Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Új kezdet 4. rész (Taekook ff.)

A vége korábban lemaradt, így ezúton pótolom!!!

Taehyung szemszöge:

Igyekeztem a könnyeimet visszatartani, mert nem előnyös vezetésnél. Mindkettőnket megviselt ez a nap, és Kookot biztos még jobban. Istenem, szegény nyuszi mennyire kikészült.

Hosszú történet a mienk, és te, kedves Olvasó, már ismered a nagy részét, de engedd meg, hogy most az én nézőpontomat is megoszthassam.

Megviselt a hír, amikor Namjoon szólt nekünk, hogy Jungkook kórházban van. Megijedtem, hiszen tisztában voltam, miért tette. Napokig nem ettem, és megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy életben maradt. Borzasztó volt akkor őt látni. Látszott, hogy lelkileg is meg van viselve. Amikor jobban lett, tisztáztuk a viszonyunkat, és úgy tűnt, elfogadta. De az a bizonyos csók még most is kísértett. Mert igen, jólesett, és viszonoztam eleinte, de mégiscsak a legjobb barátommal tettem, aki nem volt akkor az esetem. Dühített, hogy akaratom ellenére elvette az első csókomat, és ezért kerültem többek között. A kibékülésünk után azonban elkezdett hiányozni. Ő elfoglalta magát, keményen sportolt és zenélt, és emiatt nagyot nőtt a szememben. És apránként beleszerettem. Egyszer titokban meglestem, ahogy gyakorolt, és akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé. Titokban elcsentem a kottáját a duettnek, és megtanultam a szerepemet. A többit már tudjátok ti is. Megszerettem a lelkét, a testét ennek a gyönyörű fiúnak. És annak ellenére, hogy az elején én löktem el magamtól, most én vágyok rá a legjobban.

A házba beérve Kook egyből az emeletre sietett, de utolsó pillanatban a lépcsőn még elkaptam kezét.

-Mindjárt felmegyek én is, és akkor beszélgetünk, jó?

Halványan bólintott, én meg a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet, ahonnét Hoseok figyelte a jelenetet.

-Taehyung, ez mi volt?

-Majd megtudod, de most dolgom van.

-Csak finoman, jó?

-Rendben, hyung.

A szobába belépve ő az ágyon ült törökülésben, és vörösre sírt szemeivel figyelt engem.

Becsuktam az ajtót, és vele szemben ültem le én is törökülésben. két kézfejét megfogtam enyéimmel, és szemeibe néztem, és bevallottam neki minden érzésemet, amiket korábban már elmondtam nektek.

-...nem tudhatom, mi zajlik a lelkedben, hogy most hogyan érzel felém, de kérlek, adj nekem egy esélyt! Tudom, későn ébredtem rá az érzéseimre, de most már biztos vagyok bennük -egyik kézfejét számhoz emeltem, és csókot lehetem rá, amitől ledöbbent. -Mondd, megpróbálnád velem a szerelmet?

Szegényem, nagyon lesokkolódhatott.

-Ha tudnád, mióta vágyom erre -suttogta, és a sok bánat után végre örömkönnyekben tört ki. Mellém ült, és fejét vállamra hajtott, és újból összekulcsolta kezünket.

-Szeretném veled megpróbálni, és szeretnélek szeretni.

-Köszönöm -suttogtam immár én is a megilletődöttségtől.

-De a kottám ellopása miatt még számolunk -emeli meg fenyegetően mutatóujját.

-Várom a büntetésemet -néztem mélyen szemeibe. -Kívánj valamit, amit most tudok teljesíteni, és megteszem azt.

Egy pillanatig elgondolkodott.

-Fürödj velem.

-Öhm...

Meglátva elbizonytalanodásomat, újból felemelte fejét vállamról.

-Tudom mi miatt aggódsz. Már láttalak úgy, nem is egyszer, és nincsen semmi baj a testeddel, sőt!

-Te honnan tudtad? -csodálkozok elképedve, hogy bír a gondolataimban olvasni.

-Ismerlek annyira, tudom, mi jár a fejedben.

Meghat, hogy ennyire ismer engem.

Fél óra múlva már meztelenül állunk egymás előtt, ami most sokkal zavarba ejtőbb, mint máskor volt. Előttem van az, akit immár a szerelmemnek mondhatok, és aki annyit izmosodott az elmúlt időszakban, hogy akaratlanul is izgalomba jövök.

Hátra dőlök a mellkasára, és élvezem a meleg víz kényeztetését, és az ő karjainak simogatását. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire meghitt lehet egy fürdés is.

-Ha tudom, hogy ez a perc valaha megtörténik, sosem próbáltam volna meg autó elé ugrani -mondja ki halkan a gondolatát Kook. Ekkor megint elém idéződik az az időszak, amikor a szobámban zokogva várom a fejleményeket, és a tudat, hogy mi zajlhatott az ő lelkében mindenekelőtt. És újból bekönnyezek.

-Ne sírj ezért, drága. Elmúlt, és hálistennek nem sikerült. A lényeg, hogy most itt vagyunk, és minden rendbe jött. Jó? -felültem, és felé fordultam. lábaimmal átöleltem az ő derekát, így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Átöleltem kezeimmel, és vállára helyeztem államat. Kicsit fura is volt, hiszen most már mindenhol összeértünk, még ott is, de az akkor nem érdekelt minket.

Késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de bennem volt még a múltkori gátlásosság, így abban reménykedtem, hogy ő fogja megtenni. Ekkor már egymás szemeit és ajkait vizslattuk jó ideje. Már annyira kívántam, hogy ajkait összeérintse enyéimmel, de csak csillogó szemekkel vizslatott engem, és nem tett semmit. Miért? Majd fejben homlokomra csaptam. Hiszen mert én löktem el magamtól, és most biztos fél megtenni! Rájöttem, hogy vagy én lépek, vagy ez egy kínos pillanat lesz számunkra örökre. de végül összeszedtem minden bátorságomat, és arcára simítottam. Kicsit ijedt lett a tekintete, de ott volt szemeiben a vágy is. Így közeledni kezdtem arcához, és akkor és ott megcsókoltam.

Csodálatos érzés volt, így az első pillanatban nem is csináltunk semmit, csak élveztük a pillanat örömét. Majd elkezdtem mozgatni az ajkaimat, amit már ő is viszonzott. Aprókat nyögdécseltünk közben. Közben szerelmem is megbátorodott, és nyelvét átvezette szájüregembe. De mielőtt még túlságosan elfajultak volna a dolgok, megszakítottam a csókot.

-Szeretlek -döntöm homlokomat az övének, miközben még lihegünk a korábbi csókcsata miatt.

-Én is. A csókjaink közül ez volt a legédesebb.

-Hát, mert kettő közül ez volt az igazibb.

-Öhm, nem ez volt a második -zavarában szégyenlősen lehajtja fejét. -Egyszer, korábban, amikor velem aludtál, álmomban megcsókoltalak...

-Tényleg? -kérdezem meglepődötten, amire szégyenlősen hümmög egyet. – Mostantól kezdve akkor teheted meg, amikor szeretnéd.

Egyszerűen hihetetlen ez a történet, de megesett, és most itt vagyunk. Hihetetlen izgatott vagyok. Alig várom, hogy randizhassunk, hogy elmondhassuk a srácoknak, hogy együtt vagyunk, és a többi dolog, ami még ráér. Azt hiszem, én őmellette érzem magamat teljesnek és alig várom, hogy majd újra elénekelhessük a dalt, amely elmondja a mi történetünket.

---------------------------------------------

Drágáim! Ím a következő rész. Egy kis közvéleménykutatás következik.

Nem nagyon szántam ennek a történetnek folytatást, de ha Ti kitaláltok valami nagyon szép részt, ami még jobban lezárja, vagy kiegészíti ezt a története, és én is látok benne fantáziát, akkor azt megírom hozzá. Szóval elő a fantáziával, és várom a kommenteket.

Közben már gondolkodok a következő történeten is, de ahhoz is várok ötleteket, mert kicsit elveszett vagyok azon téren! 🥺

Addig is, pusszancs mindenkinek!