Esőcseppek (BTS Taekook Oneshotok)

Joker Bunny (Taekook ff.)

Taehyung szemszöge:

Ezaz! Elfogyott a sajt!

Az előbbiek nem bosszankodás, hanem örömujjongás volt. Biztos furcsán nézhetsz most rám, de igen. Örülök, hogy el kell szaladnom a boltba. Nem amiatt, hogy mozgok, mert amiatt inkább csak lelankadna a kedvem. De egyrészt, mert a spagetti sajt nélkül olyan, mint a rímmentes költemény. Másrészt pedig a bolt miatt. Pontosabban a boltban dolgozó valaki miatt.

Szerencsére csak az utca végéig kell elmennem. Gyorsan telefonomra kukkantok, és realizálom, hogy lehet elkéstem. Nem baj, ha már egy kijöttem, akkor teszek egy próbát, hátha.

Benyitok az üzletbe, és egyből a pénztár felé sandítok, ahol Kookie, akarom mondani a boltos srác felé, aki a pénztárnál ügyködik. Beléptemkor megszólalt a kisbolt ajtaja feletti csengettyű, így felfigyel jöttömre.

-Sz-szia! Ne haragudj nem jövök későn? -kérdezem félve, elvégre lazán elhajthatna.

-Szia! Épp most akartam lezárni a kasszát, de ha gyors vagy, megvárlak -mosolygott rám, amitől el tudnék ájulni.

Gyorsan megkerestem a tejtermékek hűtőszekrényét, és gyorsan ki is kaptam, amit kerestem, hogy tényleg ne tartsam fel szegényt. Így is, hogy beégtem már? Pont az előtt, aki előtt a legkevésbé akarok!

Nagyjából már egy éve, hogy Jungkook itt dolgozik ebben a boltban. Egyetemista, de a tanulás mellett dolgozik is, és minden kedden és pénteken egész nap ő tartja itt a frontot. Felesleges visszafogni a gondolataimat: már az első pillanattól fogva lenyűgözött engem minden értelemben. Nagyon helyes srác, és borzasztóan az esetem. Egy kicsivel alacsonyabb nálam. Fekete haja van és sötét szemei. Mindig igényesen öltözködik, habár ő anélkül is vonzó. Mindig mosolyog, és mindegyik vevővel a legnagyobb türelemmel és segítőkészséggel bánik. Az idős néniktől megkérdezi, hogyan szolgál az egészségük, a fiatal párokat megdicséri, hogy összeillenek. Olyan lelkiismeretesen végzi a munkáját, még ha az nem is egy miniszteri pozíció. Mindent rendezetten és tisztán tart.

Velem is nagyon aranyos. Néha egy pár perc erejéig szóba elegyedtünk, és ha nem is sikerült rendesen megismerni egymást, az alapinformációkat tudjuk. Ha egy érzéssel le kellene írni azt, amit felé érzek, akkor az ez lenne: izgatottság. Amikor sorra kerülök a pénztárnál, hevesen dobogni kezd a szívem. Nem dadogok, de egész végig egy felfokozott állapotban vagyok.

Néha azt érzem, velem talán kivételt tesz. Mintha mosolya szélesebb lenne, szeme jobban csillogna. A hangja is nyájasabb. Érdeklődő. És nem egyszer volt, hogy megérintett. Többnyire csak „véletlenből", amikor a visszajárót a kezembe adta, de volt olyan is, amikor nem volt senki az üzletben, hogy kezével a vállamra simított. Talán ez jelenthet valamit. Én sem restelltem tudtára adni, hogy érdeklődök felé. Sokszor van, hogy direkt adok többet, és mielőtt visszaadhatná a pénzt, elspurizok. Következő alkalommal mindig megpróbálja visszaadni, de soha nem engedem neki. És ekkor úgy áll bosszút, hogy egy kis csokit belop a bevásárló szatyromba, amit persze csak otthon veszek észre. Így megy a mi kis adok-kapok játékunk. Néha, ha ráérek és nincsenek vásárlók, ott maradok vele kicsit beszélgetni, hogy ne unatkozzon.

Egyszer pont miután kifizettem neki a megvásároltakat, és csomagoltam, elkezdte volna enni a kajáját, de egy ügyetlen mozdulat miatt a doboz kiesett kezéből, és a kaja a földön kötött ki. Én gyorsan haza spuriztam, és mivel pont aznap én főztem ráment a szüleimnek és magamnak (szeretek főzni), visszamentem és vittem neki egy adaggal. Nagyon meglepődött és az elején el sem akarta fogadni, de aztán jóízűen megette.

-1500 won lesz -szakított ki hangja elmélkedésemből. Automatikusan nyúlok zsebembe, hogy elővegyem a bukszámat, de hiába. Már fél perce motozom saját magamat, lemolesztálva mindenemet, de rájöttem, hogy én bizony pénz nélkül jöttem el hazulról.