Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Modell 3. rész (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Sporttáskámat vállamra kapva lépek ki a házból. Kicsit fúj a szél, és hideg van, így még jobban megsokszorozom lépteimet. Szerencsére úgysem kell messze mennem.

Amikor belépek az utcájába, összeráncolom szemöldökömet. Hiszen még itt van az autója! De hogyan? Azt mondta, már eladta. Hogy miért?

Körülbelül egy hete mondta el Jungkook, hogy a modell karrierjének vége. Felbontották az összes szerződését, és egy cég sem akarja felvenni. Így kénytelen volt valami átmeneti munkát találni egy pizzériánál futárként. De ezzel az jár, hogy kénytelen egy olcsó albérletbe költözni, és eladni jelenlegi házát, meg a kocsiját is. Én nagyon sajnáltam szegényt, és a mai napig nem tudom felfogni, mi lehetett a dolog eredeti oka. De nem akarom, hogy azt érezze, szánalommal tekintek rá, mert ez nem is igaz. Ezek után is ugyanúgy fogom szeretni, mert nekem nem a vagyona kell. Hanem a személyisége.

Ez alatt az egy hónap alatt sikerült jobban megismernem. Szabad időnkben szinte végig egymás nyakán lógtunk. Kívülről tényleg egy sikeres modellnek látszik, akinek felhőtlen élete van. De egy-egy mélyebb beszélgetés után rájöttem, hogy igenis magányos. Sok exe volt már, de valamennyi csak kihasználta, vagy szimplán nem működött a kapcsolat. Azt hiszem nekem is sikerült megmutatni neki az igazi énem, és hát az, hogy eddig nem hagyott el, lehet azt jelenti, hogy szimpatikus vagyok számára. Az nagyon jó dolog lenne! Már annyira vágyom rá, hogy több is legyen köztünk. Minden értelemben. Mert eddig nem mentünk soha tovább az ölelésnél. Mondjuk nem bánom, mert így egymás személyiségére tudtunk fókuszálni, és ha valami miatt semmi nem lenne köztünk, könnyebben menne az elengedés.

Csengettem, és a következő percben már jött is a kiszemeltem, és kinyitotta nekem a kerti kaput. Egy nagy öleléssel ugrottam nyakába, majd elváltam tőle. Holnap fog kiköltözni, így most már minden össze van neki készítve bizonyára, és én csak azért jöttem, hogy segítsek azt befejezni, és holnap két kézzel több legyen a költözéskor. Ahhoz képest, hogy most fog megváltozna az élete, nem tűnik levertnek vagy szomorúnak.

A házba belépve azonban megint összezavarodtam.

-Kook, nem azt mondtad, hogy mire jövök, már mindened dobozban lesz? -kérdezem homlokot ráncolva. -Meg azt mondtad, a kocsidat is már eladtad...

-Gyere -fogott csuklómra, és a nappaliba húzva leültetett a kanapéra, majd mellém ült, és mélyen szemeimbe nézett.

-Tudod, hazudtam neked, és most magyarázattal tartozom. Nem bontották fel egy szerződésemet, nem kell elköltöznöm, és semmit nem kell eladnom. Az egészet csak én találtam ki.

-És ez mire volt jó? -kérdeztem, próbálva visszatartani dühömet. Az elmúlt időszakot végig aggódtam miatta, erre kiderült, hogy csak hazudott?!

-Nem azért tettem, mert szórakozni akartam veled -nézett ijedten a szemeimbe. -Te is tudod, hogy nincsenek jó emlékeim kapcsolatok terén. Kihasználtak, különösen a legutolsó exem, akiből soha, de soha nem néztem volna ki. És én csak próbát akartam tenni. Tudtam, hogyha ma eljössz, akkor az azt jelenti, hogy neked igenis fontos lenne az „új életem". Kérlek, ne haragudj rám! Most már tudom, hogy jó ember vagy, és hogy megbízhatok benned.

Kis idő kellett, mire összeszedtem a gondolataimat.

-Tudod, igen, eléggé rosszul esett. De ha belegondolok a te helyzetedbe, valószínűleg én is így tettem volna. És örülök, hogy most már megbízol bennem.

-Köszönöm, hogy itt vagy nekem Tae. Nagyon megszerettelek, és nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon szeretném, ha a párom lennél, és ha több is lehetne közöttünk.