Taehyung szemszöe:
-... így az éves adatokat nézve a gazdasági növekedés Kambodzsában 11, Vietnámban 8, Laoszban 7, Thaiföldön pedig majdnem 20% volt, Uram.
Kifejezéstelen tekintettel arcomon, de bólintok.
-Kecsegtetően hangzik. Hogy állnak az egészségügyi beruházásaink a térségben?
-Az ötmilliárd dolláros „South-East-Health" programunk lezáruló fázisában lévén elmondhatjuk, hogy a tervezett kórházépítések nagy része befejeződött, a létrehozott intézmények 85%-át már át is adtuk. Az egészségtudatos nevelést ösztönző kampány- és médiaberuházások, valamint az ehhez kapcsolódó oktatási reformcsomag egyelőre még csak tervezés szintjén áll, ezeket teljes mértékben csak a jövő év elején fogjuk tudni bemutatni -tájékoztatott szakszerűen egy másik, szintén öltönyös férfi, a projekt biztosa.
-Szuper, nagyon köszönöm, Cheng. Remélem, minél hamarabb az asztalomon lesznek a tervek, nem szeretném már halogatni azt az ügyet -néztem rá kissé szigorúan, nyomatékosítva ezzel, hogy türelmem nekem sem végtelen.
-Igen, Mr. Kim, feltétlen meglesz -tette hozzá a férfi sietve.
-És mi a helyzet a mongol közlekedésfejlesztéssel, Jiang?
-Nos, a legutóbbi kabinetülés óta meglehetősen sok változáson ment keresztül az ügyünk. A tervezett gyorsvasúthálózatnak egy újabb 10 km-es szakaszát sikerült átadni, ezzel már a teljes tervezett vonal kétharmada készen van. Ami a mellékvonalak villamosítását illeti, a környezeti hatástanulmányok meglehetősen negatív következményekkel számolnak, így... -itt hangja megremegett.
-Így? Folytassa, kérem -néztem rá kifejezéstelen arccal.
...í-így lehet végig kellene gondolni, hogy jó ötlet lenne-e ennyi vonalat villamosítani -nyelt nagyot.
-Nem értem, miért kellett ezt félve kimondani -néztem a férfire értetlenül. -Vegye úgy, hogy akkor a villamosítást illető terveket visszadobtam a közlekedési bizottságnak újratárgyalásra. Hozzátenném én sem látom sok értelmét, bőven elég lenne csak a fővonalak esetében, de a szakemberek ezt majd úgyis megvitatják. Menjünk tovább! Seoyeon, hogy áll a hadsereg?
-A hadsereg, Mr. Kim, továbbra is bevetésre kész állapotban. A csendes-óceáni flották bevetésre készek, míg a kelet-kínai határon 30 ezer, Burmában pedig 80 ezer katona áll harcra kész állapotban. Bármelyik percben megahatom nekik a parancsot a támadásra, és végre elkezdődhet egy kétfrontos nyugati offenzíva -kezdett belelkesedni a főparancsnok, de ez nekem cseppet sem volt ínyemre.
-Nem kell köszönöm. Mint korábban már ezerszer elmondtam, most már nincs több terjeszkedés tervben. A határmenti erőcsoportosulások elég demonstrációt fognak jelenteni a szomszédoknak, és nem fognak minket zavarni.
-De Uram, ha ezzel most leállunk, csak a gyengeségünket ismerjük be. Simán elsöpörjük őket, kémeink jelentették, hogy India...
-Megmondtam, hogy nem kezdek bele egy újabb háborúba! -emeltem fel a hangomat. Bár még nem kiabáltam, mégis mindenki összerezzent a teremben, Seoyeon pedig egyenesen elsápadt. Ilyen, ha az embernek van tekintélye. -Nem az a célom, hogy meghódítsam a világot, értse már ezt meg! -fújtam ki a levegőt. -Holnap erről még beszélünk, mint ahogy átekintjük a jövő évi csökkentett hadi költségvetés tervezetét is -néztem rá ridegül, ő pedig csak szemlesütve bólintott egyet és motyogott el egy „igenis, Mr. Kim" -t. Ő, a világ egyik legnagyobb, legrettegettebb hadseregének feje...
-Yoora, hallgatlak!
A nő torkát megköszörülve kezdte el mondandóját. Nő létére talán ő volt az egyetlen, akinek nem láttam félelmet szemeiben az asztalnál ülők között. Röhej.
-Bár a két Korea egyesítése formálisan már két éve megtörtént, eléggé sok felszámolandó problémával küzdünk még. A munkanélküliség bár lassan elkezdett csökkenni, és a GDP is már magasabb, mint az egyesítés évében volt, még eléggé válságosnak mondanám a helyzetet. Továbbra is nagyon sok az elégedetlen ember, Szöulban különösen nagy az ellenállás, az északellenesek továbbra is azt akarják, hogy a félszigeten két ország legyen. Ők ugyan kisebbséget alkotnak, egyre erőszakosabb megnyilvánulásaik vannak, és ezekkel már a lakosságot is rettegésben tartják. A legnagyobb problémát azonban talán a belső, déli irányú migráció jelenti, mely egyre intenzívebb, az enyhülő gazdasági krízis ellenére is.
Fáradtan sóhajtottam fel.
-Akkor ahogy látom, hiába volt az a sok előkészítő lépés, így sem sikerült teljesen kezünkbe tartani a dolgokat. A jövő héten így viszont egy rendkívüli értekezletet be kell iktatnunk -néztem titkáromra, aki vette a célzást, és noteszében már el is kezdte keresni az erre megfelelő időpontot. -Köszönöm, Yoora! Akkor már ennyit, legközelebb január első hetében lesz gyűlésünk, a kabinetülést ezzel berekesztem -azzal a helyemről felállva, az eddig előttem heverő iratköteget megragadva léptem ki a tárgyalóteremből. Titkárom sietős lépteimet követve ért utol a folyosón.
-Minho, sikerült a Koreát illető értekezletnek időt találni? -kérdeztem csak félig oldalra fordulva.
-Igen, Mr. Kim. Kedd délelőtt meg lehet tartani, de így viszont csak egy órája lesz, hogy felkészüljön a szingapúri útra.
-Az nem gond, ott az sem nagy probléma, ha egy kis késéssel indulunk, mert direkt szellősre terveztettem meg arra az estére a programot. Akkor értesítsd az illetékeseket az időpontról minél hamarabb!
-Rendben.
-És még valami... már megmondtam, hogy szólíthatsz Taehyungnak, nyugodtan tegeződhetünk -néztem szemeibe.
-Igen, Mr. Kim, vagyis akarom mondani, Taehyung -mosolyodik el kínosan, mire én is megeresztek egy egy milliméteres mosolyt, nem többet.
Irodámba érünk vissza. Az asztalomra helyezem le a papírkupacot, és fordulok titkárom felé.
-Mi még a mai program?
-Most van 11 óra. Egytől van ebéd, háromtól pedig videokonferenciás megbeszélésed lesz az EU vezetőségével. Ez kétórás lesz, ezt követően pont ötre érkezik az orosz nagykövet a palotába. A fogadást és a vacsorát követően pedig kilenctől lesz a koncert, melyre kérte, hogy vegyek jegyet. Most tehát van két órád, addig ezeket a papírokat át kellene nézni és alá kellene írnod.
-Jó, a papírok megvárnak most. Várj, nem lett volna valami déltől? -kérdeztem rá.
-Igen, lett volna egy megbeszélésed a politikai tanácsadóiddal, de engedelmeddel azt áttettem holnapra, hogy legyen most időd pihenni -vallotta be önkényes tettét. Nem szeretem, ha valaki a hátam mögött szervezkedik, és ezt ő is tudja; de most nem bántam ezt.
-Köszönöm, kérlek hívd ide nekem Jacksont.
-Rendben -azzal már a vezetékes telefont megragadva tárcsázta is a megfelelő számot.
-Mindjárt itt lesz -jelezte felém.
-Köszönöm. Most elmehetsz, kettőkor gyere majd kérlek vissza az irodámba.
-Rendben, Taehyung -azzal egy illedelmes meghajlást követően kilépett a nagy helyiségből. Elmosolyodtam. Minho egy nagyon kedves és rendes fiú. Nagy segítség és támasz nekem, és nagyon megkedveltem őt az évek alatt, ezért is engedtem meg neki a tegeződést, de ezen kívül mást nem jelzek felé, és nem kap több bizalmat, mint bárki más. Nekem itt csak egy bizalmasom lehet, még az is veszélyes, de őbenne bízom, hogy tényleg teljes szívből szeret engem...
-------------------------------------------------
Sziasztoook! Újból itt vagyok egy történettel. Gondolom eléggé furcsa és rendhagyó ennek a történetnek a címe. Bár eléggé homályos a sztori eddigi háttere, mégis kíváncsi vagyok: mit gondoltok, kicsoda és micsoda pontosan Taehyung szerintetek?🤔🐇
Mi lehet a folytatása egy ilyen történetnek? Hogy tetszett eddig ez a "se füle, se farka rész"?😅🙄😁
Elkezdtem írni a folytatást is, addig is, izgatottan várom véleményeteket, ötleteiteket. Pusszancs!😘🤗🥰
YOU ARE READING
Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)
FanfictionMindegyik esőcseppben egy kicsiny világ rejtőzik. Más színek, hangulatok, érzések, szituációk. Ha jobban beléjük nézünk, és nyitott szívvel olvassuk, nagyon sok mindent megérthetünk belőlük. Ezek után pedig az eső nem egy szürke, szomorú jelenségnek...
