Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

A hadúr nyugovóra tér 2. rész (Taehyung ff.)

Jackson szemszöge:

Az egyetemi magántanárom éppen befejezte a nekem tartott órát a palota könyvtárában, amikor egy értesítést kaptam, miszerint Ő vár engem az irodájába. Meglepődtem, mert tudtommal egész nap sűrű beosztása van és ma nem is tudnánk találkozni, de ennek ellenére is összeszedtem holmijaimat és visszatértem szobámba, ahol azokat lepakoltam.

Váratlanul ért a tény, hogy találkozok Vele, így igyekeztem gyorsan összekapni magam. Átvettem ruhámat valami elegánsabbra, de olyanra, ami még nem túlzás. Hajamat megigazítottam és kedvenc parfümömből is fújtam magamra. Ezek alapján bárki azt gondolhatná rólam, milyen lányos vagyok, pedig szó sincs erről. Nagyon is határozott és férfias személyiségnek gondolom magamat, de ha Róla van szó, néha olyan lányos zavar lesz rajtam úrrá, amit még most, annyi év után sem tudok hova tenni.

Miután végeztem, a rendelkezésemre álló két testőrt követem a célpont felé. A folyosón haladva többen is vannak, akik meghajlással köszönnek nekem, mire én egy néma, halovány biccentéssel viszonzom a gesztusukat.

A helyiség elé érve előttem kinyitják az ajtót és én belépve meglátom őt, ahogy háttal állva nekem az íróasztala mögötti üvegablakon tekint ki. Alakját meglátva egyből még hevesebben kezdett el szívem dobogni.

-Mr. Kim -köszönök kimérten, ahogy mindig is megbeszéltük. Bár bensőséges a kapcsolatunk, íratlan szabály volt, hogy mindig távolságtartóan viselkedünk, ha más ember is a közelünkben van. Márpedig a testőrök még mindig a helyiségben őrködtek.

Taehyung megfordult és némán biccentett felém.

-Jackson.

Határozott, férfias valóját látván belül olvadozni kezdtem, pedig nem akartam. Nem szabad szeretned őt! Nem vagy vele egy szinten, Jacks, álmodozni se merj róla!

-Kérlek, kísérj el engem egy sétára!

Engedelmesen bólintottam, azzal a palota kertje felé vettük az irányt. A kertben már jó ideje sétáltunk, amikor egy percre megálltunk, és Taehyung az eddig minket kísérő testőrök felé fordult.

-Most már itt maradhatnak és magunkra hagyhatnak minket -szólt, amit a testőrök néma biccentéssel vettek tudomásul, azzal folytattuk utunkat a kert fái között, immár csak ketten, csendben.

Én egy fél lépésnyivel Taehyhung mögött lépdeltem, hogy ne egy vonalban haladjunk. Rossz berögződés, a betanításom alatt ragadt rám, amit azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Miközben a fák alatt sétálunk a kikövezett úton, egyfolytában egyvalakin agyalok: rajta.

A harmadik háborúból nem feltétlen jött ki jól Kína. A legvéresebb harcok épp a Távol-Keleten voltak, és gyakorlatilag az egész régióban kőkorszaki állapotok uralkodtak. Még maga Kína is tartományokra esett szét, melyek egymással folyamatos háborúban álltak. Míg a világ szép lassan helyreállt, addig a kontinens ezen részén mintha mi sem történt volna. Tíz évvel a világháború után számomra rejtélyes módon egy befolyásos koreai üzletember és politikus szerezte meg az irányítást a Peking környéki nagyrégióban. Ő volt Taehyung apja. Nyílt titka volt, hogy a Távol-Keletet egyetlen hatalmas birodalommá egyesítse, mely együtt fel tudja venni a harcot a győztes amerikai, orosz és európai hatalmakkal, melyek most egyre sürgetőbben kívánkoztak gyarmati sorba súlytani Ázsiát ismételten. Az ő vezetésével kezdődött meg Kína újraegyesítése, de rá öt évre egy szívinfarktusban meghalt. A hatalmat, a rezsimet, melyet kiépített, fiára, Taehyungra hagyta, aki így tizennyolc évesen lett „diktátor". Nem szép kifejezése, mert pejoratív jelentést hordoz maga után, holott ők jóra használták fel hatalmukat. Taehyung folytatta apja terveit: Kína egyesítését követően nem állt meg, hanem folytatta a terjeszkedést, és mára már egy egész kontinensméretű birodalmat hozott létre. Mongóliától Szingapúrig, Kelet-Kínától Japánig egyesítette a Távol-Keletet. Hihetetlen hadsereget szervezett, mellyel egyik nagyhatalom sem mert szembe szállni. A gyors terjeszkedést követően, mely olyan öt évet vett csupán igénybe; stagnálás követte. És olyan dolog történt, amit senki nem gondolt volna: elkezdte építeni „országát". Nem katonai diktatúrát vezetett be, de a politikai szigor Damoklész kardjaként továbbra is ott maradt minden ország felett. A közös pénzgazdálkodásból minden ország egyaránt lehetőséget kapott arra, hogy újjáépíthesse magát, és fejletlen gazdaságát korszerűsítse, miközben a társadalmi problémák ellen is felvehették a harcot. Minden egyes ország esetében ez nagy nehézségekkel járt, de működni látszott. Bár nekem nem sok belelátásom és hozzáértésem van a politikához, gazdasághoz, azt én is láttam, hogy itt valami jól működik. Az emberek elfogadták a helyzetet, és bár voltak forradalmak és lázadások, azok gyorsan, a lehető legkevesebb vérengzéssel lettek elfojtva. Immár tíz éve, hogy Taehyung a „birodalom" vezetője (konkrét rangja nincsen), de máris számos kérdés merül fel. Mi lesz a jövőben? Lesznek még hódítások és háborúk? Ez még számomra is kérdőjel, hiszen Taehyung soha semmi politikával kapcsolatos dologról nem beszél velem. Ha valaha arra is tértem ki, ő vagy témát váltott, vagy csak távolságtartóan elutasított.