam nyitott szemmel a világban, de valahogy sohasem jött velem szembe a nagy Ő. Ha érdeklődött is valaki felém, részemről csak közömbösség volt, ellenben, ha valakit én szerettem meg, az elfordította tőlem arcát. Miközben a magány, a társnélküliség egyre csak nőtt szívemben, a remény úgy kezdett el szép lassan fogyatkozni. Hisz eleve mennyivel nehezebb dolgom van melegként... Kétségbeesettségem egyik mélypontján viszont elhatározásra jutottam: letöltöttem mobiltelefonomra az appot és felregisztráltam. Nem vagyok egy túlzottan kezdeményező típus, de vettem a bátorságot és egy szerintem frappánsra sikeredő szöveg mellé még egy-két jobb képet is feltöltöttem magamról.

Én naiv azt hittem, most már sokkal könnyebb lesz majd a párkeresés, és ez így is tűnt az elején. Hihetetlen sok helyes pasi jött szembe, akik még szimpatikusak voltak. Azonban a matchek nem nagyon akartak jönni.

Teltek-múltak a hetek és semmi nem alakult. Hiába vetkőztem le kezdeti ódzkodásomat és kezdtem el nyitni, üzeneteimre senki nem válaszolt, vagy néhány jelentéktelen üzenetet követően lettem ghostolva. Fájt a tudat, különösen mivel hamar tudok elkezdeni kapcsolódni és kötődni emberekhez. Az egykor még kecsegtető lehetőségnek tűnő Tinder immár csak egy olcsó húspiac volt, melyen senkinek nem kellettem. Ám én mégsem töröltem le az egészet, még ha ez nem is azért volt, mert még reménykedtem volna. Mert már régen nem hittem abban, hogy valakinek az érdeklődését felkelthetem. Mégis, valami visszatartott attól, hogy kilépjek. Talán azért, mert ezzel beismertem volna azt, hogy nem lehet nekem párom? Talán ezért, nem akartam beismerni csúfos vereségemet. Eközben pedig folyamatosan ócsároltam magam, mennyire szerencsétlen vagyok, és hogy mennyi időt pocsékoltam teljesen felesleges és eredménytelen dolgokra.

- „Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a Busanba 14:30-kor induló expresszvonat felsővezeték-szakadás miatt előreláthatólag 2 óra késéssel indul. A kellemetlenségekért kérjük szíves elnézésüket és megértésüket!"

Azt hittem, felforr az agyvizem, mikor ezt meghallottam. Ez nem lehet igaz! Így is hosszú az út, nem, hogy még késéssel... Azonban amíg elkezdtem azon agyalni, hol és mivel fogom eltölteni ezt a két órát, tovább pergettem a társkereső appot. Gyakorlott mozdulatokkal húztam balra az embereket. Nem tagadom, eléggé válogatós vagyok, és nagyon sok kritériumnak kell megfelelnie a páromnak. De ezzel csakis magamat akarom védeni egy esetleges későbbi kapcsolattól. Így is mennyi kapcsolat megy tönkre, melyben az emberek egyébként teljesen összeillenek...

A folyamatos balra húzás azonban egy pillanatra megszakadt, amikor is egy nagyon helyes srác képe került elém. Képeit átlapozva nagyon hamar realizáltam, hogy az esetem, és ajkaim talán egy kicsit felfelé is görbültek. Ráböktem a profilra is, azonban a bemutatkozó szöveg helyén csak nagyon kevés információ állt. Ezekből megtudtam, hogy egymagasak vagyunk, illetve az illető Instagram-fiókját és ennyi. Elméláztam, van-e értelme jobbra húznom. Kinézetre tekintve az a tipikus szívdöglesztő pasi, akiért bomlanak a lányok. Nem is értem, hogy érdeklődhet fiúk felé, legfeljebb csak bi lehet. Öltözködésének rövid, de gyors átelemzését követően pedig kénytelen voltam belátni, hogy ő is csak egy tipikus szépfiú lehet, egy fuckboy, aki ráadásul nem is biztos, hogy egyáltalán kalandot akarhat pasiktól. Lehet csak barátkozni szeretne. A szívem megszakadt, mert valójában nagyon bejött nekem. Így végül bár szomorúan, de a piros X irányába toltam a profilt.

- Ennyire unszimpatikus vagyok neked? -szólalt meg mögülem egy hang, amire ijedten ugrottam meg, majd a hang forrása felé tekingetve kellett realizálnom, hogy hozzám szóltak.

A hang forrása egy tőlem talán idősebb fiútól jött. Sötétbarna tincseibelelógtak kicsit szemeibe, melyek feketeségébe egy pillanatra még én isbelevesztem. Velem egymagas volt, alakra viszont sportosabb mint én, izmainéhol kirajzolódtak ruházatán, és ez nagyon imponált nekem. Ajkai keskenyek ésjól ápoltak, és a másodperc töredéke alatt elméláztam azon, milyen jó lenneazokat vadul tépni.
Gyorsan rendeztem magam, hogy bambulásom nelegyen feltűnő.
-Ezt nekem mondtad? -kérdeztem rá anyilvánvalóra.
-Látsz még itt valakit magadon kívül, aki egyvasútállomás kellős közepén nézegeti a Tindert? -vágott vissza pimasz mosollyalaz arcán.
-Marhára nem szép dolog ám a másik telefonjátnézegetni -néztem rá megrovóan.
-Marhára nem szép egy helyes srácot ilyenegyszerűen visszautasítani -folytatta a szemtelenkedést.
-Úgy beszélsz, mintha annyi közöd lenne hozzá -vágtamvissza.
-Hát szerintem van is elég közöm -azzalelőszedte a telefonját, majd kis időnyi nyomkodás után felém fordította aképernyőjét, melyen az a profil volt, amit az előbb húztam... balra...
Realizálva az egybeesést nem jutottam szavakhoz,csak kitágult szemekkel néztem magam elé.
-Úristen...
Ő huncut mosollyal nézett engem.
-Na és miért nem érdemlem ki a szimpátiádat,kedves....?
-Taehyung -adtam meg neki nevemet. -Az, hogymiért tettem azt, amit tettem, az csakis rám tartozik. És különben is, nem vagyaz esetem -húztam el szám szélét, hátha hitelesebbé tudom tenni az egyértelműhazugságot.
-Nekem nem úgy tűnt, hogy ne jönnék be neked,amikor az előbb végig mértél. Jó emberismerő vagyok, nem tudsz átverni. De ámlegyen, feltételezzük, hogy nem jövök be neked. Ennek ellenére nem adnál nekemegy esélyt, hogy jobban megismerjük egymást? -kérdezte még mindig halványmosollyal az arcán. Hogy tud ennyit mosolyogni?
-Hát nem éppen -próbáltam kemény maradni. Ő iscsak egy fuckboy, aki most jól elszórakozik velem, de ha megun vagy megkaptaazt, amit akar, elhagy a fenébe.
-És akkor inkább itt állsz és kivárod azt a kétórát, amíg elindul a vonat?
-Például.
Maradj erős, Taehyung, maradj erős!
-Pedig még kávéra is meghívtalak volna, sőt, haegy kicsit kedvesebb lennél velem, még sütit is kapnál.
Kicsit elszégyelltem magam, hogy ennyire gorombavagyok vele, még ha magamat is akarom csak védeni. Elvégre lehet mégis jóember.
-És mi a garancia, hogy nem egy szervkereskedővagy, aki csak el akar rabolni engem? -kérdeztem valami frappánsat.
-Akkor nem egy nyüzsgő vasútállomás kellősközepén próbálnálak elcsábítani, hanem egy eldugott utcában húznék zsákot afejedre...
-Ez nem volt elég meggyőző...
-Pedig szerintem már csak a külsőm is eléggémegnyerő szokott lenni.
-... És még az önbizalma is az egekben...-forgattam meg szemeimet. -Mondd, nem szoktál félni, amikor az egódról azIQ-dra ugrasz le?
-Aucs, ez most fájt -tette drámaian kezétmellkasára. -Ha egy kicsit is elkezdenénk beszelgetni, mondjuk egy kávé mellett-helyezett hangsúlyt korábbi invitációjára-, rájönnél, hogy bizony egy igazientellektüell is tudok lenni bizonyos témákban.
Bevallom, ezek a frappáns válaszok kicsitmegmosolyogtattak, és kíváncsivá is tettek.
-Ám legyen, beszélgessünk, de én fizetem arészemet -kötöttem ki.
-Ezt még megbeszéljük később -mondta, amit csakegy szemforgatással díjaztam.

--------------------------------------------------

Hát sziasztok! Mint lassan már megszokjátok, egy újabb nagy kihagyást követően ismét itt vagyok! Hogy tetszett a sztori első fele? Milyen folytatást jósoltok? Milyen témák jöhetnek majd fel?

Sok-sok ötlet van még a fejemben, igyekszem majd néhány Kpop környezetben lejátszódót is majd hozni nektek. Addig is kitartást mindenkinek ehhez az 1 hátralevő hónaphoz! 🥰🥰🥰