Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Taehyung naplója 1. rész (Taekook ff.)

„Kedves Szerelmem!

Nagyon fura lehet, hogy egy olyan személyhez írok levelet, aki még nem is létezik. Vagy létezik, csak nem tudok róla? Igen, szerintem is furcsa, én mégis vettem a bátorságot, hogy papírra vessem a gondolataimat, melyek oly régóta nyomják lelkemet, és melyeknek központi alanya nem más, mint Te.

Nem tudom, hogy nézel ki: nem tudom, magasabb vagy-e, mint én, vagy hogy éppenséggel tényleg fekete tincsekkel rendelkezel-e. Fogalmam sincs, olyan törődő vagy-e, mint amilyennek megálmodtalak, és hogy egyáltalán meg tudsz-e nevettetni. Valóban annyira gyengéd vagy, hogy az néha már könnyekig hat meg? És tényleg akkora hatással vagy rám, hogy minden érintésedkor a klisésen pillangóknak nevezett valamik kezdenek el cirkálni gyomromban?

Annyi kérdés, mégis mindegyik megválaszolatlan. Talán egy nap már nem lesznek kérdőjelek a mondataim végén? Remélem, mert már annyira szeretném, ha életünk fonalai találkoznának és örökké egyesülnének. Nincs nekem rossz életem. Ruhám, fedél a fejem felett van. Barátok vesznek körül, és a hobbijaim igazi szenvedélyként kísérik mindennapjaimat. A legnagyobb válságom a másságom elfogadása volt, de ezzel is könnyebben megbirkóztam, mint sokan a korosztályomból. Mégis, valami hiányzik. Évekig nem tudtam szavakba önteni dilemmámat, de most már tudom, mi hiányzik: a szerelem. Szeretnék valakit végre keretek és gátak között szeretni, és szeretném, ha engem is szeretne valaki abban az értelemben. Szilárd meggyőződésem, hogy már kész vagyok egy kapcsolatra, és szeretném végre megélni is. Szeretném tudni, milyen az, ha hátulról átkarolsz derekamnál, és vállamat hinted be apró puszikkal. Érezni, ahogy hátamat cirógatod, miközben édes hangod szivárog be elmém legrejtettebb zugaiba is. Ujjaidat hajamba vezeted, majd őszinte mosollyal arcodon, csillogó íriszekkel mondod el, miért találsz engem gyönyörűnek.

Már annyira vágyok Rád! Minden éjszaka oldalamra fekve azt képzelem, ahogy magadhoz szorítva szuszogsz fülembe; és reggel az első tettem, hogy a mellettem képzeletben alvó valódban gyönyörködök miközben kisöpröm szemedbe lógó hajtincsedet, majd egymástól enyhén elváló ajkaidat bámulom vágyittas tekintettel... Mondtam már, hogy szeretek képzelődni? Néha talán túl gyakran és túl sokat.

És itt jössz a képbe Te. Semmit nem tudok rólad, és bár a kétségbeesés gödreiben, amikor nincs remény, nem látlak; hiszem, hogy létezel, és bízva bízok benne, hogy alkalomadtán Te is észreveszel engem. Hol lehetsz? Lehet, hogy egy teljesen más kontinensen vagy, de az is elképzelhető, hogy te is minden nap ugyanabba az utcába érkezel haza, mint én. Valahányszor eszembe jut, hogy Te is létezel, hevesen kezd el szívem dobogni, és remegni kezdek a vágytól, hogy magamhoz szoríthassalak.

De ne hidd azt, hogy ez a vágy csupa örömteli érzés és csukott szemmel mosolygó sóhaj! Annyira vágyok már a szerelemre. A fiúkat folyamatosan megbámulom az utcán, igyekszek lopott pillantásokat vetni rájuk, fantáziálok és vágyakozok. Attól félek, hogy az első adandó alkalommal a karjai közé menekülnék lassan bárkinek, aki hajlandóságot mutat felém; holott én nem ilyen vagyok. Nekem lelki vonzalom is kell a testi mellé. Olyan nehéz, hogy csak egy kevés százalék az, akiknél egyáltalán esélyem lehet. Nem merek megszólítani senkit sem abban az értelemben, mert félek, hogy úgyis hetero az illető. És ha nem is, miért jönnék be neki? Nem is nézek ki olyan jól, és a társaságom sem hiszem, hogy túlságosan lehengerlő és élvezetes lenne. Nincs tapasztalatom a szexben, és tuti szar vagyok az ágyban.

Mindezek ellenére reménykedek abban, hogy egy nap valaki mégis meglát bennem valamit, ami arra bírja majd, hogy szerelemmel szeressen. Hiszek benne, hiszek benned, csak kérlek, ne várass soká'! Már nagyon meg akarlak ismerni. Semmit sem tudok rólad, de előre is elmondhatom, hogy nagyon szeretlek. Remélem, hamarosan találkozunk! Addig is: az angyalok vigyázzanak Rád!

Szerelemmel:

Taehyung"

------------------------------------------------------------

Egy rettentő nagy Sajnálommal tartozok nektek ezért az irdatlan nagy kimaradásért. Ha eddig nem mondtam, az egyetem eléggé írógyilkos tud lenni XD

Viszont most egy 3 részes történettel szeretnék Nektek kedveskedni, mármint azoknak a keveseknek, akik még ezek után is hajlandók tőlem olvasni. 🥺💕

Remélem tetszeni fognak, a véleményeteket írjátok meg kommentben, mindig imádom őket olvasni! 🥰🥰🥰 Pusszancs!