Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Vallomások (Taekook ff. + meglepi ship)

Taehyung szemszöge:

Az éjszaka közepén sírásra lettem figyelmes. Egyből kipattantak szemeim, felültem, és a sötétben egyből a mellettem ülve kuporgó alakját próbáltam kivenni. Miután nagy nehezen kivettem körvonalait, vállára simítottam.

-Kook, mi a baj, szívem?

Még zokogott egy ideig, mire válaszolt.

-Rosszat álmodtam, Tae.

Arcára simítottam, majd közelebb férkőztem hozzá, és átöleltem.

-Elmeséled nekem, mit álmodtál?

Közben felkapcsoltam a kisvillanyt, hogy jobban láthassam őt. Nemsokára abbahagyta a szipogást is.

-Azt álmodtam, hogy menekülnünk kellett, Tae. Hogy fegyveres katonák üldöznek minket. Mi előlük bújkálunk az erdőben, és mindig találunk valami kis menedéket, de sosem maradhatunk bárhol is sokáig. Aztán azt is álmodtam, hogy elkapnak minket a végén, és egy bírósági tárgyaláson elítélnek minket. Láttam, ahogy a börtönben téged kínoztak, és hallottam a fájdalomkiáltásaidat -ekkor már nem bírta a bordó hajú, és újra sírva borult nekem, miközben mindkét kezével görcsösen markolta pizsama felsőmet.

-De miért üldöztek minket, Kookie? -kezdem el nyugtatásképp simogatni hajtincseit.

-Mert szeretjük egymást -suttogja. Most már nekem is kicsit könnybe lábadnak szemeim, és megértem, miért álmodta ezt.

-Mi lesz, ha nem fog elfogadni minket? Mi lesz, ha ordítozni fog, ha lebuziz minket, mi lesz, ha megver? Mi lesz, ha...

Három ujjamat szájára helyezem.

-Nem lesz baj, Kook. Te is tudod, hogy nagyon jó ember. Nagyon szeret minket, és el fogja fogadni.

Elég bizonytalanul mondtam, mert én magam sem voltam biztos abban, mit szól hozzá. Elfogadó természetű embernek ismerjük mind, de ki tudja, lehet másképp vélekedik a meleg kapcsolatokról. Nagyon sok stressz volt ez nekünk Kookkal, főleg azóta, hogy megbeszéltük, hogy holnap, vagyis már ma beszélni akarunk vele. Hallgathatnánk róla, de ő nagyon ismer minket, és mivel velünk dolgozik, képben kellene lenni vele, meg ő az egyetlen, akit megkérhetünk, hogy ne kelljen többé a többi bandataggal félreérthető dolgokat csinálni az armyk előtt, csak hogy az ő „ship-igényeiket" kielégítsük. Abba mindketten tönkre mennénk hosszútávon.

-Szerinted tényleg manager-hyung el fog minket fogadni?

-Nagyon remélem, nyuszi.

-De mi van, ha mégsem?

-Ezzel felesleges most foglalkozni, Kook.

Tisztában vagyok vele, hogy akkor tényleg bajban lennénk. Egy éve vagyunk még csak együtt, de még nem annyira erős a kapcsolatunk, hogy képesek legyünk kilépni a BTS-ből csak azért, hogy együtt lehessünk, itt hagyva a srácokat. Ez most nagyon gonoszul hangozhatott, de minden kapcsolatban van egyfajta szoros elköteleződés, ami bizonyos szint felett megdönthetetlen és megkérdőjelezhetetlen. De mi még nem tartunk itt. Igyekszek erősnek mutatkozni, hogy Kook ne keseredjen el még jobban, de néha én sem bírom, és együtt sírdogálunk egymásra borulva.

-Gyere, aludjunk vissza, még van egy pár óra reggelig, drága.

Lekapcsolom a villanyt, és magunkra húzom a takarót. Kook közelebb kúszik hozzám, átkarol derekamnál.

-Emlékszel az első szeretkezésünkre?

Hangjában ott van az édes nosztalgia, és tudom, hogy most már egy kicsit megkönnyebbült.