Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Barátság extrákkal 3. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

-Jeon Jungkook, ide figyelj! Ha még egyszer rinyálni mersz csak amiatt, amiről teljes mértékben te tehetsz, fogom azt a kurva nagy ásót, és eláslak a kert végében, aztán nyünyöghetsz a gilisztáknak és a vakondnak, hogy mekkora gyökér vagy! Mi lenne, ha egyszer a rohadt életben nem csak hisztiznél, hanem rendbe raknád az életedet?! Megbántad, hogy elhagytad? Keresd fel, és rendezd el vele! Attól, hogy itthon baszod a bút, nem lesz semmi sem jobb. Sőt, csak rosszabb. Főleg neki! Te nem beszélsz vele, de én végig néztem, ahogy a két év alatt teljesen megváltozott, és nem jó értelemben. Rengeteget kínlódott szerencsétlen, megérdemelne végre egy kis boldogságot, ha ennyi minden után egyáltalán szóba áll veled.

Egy ideje már hallgatom Jimin kirohanását, ami teljes mértékben jogos, mégis azért fájnak szavai. De hát ilyen, amikor a legjobb barátodnak, akivel egy házban élsz, radikális őszinteségi rohama van.

Most, két évnyi elválást és tagadást követően jöttem rá, mennyire elcsesztem mindent. Mert igen, szeretem Taet teljes szívemből, és most már képes lennék vele leélni az életemet. Akkora barom voltam, hogy ennyi idő kellett, hogy megvilágosodjak. Nem vettem észre a mellettem lévő fiút, aki mindig is önzetlenül is szeretett, és képes volt mindenét odaadni, csak hogy egy kis ideig az övé lehessek, ha nem is igazán.

-Ne haragudj hyung, tudom, hogy hülye vagyok! És most már tényleg fogok vele beszélni. Holnapután, amikor mindannyian megyünk hozzá, megpróbálok minden tőlem telhetőt.

-Csak holnapután? -néz rám értetlen fejjel. -Kook, Tae egyedül fogja otthon tölteni a szentestét, és tudod, hogy neki mennyire fontos a karácsony. És ha ma mennél le?

-Hmm, akár. De akkor el kell vinnem a kocsimat, és nem tudsz holnap lejönni. Meg akkor most te leszel este egyedül?

-Nem leszek egyedül, mert Hobi át fog jönni, így legalább mi is kettesben lehetnénk. Holnap meg elvisz az ő kocsijával Taehyunghoz.

-Hűű, kettesben, mi? -húzogatom meg szemöldökömet.

-Maradj már! Inkább készülődj, ha ma még oda akarsz érni az ország másik végébe.

-Igazad van!

Azzal szaladtam is összekapkodni a pár napra szükséges cuccomat. Ma minden rendbe fogjönni!

Idegesen hallgatom a GPS utasításait, hogy hol merre kell forduljak. Egy óra, és látni fogom az én kis alienemet. Nemsokára a hó is elkezd szállingózni, sok-sok év kihagyás után végre újból. Nagyon ideges vagyok. Rettenetesen félek, hogy visszautasít, és nem akar majd megbocsátani.

Beérkeztem a kicsi faluba, ahol már nem egyszer megfordultam. Befordultam az Ő utcájába, és megálltam a háza előtt. Csak a nappaliban égett feltehetőleg a karácsonyfa meg a kandalló. Ezek szerint még nem alszik a késői óra ellenére sem. Szívem hevesen kezdett verni, és a gombóc is megjelent a torkomban.

Beléptem a kis kerti kapun, és a kis házikó varázsa elkezdett hatása alá vonni. Tükrözte a gazdája szeretetteljes, meleg lelkét. Kopogtattam az ajtót, és egy perc múlva ki is nyílt, és elém tárult az a fiú, akit egy éve nem láttam, és előtte is csak alig.

Rengeteget változott. Haja már nem fekete, hanem a természetes barna. Ami egyből szembetűnt, az az volt, hogy mennyit fogyott. Így is vékony alkat, de most kifejezetten sovány, amit a lenge hosszúujjú póló szépen kimutatott. Arcára pillantva észrevettem, hogy ajkai továbbra is olyan kívánatosak, mint voltak. De szemei... A szemei megtörtséget tükröztek, még ha alig is lehetett észrevenni. Vörös szemein látszott, nemrég sírhatott, ami miatt még jobban elfacsarodott a szívem. A közöttünk lévő döbbent csendet ő törte meg.