Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Kisujjeskü (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

A házban a rendet lecsekkolva indultam el ruhásszekrényemhez. Hosszas hezitálás után az „ünneplő otthonka" mellett döntöttem, ami egy szoros, sötétszürke Pumás melegítő, és egy ugyanilyen márkájú fekete pulcsi volt. Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy sznob Puma márka-buzi vagyok, téved. Csak a cégnél dolgozok, és automatikusan kapom ezt a sok földi jót. A fürdőben hajamat megigazítva hallottam lent a csengőt, így a parfümöt gyorsan magamra fújva siettem lekinyitni az ajtót. Szívem hevesen kezdett dobogni, nagyon izgultam, ugyanakkor bennem volt egy kis szomorúság. Úgy sem fog megtörténni, ő biztosan nem vette komolyan! Miért történne meg az, hogy pont Valentin-napon teljesülne életem legnagyobb vágya? Pfff, ugyan már, Taehyung!

Az előszobába leérve egy nagy mosollyal az arcomon nyitom ki az ajtót.

-Szia, Kook -mondom neki, majd meg sem várva válaszát ölelem át és bújok hozzá szorosan. Csak ölelésünk után köszön nekem, de ő is mosolygós, szemei csillognak. Csak tudnám, mitől!

A házba belépve leveszi kabátját és cipőjét. Ő is Pumás pulcsit visel, csak fehéret, valamint egy világoskék szaggatott farmert, amin láthattam térdét és combja egy-egy részét, amitől csak izgatott lettem, teljesen feleslegesen. De akkor is! Ki az, aki ellen tudna állni neki? Senki!

-Kimchit készítettem, az jó lesz? -fordulok hátra, miközben belépünk a konyhába.

-Tökéletes! Tőled bármit szívesen eszek.

Bókjától melegség költözik szívembe. Ne tedd, Taetae! Ő csak a legjobb barátod, aki csupán testvéreként tekint rád.

-Boldog Valentin-napot, Tae! -mondja mosolyogva Kook, majd a kezembe nyújt egy ajándékszatyrot.

-Nagyon aranyos vagy, köszönöm -ölelem meg, majd átveszem a táskát.

Elsőként egy szál vörös rózsát vettem ki. Hogy mi?!

-Hogyhogy kaptam ilyet? -mutatom felé teljesen meglepődötten.

-Valentin-napon szoktak ilyet egymásnak adni, nem? -veszi elő a nyuszis mosolyát, amitől csak még jobban zavarba jövök. Ajánlom a kapillárisaimnak, hogy ne áramoltassanak vért az arcomba, mert már így is ciki vagyok.

-Hát szoktak, csak általában a párok egymásnak... -mondatom átment értelmetlen motyogásba, miközben egy vázába engedtem vizet, hogy beletegyem ezt a gyönyörű virágot.

-Mit mondtál? Nem értettem.

-Akarom mondani, nagyon jó illata van a rózsának -veszem elő a zavarodott, téglalap alakú mosolyomat, majd kiveszem a táskából a maradék tartalmat: két poharas illatgyertyát. -Ezeket nagyon szeretem. Zavar, ha az egyiket meggyújtom most?

-Dehogyis, nyugodtan.

Egy gyufát előhalászva meggyújtottam az egyiket, és az asztal közepére helyeztem. Majd a nappaliba kiszaladva az én apróságomért, visszatértem a konyhába.

-Ezt meg én hoztam neked -nyújtom felé a szívecske alakú dobozban lévő bonbont.

Szemei kitágulnak az örömtől.

-Csokiiiiiii! -mint aki nem egy érett felnőtt és családapa. Gyerekességén én is elkuncogom magam.

-Köszönöm, Taetae -húz magához egy ölelésre. A Valentin-napok már csak ilyenek. Habár mai napig nem értem, mi, legjobb barátok miért ajándékozunk egymásnak ezen a napon. Igazából nem is tudom, melyikünk kezdte, de az utóbbikét évben szokássá vált. Nem mintha nem tetszene, csak... Na...