Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Búcsú? 1. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Sorra peregtek le előttem a hétfő reggel elhangzottak.

„-Elegem van belőled. Egyszer s mindenkorra. Ha ennyire szereted őt, akkor költözz hozzá. Én végeztem. Nem akarlak többé látni. Takarodj az életemből!

- Komolyan ezt akarod? Két év házasság van mögöttünk Kook, eddig mindig megbeszéltük a dolgokat.

- Komolyan. Részemről vége. – azzal sarkon fordult életem párja, és kilépett közös lakásunkból, a munkahelye felé véve az irányt."

Egy órája, hogy a szerelmem kiviharzott a lakásból, én pedig még mindig csak sokkoltan, könnyekkel a szememben ülök az ágyunk előtt, és nézek magam elé. Mit vétettem? Én csak felhívtam Jimint, a gyerekkori barátomat. Amióta az eszemet tudom, össze voltunk nőve. Együtt nőttünk fel. Ha boldogok voltunk, egymás nyakába ugorva nevetgéltünk, ha bánatosak voltunk, egymást ölelgetve sírtuk azt ki magunkból. Együtt csináltuk végig az iskolát, kezdve az ovitól az egyetemig. Ő volt az, aki segített, hogy elfogadjam magamat akkor, amikor kiderült, hogy meleg vagyok. Aztán ő volt az, aki bátorságot öntött belém, hogy nyissak a kiszemeltem, Jungkook felé. Száz szónak is egy a vége, Jiminie nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most itt vagyok, egy gyönyörű férfi mellett, aki a férjem. Vagy csak volt? Jungkook nagyon féltékeny típus volt, mindig is kicsit ferde szemmel nézett az én drága barátomra, hiába volt az mindig kedves vele. Már eddig is többször összeveszett velem, mert mindig azt hiszi, Jimint jobban szeretem nála. Eddig mindig normálisan meg tudtuk beszélni, éppen ezért nem értem, mi ütött belé. Talán az, hogy Jimintől úgy köszöntem el, hogy "borzasztóan szeretlek"? De hát, ez akkor sem lenne ok, hogy kiakadjon. Vagy? Még soha nem kiabált így velem, pláne nem ilyeneket. „Takarodj az életemből!" Bárki, aki hallja, azt gondolná, hogy csak felindulásból mondta, nem gondolta komolyan, de az ő esetében ez nem így van. Legutóbb ezt az exének mondta, amikor az megcsalta őt. Az exe sem gondolta eleinte komolyan, de hamar rá kellett jönnie, Jeon nem viccel. Kook tud nagyon vicces is lenni, de ezekben a dolgokban mindig komolyságot tanusított. Ezért is törtem annyira össze.

Egy óra kuporgás után rájöttem, hogy fogytán van az időm. Ha hazaér, és itt talál, ki tudja, milyen szavakat vág még hozzám. Sajnos Jungkook a hirtelen haragjáról volt híres, és hiába vagyok a párja, hozzám is vágott egy-egy bántó szót az elmúlt években. Márpedig én a legkevésbé sértőtől is képes vagyok elpityeredni, nem hogy ettől. Lassanként sikerült feldolgoznom, hogy én tulajdonképpen most ki lettem dobva. Újból elkapott a sírógörcs, és az a következőkét órában abba sem maradt.

Levettem a szekrény tetejéről a bőröndömet, és elkezdtem ruháimat bepakolni. A többi tárgyat egy kartondobozba tettem be. Amikor a nappaliba értem, szemeim megakadtak a komódon elhelyezkedő közös fényképeinken. Valamennyin mosolygunk, sőt az egyiken csókot is váltottunk éppen. Olyan jó vele. Olyan figyelmes, törődő. Emlékszem, eleinte nagyon féltem a kapcsolattól, hogy mennyire való nekem, hogy mennyire leszek jó. De ő figyelembe vette ezt, lassan közelített felém, mindig óvatosan bánt velem. És egész végig gyengéd volt. Megkérte a kezemet, és én egyből igent mondtam. Ezt a két évet életem legboldogabb korszakának tekintettem. És most, hogy hirtelen véget érni látszott, megijedtem. Mit hoz a jövő? Hogy bírom majd ki nélküle? Neki egyáltalán menni fog? Ki fog engem megölelgetni, ha megint magam alatt leszek?

De fogytán volt az időm, így az ábrándozást és önsajnálatot megszakítottam. Írtam egy SMS-t Namjoonnak, hogy egy pár napig hadd lehessek nála és Jinnél, és egyből igent mondott. Én már kész voltam (minden értelemben), de Joon csak 3 óra múlva tudott jönni, így gondoltam, összepakolom a házat – utoljára. Megágyaztam, porszívóztam, mosogattam, közben egyfolytában magunkon agyalva. Ezt követően még volt egy kis időm, így gondoltam főzök neki ebédet, ne legyen éhes, ha hazajön. A kedvencére esett a választásom: spagettit készítettem. Mihelyst kész lett, egy fokkal jobban éreztem magamat. A munka mindig segített nekem. Bár ma épp szabin voltam, de a házi munka ugyanúgy mindig segített nekem lenyugodni.

Mivel még mindig volt egy kis időm, gondoltam írok Kooknak egy búcsúlevélszerűséget, nem akartam szó nélkül elköszönni tőle. Minden egyes mondat megfogalmazása kész kínszenvedés volt számomra, de végül meglett. Ott hagytam a dohányzó asztalon, jól látható helyen. És ekkor egy kocsi dudálására lettem figyelmes. Ez Namjoon. Gyorsan körbenéztem, nem hagyok-e itt valamit, majd megragadtam bőröndömet és dobozomat. Becsukom a bejárati ajtót, bezárom, a kulcsot pedig a postaládába dobom. És azt hiszem, teljes mértékben ekkor érett meg bennem a gondolat, hogy most teljesen hontalan vagyok. Mert bár Namjoonék befogadtak, de a szívem örökre ide fog húzni, Jungkookhoz.

A háztömbből kiérve egyből kiszúrtam barátom kocsiját. Bepakoltam a csomagtartóba, majd beültem, és innentől kezdve az út végéig könnyeim meg sem álltak. Ő nem kérdezett semmit, szerintem sejthette, mi a helyzet. Amíg meg nem érkeztünk a házukhoz, egy szót sem váltottunk. Namjoon csak akkor szólalt meg, amikor leállított a motort. Tudta, hogy nekem ilyenkor csöndre van szükségem.

- A cuccaidat behozom. Te csak menj Eommához (Jint így nevezték maguk között). Ő már tudja, hogy jössz.

Így is lett. A konyhájukba beérve megláttam a sündörgő Jinniet, aki engem meglátva azonnal felém jött. Én pedig immár szorosan magamhoz szorítva zokogtam mellkasába.

- Kook az? – kérdezte, mire én csak egyet bólintottam. Egy sóhaj szakadt fel mellkesából

- Gyere, ülj le. A kedvencedet csináltam. Joonie is mindjárt jön, és mindent megdumálunk, oké?

Hevesen bólogattam, és leültem a székek egyikére, arcomat kezembe temettem. Olyan ez, mint egy rémálom, miben csipkeded a kezedet, de nm tudsz felébredni.

-------------------------------

Na, ím egy újabb oneshot, Tubicáim (a megszólítást ne kérdezzétek, honnan jött xd).

Ez ilyen kis szomorkás lett, sírjunk mi is Taetaevel.

Nyugalom, lesz egy második rész is, semmi pénzért nem hagynám félbe ezt a történetet. Igyekszem a folytival.

Puszi!