Taehyung szemszöge:
Bordó színű kötött pulcsit viselt, ami rátapadt felsőtestére, és sötétkék farmert hordott, ami megmutatta, mennyire izmosak lábai is. Bal karján okosóra. De engem ezek messze nem érdekeltek. Sokkal inkább arca. A fekete tincsek, a sötét szemek és az ápolt ajkak. Igen, ő tényleg az én esetem!
-Szia! -ülök le mellé, próbálva leplezni, mennyire is zavarban vagyok. Kezdésnek talán egy kis bók csak nem lesz rossz. -Tudod, eddig csak olvastam rólad, de látni nem láttalak. De soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jól nézel ki.
Igéző tekintetét rám emelte, de semmit nem tudtam kivenni belőle.
-Ha te is csak szexet akarsz, akkor már mehetsz is el -mondta ridegen, fagyos hangnemben.
-Én nem...
-Nem kell magyarázkodni, ismerem a fajtádat.
-De én tényleg nem...
Mondatomat be sem tudtam fejezni, már maga elé nézett. Nagyon rosszul esett ez az elítélő stílusa attól függetlenül, hogy mi lehet e mögött.
Nem akartam elhinni, hogy egy apró jó szándék, és még ezt is el tudom cseszni. Lehet nincs is értelme ismerkednem. Asszem marad a húsz macska meg a csuha...
Miközben egy apró könnycseppet elmorzsoltam, leugrottam a székről, hogy Jiminéket megkérjem, vigyenek haza, hogy otthon most már tényleg egy doboz fagyit megbontva „élvezzem" a szingli létet.
-Várj! -megfordulok, és látom, hogy már ő is felállt, és irányomba lépett.
-Nem úgy gondoltam. Ne haragudj, csak... aish, mindegy... Szeretnél velem beszélgetni? -kérdezi szemeimbe nézve, mire megszeppenten bólintok. -És ezek után is benne lennél? -tekintetében egy kis aggodalmat látok. Esküszöm, én ilyenkor szoktam bőgni. De megembereltem magamat, mert elég gáz lett volna sírással kezdeni egymás megismerését.
-Gyere, meghívlak egy italra! -nem tudtam neki nemet mondani, így visszaültünk ugyanoda.
-Mit kértek? -jött oda a pultos srác.
-Én egy vodkát kérek.
-Én pedig egy -gondolkodóba estem, - egy ananászlevet.
-Ez komoly? Az aztán biztos ki fog ütni -jegyezte meg epésen a srác, ami miatt kicsit elkezdtem szégyellni magamat. Nem tehetek róla, utálom a piát.
-Az nem tök mindegy neked? Egyelőre ő miatta van munkád, szóval nem is értem, miért vagy még itt -jegyzi meg kirívóan a mellettem ülő. A fiú fülét-farkát behúzva oldalgott el.
-K-köszönöm -dadogtam.
-Ugyan, az előző után ez a legkevesebb.
Először láttam meg a mosolyát, és hát basszus, eszméletlen jól áll neki. Próbálom nem kimutatni „fangörcsölésemet", mert ezek szerint nem szereti a tapadós, könnyűvérű embereket, és az előző után csak még jobban fájna, ha dobna.
Most már teljes testével felém fordul a bárszéken, bal könyökével a pultra támaszkodik, és csak úgy sugárzik belőle a dominancia.
-Szóval, akkor, ha jól sejtem, te már hallottál rólam, de én még semmit nem tudok rólad. Hogy hívnak?
-Kim Taehyung vagyok, de a barátaim, meg úgy mindenki Taenek hív csak.
-Gyönyörű neved van, Taehyung -jegyzi meg, amitől zavarba jöttem kicsit, de folytatom.
-19 éves vagyok, most kezdtem az egyetemet, ahol kínaiul tanulok.
-Azta, az nagyon nehéz nyelv, én egyszer elkezdtem tanulni, de...
YOU ARE READING
Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)
FanfictionMindegyik esőcseppben egy kicsiny világ rejtőzik. Más színek, hangulatok, érzések, szituációk. Ha jobban beléjük nézünk, és nyitott szívvel olvassuk, nagyon sok mindent megérthetünk belőlük. Ezek után pedig az eső nem egy szürke, szomorú jelenségnek...