Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Mester és tanítvány 2. rész (Taekook ff.)

Jungkook szemszöge:

Az érzésre kelek fel, hogy fázok. Nem csoda, hiszen tegnap meztelen felsőtesttel feküdtem be az ágyba. Erre gondolva felidéződnek bennem a tegnap történtek. Az érintések... És ekkor realizálom, hogy a fiú, aki mellettem kellene, hogy feküdjön, nincs itt. Mielőtt fel tudtam volna tenni magamban a kérdést, hogy hol is lehet, ajtónyitódásra leszek figyelmes, és megpillantom a szere... akarom mondani Taehyungot, ahogy egy kötött pulcsiban és sapkában trappol be a házba, levakarhatatlan vigyorral arcán. Barna haja a szemébe lóg, amitől még édesebb. Hogy micsoda?

-Kook, esik a hó -meséli csillogó szemekkel, lelkesen, nekem meg ott helyben elolvad a lelkem. Közelebb léptem hozzá, amitől kicsit megszeppent, de nem annyira, mint tegnap. Derekára helyezem két kezemet, és homlokára csókolok, amitől elpirul.

-Látom, édes -a megszólításra kikerekedett szemekkel vizslat, így folytatom. -Jobb lesz, ha megszokod mert ma többek között a szavak is előtérbe kerülnek, drága.

Még mindig megszeppentnek tűnik, így hagyom, hogy levegye cipőjét.

-Éhes vagy már? -kérdezi meg témát váltva, miközben beágyazok.

-Akkor készítek valamit.

Már javában reggelizünk, miközben még mindig fejben rakom össze a mai napot, hogy mit mikor hogyan tervezek. Ezt még senkinél nem csináltam ilyen precízen, de Taehyungért megéri, még akkor is, ha ez csak egy hétig tart. Bár ne tartana! Tudom, én ajánlottam fel neki a dolgot, hogy megmutassak és megtaníthassak neki mindent, ami a szerelemmel kapcsolatos. Azt akartam, hogy ha tényleg ennyire ki akarja próbálni, akkor azért ne fekedjön le egy prostival pénzért, hanem kapja meg a szeretet egy olyan embertől, akinél az tiszta szívből jön. Igen, szeretem, azt hiszem. De hagyjuk ezt, ő biztos nem egy olyan férfira vágyik, mint én. Azonban mégsem vagyok szomorú annyira. Boldogsággal tölt el, hogy mindenben én lehetek neki az első, és csakis én.

-Mit szólnál hozzá, ha ma sétálnánk egy nagyot?

Egy ühümmel válaszol, miközben felállva az asztaltól elkezdi az ételeket visszapakolni a hűtőbe. Én a mosogató felé veszem az irányt, és elkezdem eltakarítani a koszos edényeket. Amikor az utolsó tányérokat sikálom, egyszer csak két kéz karol át derekamnál, és egy percre eláll a lélegzetem.

-Jól áll neked ez a póló -suttogja mély hangon a fülembe, amitől egész testem megremeg. Ezt még soha senki nem váltotta ki belőlem. Az utolsó edényt is a szárítóra teszem, és megfordulok.

-Igen, cica?

-Mi ez a név? -kérdezi meghökkent ábrázattal.

-Minden emberhez párosul egy állat, amire annyira hasonlít. Te ennél sokkal különlegesebb vagy, téged nem lehetne egyetlen állattal körbe írni, de a legjobban a macskára hasonlítasz, és itt ne a pejoratív jelzők jussanak eszedbe, hanem a jók. Hogy aranyos vagy, bújós, ugyanakkor csak kevesekhez vagy bizalmas.

-Jajj, hagyd abba, mert zavarba hozol.

-Nem, jobb, ha megszokod. Majd, ha lesz egyszer kapcsolatod, biztosan fogjátok a szerelmetekkel becézni egymást, flörtölni is fogtok, és akkor még nem beszéltünk a dirty talkingról -kacsintok rá, amiről még jobban kitágulnak ártatlan szemei.

-Ne is folytasd!

-Na és én mire hasonlítok? -nézek rá kacéran.

-Hmm... Azt hiszem, a szarvasra.

-Eddig nekem mindig a nyuszit mondták.

-Igen, a mosolyod tényleg olyan, meg tudsz aranyos lenni, de te több vagy annál -gondolkodik el, miközben már a cipő, kabát rajtunk van, és indulunk ki a házból, hogy sétáljunk egy nagyot. -Karcsú vagy, ugyanakkor izmos, a kisugárzásod határozott, ugyanakkor odabent meleg szíved van.